Tisztelt emlékező Honfitársaim!
Egy héttel később november 4-én a szovjet hadsereg brutális támadást indított hazánk ellen. Napok alatt minden remény szertefoszlott. A szovjet hadművelet, amely Budapest köztereit, családok tízezreinek otthonát romhalmazzá változtatta és szabadságharcunkat vérbe fojtotta,a Forgószél nevet kapta. Ez a Forgószél letarolta Budapestet, megbénította Magyarországot. A helyzetet sajnos itt, Floridában könnyen elképzelhetővé teszi az a pusztítás, amit a térségükben a rendkívüli erejű Michael hurrikán végzett a közelmúltban. A különbség annyi, hogy ’56-ban kegyetlen emberek álltak a romboló erők mögött, s nem a tomboló természet.
November 4-e után egy nép álmai a függetlenségről és önrendelkezésről a porba hulltak. A leplezetlen diktatúra több évtizedre visszatért Magyarországra. Sokan a harcokban estek el. Közel kétszázezren külföldre menekültek. Tízezrek szenvedtek börtönt. Százakat akasztottak fel. Fiatal életek sokaságát oltották ki…Végvári Vazul ferences szerzetes, aki ’56-os tábori lelkészként az USA-ban lelt menedékre, és az országos szabadságharcos szervezet élére állt, felajánlást tett az ENSZ szovjet delegációjának. Közölte, hajlandó a hazai bíróság elé állni forradalmi tevékenységéért, amennyiben a hasonló vádak alapján halálos ítéletüket váró magyar fiatalkorúakat a hatóságok szabadon engedik és kiadják a Nemzetközi Vöröskeresztnek. Szavai visszhangtalanul hulltak a semmibe.
Tisztelt Megemlékezők!
Albert Camus egy évvel a magyar forradalom után A magyarok vére című kiáltványában a következőket írta:
„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben.
Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.
A magára maradt Európában – folytatta Camus -csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat”…
„A magyar munkások és értelmiségiek… nyomorúságuk, láncaik és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk!”
