Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Bármilyen megpróbáltatás érte is hazánkat az elmúlt 166 évben, mi, magyarok mindig képesek voltunk erőt meríteni 1848. március 15-e üzenetéből. Ez a nap olyan visszavonhatatlan fordulópontot hozott életünkbe, amely megmutatta: „nem sokaság, hanem lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat” – ahogy azt a reformkor hajnalán Berzsenyi Dániel is megjövendölte.
Megmutatta, hogy politikai nemzetünk lelkében egyszerre van meg Kossuth elszántsága, Széchenyi felelősségérzete, Deák bölcsessége és Petőfi szabadságszeretete.
Kedves Ünneplők, Békás Polgárai!
Hollán Ernő Kossuth Lajos őrnagya volt, a 49-es megtorlásokat követő időkben pedig bizalmas viszonyt ápolt Széchenyivel és Deákkal.
Oly korban élt, amikor nehéz idők jártak a magyar hazafiakra. Ő mégsem adta fel az értelmes cselekvésbe, a tisztességes életbe vetett hitét.
A Deák-párt tagjaként és országgyűlési képviselőként sokat tett a kiegyezés előkészítéséért. A kiegyezés utáni magyar kormányban kész volt felelősséget vállalni a honvédelem ügyéért. Jelentős érdemeket szerzett Magyarország közlekedési hálózatának megálmodásában. Részt vett a Magyar Tudományos Akadémia hadtörténeti bizottságának munkájában és az 1896-os millenniumi kiállítás előkészítésében. A Magyar Mérnök és Építész Egyletnek alapítója és első elnöke volt. Azok közé tartozott, akik nem ijedtek meg a felelősségtől, és akik az utolsó leheletükig kitartottak amellett, amiben hittek. Azok közé, akik nem vágynak rivaldafényre, hősi szerepre, tapsra vagy elismerésre, de mindig becsülettel megteszik azt, amit kell. Nem tett mást, mint a maga módján hatott, alkotott, gyarapított.
Önök pedig megértették, megfogadták, megtartották Hollán Ernő üzenetét:
„Minden időben, ki-ki hivatása szerint végezze el feladatát a közösségért, ezáltal a hazáért.”
Köszönet érte.
Köszönöm, hogy osztozhattam közösségük ünnepében. Figyelmük megtisztelő volt számomra.
