November elején tartották az ENSZ 26. klímakonferenciáját, a hónap végén kezdődik a Planet 2021 Fenntarthatósági Expó és Világtalálkozó Budapesten. Ezekről, a klímaváltozás elleni küzdelemről, a megújuló energiaforrásokról, az atomenergiáról, valamint a magyar zöldpolitika eredményeiről és hiányosságairól is kérdeztük Áder Jánost. Interjú a köztársasági elnökkel.
– A legtöbb beszámoló felemás következtetést vont le az ENSZ 26. klímakonferenciájáról, sikerült néhány lépést tenni előre, de a várakozásoktól elmaradt a csúcstalálkozó eredménye. Ön hogyan értékeli a vállalásokat?
– Az a kérdés, hogy a pohár félig tele van, vagy félig üres. Én inkább a kritikusok közé tartozom, igaz, a várakozásaim sem voltak olyan ambiciózusak, mint amit néhányan megfogalmaztak. Kiemelek két pozitívumot és egy negatívumot. Az egyik pozitívum, hogy megállapodás született az Egyesült Államok és Kína delegációi között, bár a két nagyhatalom sok kérdésben továbbra is egymásnak feszül, de folytatják a klímatárgyalásokat. Ez azért fontos, mert kiemelték a kérdést a „ki is a világ ura” nagy nemzetközi politikai vetélkedésből, másrészt az Egyesült Államok és Kína – a két legnagyobb kibocsátó – nélkül érdemi előrehaladás nem történhet. Szintén biztató, hogy létrejött az erdőkoalíció: a több mint száz aláíró szándéka szerint 2030-tól csak annyi fát termelnek ki, amennyit telepítenek. Csendben kérdezem, miért kell ezzel 2030-ig várni? Ami a rossz hírek közé sorolandó, hogy nem született megállapodás a fosszilis energiahordozók támogatásának leépítéséről. Ha az a szándék, hogy a megújuló energiaforrások teret nyerjenek, akkor nehéz lesz úgy ezt a célt elérni, hogy a szennyezőket, például a szén- és olajipart továbbra is komoly támogatásban részesítjük. Ezeket a támogatásokat minél hamarabb le kellene építeni, és átcsoportosítani a megújuló energiaforrásokra.
– Nagy visszhangja volt a konferencia közben annak, hogy a résztvevők négyszáz különgéppel érkeztek Glasgow-ba. Ön honvédségi géppel utazott, miközben például a szlovák köztársasági elnök, Zuzana Čaputová menetrend szerinti járatot választott. A repülés az egyik legszennyezőbb közlekedési forma, nem lett volna jobb üzenete az ön részéről is menetrend szerinti járattal utazni?
– A kéthetes konferencia teljes szén-dioxid-kibocsátását – nemcsak az oda- és visszautazásokét, hanem az ott-tartózkodásokét is egybeszámítva – Kína két perc alatt bocsátja ki. Ez megmutatja a felvetett kérdés komolyságát.
– A csúcstalálkozón többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy évtizedek óta a klímakatasztrófa elkerülésének huszonnegyedik órájáról beszélünk, ami így hiteltelen, és egyértelmű cselekvésre van szükség. Nincs megfelelő politikai szándék, vagy túl erős a szennyező nagyvállalatok lobbiereje ahhoz, hogy többségbe kerüljön a cselekvés a beszéddel szemben?
– Ahhoz, hogy leépítsék a fosszilis energiatermelés állami támogatásait, politikai döntésre van szükség. Ez politikai szándék és politikai bátorság kérdése. Ugyanakkor valóban komoly érdekcsoportok vannak, különösen az olajipar rendelkezik erős támogatókkal. A fosszilis ágazatokban hatalmas összegeket fordítottak beruházásokra, nyilván nem akarják, hogy ezek veszendőbe menjenek. Az is szempont, hogy egyelőre nincs megfelelő tudományos és műszaki megoldás arra, hogy a felesleges szél- és napenergiát környezetbarát módon, olcsón és hosszú távon hogyan tudjuk tárolni. Ahhoz, hogy folyamatos legyen a szolgáltatás, kellenek alaperőművek, ezek biztosítják az egyenletes energiaellátást a lakosság és a vállalatok számára. Az alaperőmű lehet fosszilis vagy atom. A vízerőműveket a világ jelentős részén ma már nem tudják alaperőműként használni, mert a lecsökkent csapadékmennyiség következtében nem képesek folyamatosan előállítani azt a mennyiségű áramot, amire tervezték őket. Ha a fosszilisből kivesszük a két legszennyezőbbet, a szenet és az olajat, akkor marad a gáz, ami kevésbé szennyező, és marad az atomenergia.
– Erős viták vannak arról, hogy mennyiben tekinthetjük tiszta energiaforrásnak az atomenergiát, például ha az elhasznált fűtőelemekre gondolunk.
– A Nemzetközi Energiaügynökség véleményével értek egyet, több alkalommal leírták, hogy a párizsi klímacélok atomenergia használata nélkül nem érhetők el. Amit ön említett, az fontos kérdés: az atomenergia használatánál az első, a második és a harmadik legfontosabb dolog a biztonság. Jogosak az elhasznált fűtőanyag elhelyezésére vonatkozó kérdések is. A paksi atomerőművet az egyik legbiztonságosabbnak tartják Európában: bízzunk a negyven éve, generációról generációra halmozódó tudásban, amivel egy új erőművet is kellő biztonsággal üzemeltethetünk.
