Bár a túlerő előtt Világosnál meg kellett hajolnunk, legbelül minden hazafi tudta, hogy előbb ismét a lelkünket kell felemelnünk, hogy vele a haza is emelkedhessen. Deák Ferenc ezt így öntötte szavakba: „a mit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják; de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.”
Ez a felismerés volt 1867-es kiegyezésünk alapja. A Deák nevével fémjelzett idők soha nem látott felvirágzást hoztak. 1896-ban, a honfoglalás millenniumi évfordulóján a századfordulós Európa egyik legérdekesebb és legdinamikusabban fejlődő országa voltunk.
1846-ben még jogosan panaszolta fel Vörösmarty Mihály, hogy „a hazának nincsen háza”. 1904-re elkészül az Ország Háza, mely azóta is messze földön csodált szimbóluma a magyarok alkotóerejének és szabadságszeretetének.
A 20. századba lépve is többször kellett újraalapítanunk államunkat. Trianon és a II. világháború csapásai után. És akkor is, amikor azt láttuk, hogy akik felszabadítóként érkeztek, megszállóinkká lettek. 1956 októberében ismét felemeltük lelkünket. Világraszóló erővel újra megfogalmaztuk a szabad és önálló, európai magyar állam igényét és vágyát. Így váltunk politikai nemzetből a világ szemében is a szabadság nemzetévé. Ez a közös teljesítményünk tette lehetővé, hogy 1990-ben ismét újraalkothassuk államunkat.
Ám a történetnek itt koránt sincs vége. Államalkotó nemzetünk tagjaiként ma is úgy érdemes magunkra tekintenünk, mint valódi alkotóira, újraalapítóira államunknak. Rajtunk múlik, hogy a magyar állam 21. századi építménye milyen otthonunk lesz. Mindannyiunkon. Ezért nem elég büszkének lennünk elődeinkre. Nem elég fejet hajtani az ő teljesítményük előtt. Itt állunk egy új kor kezdetén. Mint ahogy a világ is egy új kor küszöbéhez érkezett. A régi világ válságban van. Az új világ pedig most van születőben. A világválság következményei minket is szorongatnak, de ez sem akadályozhat meg minket abban, hogy saját magunkkal ismét bölcs kiegyezésre jutva újra felemeljük a lelkünket.
Mert azok a nemzetek lesznek a 21. század nyertesei, akik képesek erre. Mi, magyarok pedig a vérünkben hordozzuk a tudást, hogy ha a lélek emelkedik, csakugyan vele emelkedik minden. Emeljük fel hát lelkünket mi is! Kezdetnek elég lesz, ha oda emeljük, ahová ez van írva: „A haza minden előtt.”
