A hozzám intézett rengeteg egyetértő levéllel szemben egész más volt a helyzet a névtelen internetes hozzászólásokkal kapcsolatban. Ezek – a web-oldal jellegétől függően – erősen megoszlanak. A sok pozitív reakció mellett százával olvashatók nyíltan náci, fasiszta, rasszista, gonosz, emberhez nem méltó beszólások. Legtöbbjének idézését a jó ízlés nem engedné meg.
Ez is alátámasztja a nyílvánvaló tényt: hazánkban, mint sok más országban, a fasizmus köszöni, jól van.
Elnök úr, én nem vagyok jogvédő, nem vagyok polgárjogi harcos, roma sem, meleg sem, színes bőrű sem, még csak zsidónak sem számítok. Egyszerűen egy magyar ember vagyok, itt a tengerentúlon, a világ másik felén.
Ilyen, honfitársi minőségemben kérem, sőt, ha szabad, bátorítom Önt, mint hazánk legfőbb méltóságát, hogy máskor is a jeruzsálemi megrázó beszédének szellemében cselekedjen, és következetesen mondja el azt, amit ott elmondott, és amit nekem leírt.
Mert, ahogy Ellie Wiesel mondta: „Az élet ellentéte nem a halál, hanem a közömbösség”.
És mert ez nem zsidó ügy, hanem – ahogy Ön is írja – mindnyájunk ügye, ez egy magyar ügy. Ugyanúgy az, mint történelmünk többi gaztette, függetlenül a szenvedők és az elkövetők hovatartozásától. Ezért értek egyet Önnel abban, hogy egyenlő mércével mérjünk, mint ahogy abban is, hogy a 21. századi kiegyezéshez kölcsönös tiszteletre van szükség.
Ennek eléréséhez kívánok Önnek további jó munkát, és jó egészséget!
Természetesen, ha tovább tudjuk folytatni eszmecserénket, az óceán bármelyik oldalán szívesen állok rendelkezésére, és a segítségemet is felajánlom ennek az eléréséhez.
Honfitársi üdvözlettel:
Frank Tibor
