Tisztelt Ünneplő Közösség!
Lassan három évtized telik el a visszanyert szabadságban. Közel egy emberöltő. És a történelem ismét tanít bennünket. Újra látnunk kell, hogy csak az lehet igazán a miénk, amit újra és újra képesek vagyunk megvédeni.
Már azalatt a néhány esztendő alatt is nagyot fordult a világ kereke, amióta a most esküt tevő tisztek megkezdték tanulmányaikat. Mást jelent ma a biztonság, mint akár csak egy évtizede. Mást jelent ma a védelem, mint akár csak öt évvel ezelőtt.
Ismét védenünk kell határainkat. Meg kell védenünk azt a független, szabad és európai országot, amelyet Szent István óta magyarok millióinak áldozata, jelleme és munkája formált.
Magyar Honvédek!
Az Önök elődei közül évszázadokon át nagyon sokan „Szent László, segíts!” kiáltással indultak csatába.
Szent királyunk példaként állt előttük: bárddal a kezében, készen rá, hogy megvédje közös otthonunkat. Nem úgy, mint a legendák hőse, egy megfoghatatlan, ködbe vesző, történelmi alak, hanem mint egy hűséges, bátor ember, aki életét is hajlandó feláldozni otthonáért, a magyarok országáért.
Magyar Honvédek!
Nemzetünk, otthonunk, személyes életünk, biztonsága, szabadságunk és önállóságunk megvédése, közös nyugodt jövőnk biztosítása: ez az Önök hivatása, erre esküdtek fel. A haza minden polgára ezt várja Önöktől.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Hiába sárgultak meg a krónikák lapjai, hiába telt el annyi idő, született és halt nemzedékek sora, és változott annyit a világ. A hazaszeretet fölött nem járt el az idő.
A 200 esztendeje született Arany János 1848-ban, a szabadságharc árnyékában e szavakkal buzdította honfitársait:
„Tudjátok-e, testvéreim, mi a haza, a hon? (…)
Mikor a szomszéd helységből saját csendes tűzhelyetek felé indultok, azt mondjátok: haza megyünk, és amikor odaértek, azt mondjátok: hála istennek, itthon vagyunk.
(…) a haza nem más, mint ti magatok, házastársatok, gyermekeitek.
Szeretitek-e hát a hazát?”
A költői kérdésre elég a csöndes, szemérmes válasz is. Elég, ha ugyanúgy szeretjük ezt a közös hazát, ahogy szüleink és azok szülei szerették. Határtalanul.
Mert „a haza minden előtt”.
