A népakarat egyértelmű kinyilvánítása arra kell, hogy intse az itt ülő pártok képviselőit, hogy a szimbolikus ügyekben folytatott árnyékbokszolás sehová sem vezet. A magyar polgárokat e helyett sokkal inkább az a kérdés érdekli, miként tehetjük jobbá közös életünket. Miként tehetjük sikeresebbé nemzetünket? Miként nyithatjuk szélesebbre a boldogulás lehetőségét hazánk valamennyi polgára előtt?
Amikor Deák Ferenc tanácsát megfogadva tekintetünket a jövőre szegezzük, fel kell tennünk magunknak a kérdést: milyen körülmények között, milyen lehetőségek birtokában élnek majd magyarok e tájon 25, 50 vagy 100 év múlva. Mert minden, amit ma teszünk vizeinkkel, földjeinkkel, levegőnkkel és természeti erőforrásainkkal, az az utánunk jövő nemzedékek sorsát is érinti. Gyermekeinkét, és majdan az ő gyermekeikét. A már megszületettekét, és a jövőben megszületőkét. A fenntartható fejlődés nem pusztán egy jól hangzó szlogen, de eleven, húsunkba vágó kérdés – olyasmi, amit nap mint nap, minden döntés meghozatala előtt érdemes bölcsen mérlegre tenni.
Tisztelt Országgyűlés!
Deák Ferenc korábban idézett gondolatai a következőképpen folytatódnak.
„Ha Isten eddig megsegített bennünket, magunk iparkodása és Isten segítsége talán tovább visz azon a pályán, melyen a haza jövőjét biztosítani és a haza minden lakójának jobblétét elérni akarjuk. Véleménykülönbségek voltak, lesznek a politikának mint általában az emberi működésnek minden terén. Nem is volna jó, ha a politikai véleményekben is különbség nem volna, mert éppen a véleménykülönbségek által őrlődhetik ki az igazság. (…) Nem sajnálom, sőt, óhajtom, hogy véleménykülönbségek igen fontos tárgyakban is legyenek. Én tisztelem és szeretem a hon polgárainak azon részét is, kik ellenfeleink. Csak azt adja Isten, hogy ellenfeleink legyenek e hazában, de polgár polgártársának, ha ellenfele is, ellensége ne legyen!”
Tisztelt Országgyűlés!
Magam is ezt kívánom Önöknek és minden honfitársamnak. Kívánom, hogy felelősségteljes munkájuk során sohase feledjék azt a négy szócskát, amelyet Himnuszunk szerzője, Kölcsey hagyott ránk…
„A haza minden előtt.”
