– Felelősséghárításnak tűnik arra hivatkozni, hogy kicsik vagyunk, ezért feltesszük a kezünket, és várjuk a G20-akat.
– Nem mondtam, hogy tegyük fel a kezünket, de eddig is többet tettünk, mint a legnagyobb kibocsátók. Ha mindenki azon az úton járt volna, és ott tartana, ahol mi vagyunk, akkor most nem arról beszélgetnénk, hogy hogyan kellene ambíciót emelni. Miért ne csinálhatta volna meg más is azt, amit mi? Ne forduljunk magunk felé önváddal, nem tettük fel a kezünket eddig sem, ezután sem fogjuk. Tesszük a dolgunkat, de a lehetőségeink arra, hogy a globális célt elérjük, meglehetősen korlátozottak a méretünknél és a kibocsátásunknál fogva, és ez nem önfelmentés. Nézzük az érem másik oldalát! Azért is biztatok mindenkit a további munkára, mert aki új technológiákat és jó gyakorlatot honosít meg, az piacképes tudással rendelkezik. A közeljövőben erre egyre nagyobb lesz a kereslet. Nemcsak az életfeltételek szempontjából, hanem a piaci pozíció megszerzése miatt is érdemes ezekkel a kérdésekkel foglalkozni.
– A kormány a megújulók közül hangsúlyosan a napenergiára koncentrál. Nem kellene nagyobb teret adni a szélenergia használatának is?
– Lehetséges felvetés, de két dolgot érdemes megfontolni a szélenergiával kapcsolatban. Az elavult szélerőműlapátokat nem lehet újrahasznosítani, elássák őket. Ezt környezetbarát megoldásnak a legnagyobb jóindulattal sem lehet nevezni. A napenergiánál pedig már kísérleti fázisban van egy új fejlesztés, amivel az épületek üvegfelületeit is hasznosíthatjuk. Ezzel a nagy üvegfelülettel rendelkező épületek, például irodaházak minierőművekké válhatnak, nyáron hűtési, télen fűtési energiát termelve. Ez komoly lépés abba az irányba, hogy ne kelljen új beruházásként naperőműveket telepíteni, elvonva akár a mezőgazdaságtól a területeket. Ahogy korábban említettem, a hosszú távú tárolás azonban még megoldatlan.
– Ha már épületek, Magyarország ingatlanállományának jelentős része energetikai szempontból elavult, nem lenne szükség egy komplex, nagy volumenű, az energiahatékonyságot szem előtt tartó ingatlanfelújítási programra?
– Az épületek szigetelése helyes irány, de vannak korlátok. Nézzük például a „Kádár-kockákat”, ezeknek a házaknak a jelentős része olyan településen van, ahol az átfogó energetikai beruházás értéke meghaladná az épület értékét. A családok ezt nem finanszíroznák, az államnak pedig nincs annyi pénze, hogy 100 milliárdokat költsön erre. Más megoldást kell keresni.
– Hol tart Magyarországon a közlekedés zöldítése, milyen ösztönzőkkel lehet átültetni az embereket a személyautókból a tömegközlekedési eszközökre, vagy a szennyező járművekből a környezetkímélőbb meghajtásúakba?
– A tömegközlekedést a szolgáltatás színvonalának javítása teheti vonzóbbá, ha gyorsan, kényelmesen és biztonságosan eléri az utas az úti célt. A fejlesztések zajlanak, 2030-ra a 25 ezernél magasabb lélekszámú városokban csak elektromos meghajtású buszok lesznek, az elővárosi vonalak fejlesztése is folyamatban van. Az e-autózásnak viszont nem a szándék, hanem a pénztárca szab korlátot. Valószínűleg sokkal többen vannak azok, akik elektromos autót vásárolnának, mint ahányan azzal járnak, de az ára miatt nem elérhető számukra.
Az áruszállításban is lépésről lépésre lehet haladni: a Planet 2021 expón bemutatkozik egy olyan elektromos meghajtású kukásautó, amelyet Hajdú-Bihar megye négy városában már használnak. Drágább, mint a hagyományos dízel, de olcsóbb fenntartási költségek miatt 8-10 év alatt megtérül, a környezeti haszonról nem is beszélve. Ha a városok belső áruszállításánál elektromos kisteherautókra állunk át, a városi szennyezés jelentősen csökkenni fog, de a nagy távolságú fuvarozásnál további fejlesztésekre van szükség.
– Egyre élesebb az uniós vita a klímavédelem költségeiről, a magyar kormány azt az álláspontot képviseli, hogy a nagy szennyezők fizessenek. Hazai szinten mennyire teljesül a szennyező fizet elve?
– A szennyező fizet elve az 1992. évi riói környezetvédelmi nyilatkozat elfogadása óta része a nemzetközi normáknak, amit az Európai Unióról szóló 2004-es szerződés is rögzített. Semmi nóvum nincs abban, hogy a szennyező fizessen. Az, hogy a világ nagy részén az elmúlt évtizedekben ezt nem érvényesítették az iparpolitikában, az egy másik kérdés. Legjobb tudomásom szerint egy gyár akkor kaphat működési engedélyt, ha megfelel a magyar és az uniós kibocsátási előírásoknak. Ha régebbi üzemről van szó, akkor kvótát kell vásárolnia, ami minden évben drágul. A kvótaár emelése is kényszeríti a cégeket, hogy a technológiaváltás mellett döntsenek. Olyan országok esetében, mint például Kína, vagy Lengyelország, amelyek nem tudják azonnal bezárni a bányákat, szénerőműveket, mert munkanélküliség, szociális feszültség, áramhiány és gazdasági visszaesés lesz, hosszabb átmenetre lesz szükség.
