Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az államalapítás olyan, mint a családalapítás. Családjaink csak akkor képesek fennmaradni, ha az egymás nyomába lépő nemzedékek újraalapítják azt. Ha a családtagok azon munkálkodnak, hogy egymásban a jót gazdagítsák, a rosszat pedig, ha lehet, kisebbítsék.
Hogy mennyi felelősség, gond, munka, fáradság a családalapítás és vele a család fenntartása, azt minden ifjú házas, és velük együtt minden édesanya, édesapa, nagyszülő tudja. Miként jól tudjuk azt is, mennyi közösen megélt öröm, siker, boldogság és büszkeség forrása is egyben! Gondoskodni szeretteinkről, szembenézni a kihívásokkal, leküzdeni a mindennapi gondokat, osztozni örömben és bánatban. Nos, ez az, amiért érdemes élni.
A család mindannyiunk számára az otthont jelenti. Azt, hogy van hova hazatérnünk. Az állam is ehhez hasonló. Azt jelenti, hogy nemcsak otthonunk, hazánk is van a nagyvilágban.
Történelmi sikerünk, hogy volt és mindig lesz a földnek egy szeglete, egy önálló európai állam, amelyre minden magyar a hazájaként gondol, amelynek neve: Magyarország.
Tisztelt ünneplő Közösség, Magyarország Polgárai!
Szent István a magyar állam megalapításával arra tanított bennünket, hogyan teremthetünk magunknak otthont Európában. Otthont, amely védelmet és biztonságot ad. Teret a kiteljesedésre. Otthont, amely bár képes változni velünk az időben, mégis állandó.
Emlékezzünk csak!
Ezt az otthont ezredéves történelmünkben számtalanszor rombolták porig. És adódott úgy is, hogy nekünk magunknak kellett az alapokig visszabontanunk, hogy elvárásainkhoz és környezetünkhöz igazítva újjáépítsük és újraalapítsuk. Mert tudtuk és tudjuk, ha másként teszünk, nem lesz kívüle helyünk a nagyvilágban.
Európai otthonunk első megteremtője, államalapító Szent István királyunk fiatalon kezdett nagy műve megalkotásába. Életútja számos bölcs felismerésig juttatta el. Tapasztalatai ott sűrűsödnek ránk maradt Intelmeiben. Ezek az intelmek az egymás és mások iránti tiszteletről és türelemről szólnak. Arról, hogy bár a magyar állam építménye követi az európai mintát, ugyanakkor tükröznie kell a benne élők akaratát, hagyományait, karakterét is.
