„Foglalkozzunk a jelennel és annak szükségleteivel, mert a jövő tőlünk fog számot kérni. Minden időben, ki-ki hivatása szerint végezze el feladatát a közösségért, ezáltal a hazáért.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Békásiak!
Az Önök faluja ezzel az idézettel köszönti a község honlapjára látogatókat. A szabadságharc bátor őrnagyának, Kossuth elismert hadmérnökének gondolata ez. Hollán Ernőé, akit itt helyeztek örök nyugalomra, a család békási sírboltjában.
Ez a nagyszerű férfiú azok közé tartozott, akik életük kockáztatása árán is készek voltak harcolni a magyar szabadságért. Azok közé tartozott, akik az utolsó pillanatig küzdöttek az osztrák–orosz túlerővel szemben. Azok közé, akiknek a megtorlás éveiben is volt hite és ereje méltósággal elviselni a magyar hazafiakra mért megpróbáltatásokat.
Romantikus korának forradalmi lelkületű gyermeke volt. Olyan ember, aki nem törődik bele a körülmények hatalmába. Olyan kiművelt személyiség, aki tudásával, hitével és akaraterejével a tisztességes élet lehetőségét szolgálta. Hazafi, aki tudta, hogy a nemzet felemelkedését a nemzetet alkotó egyének cselekedetei biztosítják. Ebből születik minden nagy közös teljesítmény. Ebből születik, de mégis több, mint az egyéni erőfeszítések összessége. Mert ha az ország polgárai erős nemzetet alkotnak, az az egyének lehetőségeit is megsokszorozza.
És ez nemcsak a nemzetek történetében van így. Igaz ez a családokra és az olyan közösségre is, amilyen az Önöké itt Békáson. Ezt példázza az a szép hagyomány is, ahogy Önök örökségüket ápolják. Mert a közös emlékezet, a közös cselekvés, a közösség fennmaradásának legfontosabb záloga.
Köszönet az itt élőknek, hogy az utókor hűségével ápolják Hollán Ernő emlékezetét. Nemcsak ünnepi hagyományaikkal. Elég végigsétálni e kicsinyke falu tavaszra mosolygó utcáin, elég csak pár szót váltani az itt élőkkel, hogy az ember úgy érezze, itt lélekben is itthon van. Itt körülöleli a haza.
Tisztelt ünneplő Közösség!
A mai nap emlékezete és a falu példája bizonyítja, hogy az egymás tiszteletén és megbecsülésén nyugvó közösség attól más és azért több, mint az egyes emberek összessége, mert a közösségben többszörös teremtő és megtartó erő munkál. Ez az erő ott van a mindennapokban, és ott él az ünnepeinkben.
Egy közösségnek azonban emberi arca is van. Jól felismerhető, semmi mással össze nem téveszthető egyéni karaktere…
Közös akarata, közös hite, közös szokásai és közös hagyományai…
Közös céljai és közösen véghezvitt elhatározásai…
Közös eredményei…
Hollán Ernő Önökhöz hasonlóan ebben az erőben hitt. Hitt szabadságszerető nemzetünk megtartó és felemelő erejében. És milliók hisznek benne ma is éppúgy, mint ahogy magyarok milliói hittek benne 1848-ban, 1956-ban, vagy épp a 25 évvel ezelőtt elindult békés polgári átalakulás idején is.
Mindezt azért fontos kimondanunk, mert a 21. század szabad Magyarországának története valójában a 19. század polgárosodásában gyökerezik.
Mindabban, ami a 48-as ifjúság 12 pontjával kezdődött. Mindabban, ami lehetővé tette az első népképviseleti országgyűlés és az első felelős kormány megalakulását. Mindabban, ami elemi erővel kényszerítette ki – a magyar polgárosodás előtt kaput nyitó – 1848-as áprilisi törvények megszületését…
1848. március 15-e modern politikai nemzetünk születésnapja. Ennek a napnak a jelentősége csak államalapításunkéhoz fogható. Ahogy Szent István műve mindörökre európai nemzetté tette a magyarságot, úgy 1848 öröksége is egyértelműen a polgárosodáshoz kötötte nemzetünk sorsát.
