Tisztelt Országgyűlés!
Egy hónappal ezelőtt – április 6-án – a magyar választók döntöttek. Döntöttek arról, hogy kikre bízzák politikai képviseletüket. Döntöttek arról, hogy milyen összetételű legyen az új Országgyűlés. És döntöttek arról, hogy kikre testálják a kormányzás felelősségét a következő négy évben.
A választásokon Önök jogot és felhatalmazást kaptak arra, hogy a nemzet, az ország ügyeit megvitassák, hogy nemzetünk sorsát befolyásoló döntéseket hozzanak, hogy személyes és közösségi életünket szabályozó törvényeket alkossanak.
A jogorvoslati eljárásokat befejezve a Nemzeti Választási Bizottság április 30-án megállapította a 2014. évi országgyűlési választás végeredményét.
Az Alkotmánybíróság pedig döntött a választási rendszert érintő beadványokról.
E két döntést követően senki sem kérdőjelezheti meg a választások tisztaságát, választási rendszerünk alkotmányosságát, a leendő kormány legitimitását.
Tisztelt Országgyűlés!
Az Alaptörvény 16. cikk (3) bekezdése szerint a miniszterelnök személyére a köztársasági elnök tesz javaslatot az Országgyűlésnek. Tegnapi megbeszélésünket követően felkértem Orbán Viktor miniszterelnök urat az új kormány megalakítására, aki a felkérést elfogadta. Ezért az imént idézett alaptörvényi rendelkezés alapján javaslom, hogy az Országgyűlés Orbán Viktor urat válassza meg Magyarország miniszterelnökének.
Tisztelt Országgyűlés!
Történelmi értelemben Önök az első magyar népképviseleti országgyűlés munkájának folytatói. Azok jogutódai, akik 166 évvel ezelőtt elindították hazánkat a nyugatos polgárosodás útján. Önök azoknak a kiváló országgyűlési képviselőknek a hagyományait folytatják, akik a kiegyezés során sikerrel adtak történelmi lendületet a polgárosodás folyamatának.
Mint Önök is tudják, soha nem látott felvirágzás követte azt az időszakot, amelyet Deák Ferenc, a haza bölcse és kora kiváló politikusai alapoztak meg. Ebben a korszakban épült ez a nagyszerű épület is – amelyben Önök most megkezdik munkájukat –, és amit Európa egyik legszebb parlamentjeként csodál a világ.
Mielőtt munkához látnának, engedjék meg, hogy Deák Ferenc gondolatait ajánljam figyelmükbe. Azokat, amelyeket akkor mondott, amikor negyedik alkalommal választották országgyűlési képviselővé 1872 júniusában.
„Ha visszatekintünk a múltra, örömmel kecsegtetem magamat azon hittel, hogy hazánk sorsa javult. De nem elég, nem szabad csak a múltra tekinteni, tekintenünk kell főképp a jövőre. És akkor, ha nem is riadok el, de mégis aggódva nézek azon nagy tömegére a teendőknek, melyek hazánkban szükségesek, és melyek nálunk még hiányoznak.”
Tisztelt Országgyűlés!
Az április 6-ai választás a rendszerváltást követő hetedik szabad választás volt. Hetedik, mégis az első.
Önök az első olyan képviselők, akiket a nemzet egésze választott. Akik olyan választáson jutottak mandátumhoz, amelyen határainkon túl élő honfitársaink is kifejezésre juttathatták politikai nemzetünkhöz való tartozásukat.
Önök az elsők, akik az új választási törvénynek köszönhetően nemcsak egy kisebb létszámú és reményeink szerint hatékonyabban működő törvényhozásban kezdik meg munkájukat, hanem egy olyan új összetételű országgyűlésben, amelyben nemzeti kisebbségeink szószólói is helyet kapnak.
