Dr. Áder János
Köztársasági Elnök Úrnak
Köztársasági Elnöki Hivatal 1536 Budapest, Pf. 227
Augusztus 14, 2012, Toronto
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Örömmel fogadtam és köszönöm részletes válaszát, melyet a nyílt levelemre küldött.
Nagyra értékelem, hogy az ügyet, melyet Ön a levélben „minden magyar emberre tartozó közügyeink legfontosabbjai közé” tartozónak minősít, megbeszélhettük.
Örülök annak is, hogy nyilvánvalóvá vált: Ön a Knesszetben az Önnek tulajdonított mondatnak csak az igaz részét mondta, a hamis részét egyáltalán nem. Az, hogy egyes újságírók vagy szerkesztők miért adnak (és hogyan adhatnak!) el nem hangzott szavakat egy ország elnöke szájába, az nekem rejtély, a negyedszázad alatt itt Kanadában ilyenről nem hallottam.
Legfontosabbnak tartom, hogy Ön a hozzám írt levelében részletesen kifejtette azt is, hogy mit tett az állam, és nemcsak azt, hogy mit nem tett.
Késői viszontválaszom oka nemcsak a nyaralás, hanem a levélváltásunkra hozzám érkezett kezelhetetlen mennyiségű email is volt.
Nyílt levelem, illetve az Ön válasza vírusként terjedt az interneten, több száz web-oldalra, blogra, és facebookos lapra került fel. Több mint kétezer mailt kaptam pár nap alatt, nem beszélve a megszámlálhatatlan hozzászólásról az interneten.
A világ minden részéről hozzám érkező levelek szinte osztatlanul kifejezték, hogy ezt a kérdést – a korabeli magyar állam felelősségét ebben az elképesztő tömeggyilkosságban – érdemes volt előhozni, és szinte mindenki kifejezte együttérzését a levélben kifejtett rengeteg szenvedéssel kapcsolatban. Országos hírű művészek, tudósok, publicisták írták, hogy „ezzel az írással elkezdődhetne valami fontos folyamat… vagyis a levél tökéletes kiindulópontja lehetne a régóta esedékes «szembenézésnek»”. Megható, megrázó levelek érkeztek, sokan leírták saját családjuk történetét, hogyan hajtották őket a marhavagonokba, hogyan tűntek el a történelem legsötétebb napjaiban. Mások egyszerűen gratuláltak, hogy ezt így megtárgyaltuk. Sokan megírták azt is, hogy az Ön válaszlevelét nagyon korrektnek tartják.
Többen, köztük én is, történelmi jelentőségűnek vélik, hogy a magyar állam feje – talán először hányatott történelmünk során – ebben a levélben kifejtette, milyen szerepet vállalt ezekben a sötét napokban országunk akkori kormánya, államgépezete, és sok polgára. Igaz, folytathatnánk a gondolatot arról, hogy milyen előzményei voltak a nyilas uralom alatt történt bűntetteknek, beszélhetnénk Kamenyec Podolszkíjról, a munkaszolgálatról, a zsidótörvényekről, de ezeket mindketten ismerjük. Nagyon jól tudjuk, hogy a Holokauszt nem a marhavagonokkal kezdődött.
