Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy demokrácia mindig az egyes ember felelősségére épít, a különbözőségekben rejlő harmóniára, az együttműködés képességére, mert erős közösségeket is csak ez képes teremteni. Nem a kényszerítésre, hanem a józan belátásra.
Nem diktatórikus kinyilatkoztatások vakbuzgó követésére, hanem szabad emberek szabad kezdeményezőképességére. Parancsuralom helyett joguralomra. A nyers erő helyett a méltányosság erejére. Egyetlen igazság hirdetése helyett igazságosságra.
A diktatúrák számára mindez elviselhetetlen.
Ezért a mai napon ki kell mondanunk azt is: bár a diktatúráknak kétféle öröksége létezik, valójában nincs értelme baloldali vagy jobboldali diktatúrákról beszélni.
A Molotov-Ribbentrop paktum is ezt példázza.
Valójában minden totalitárius diktatúra azonos alapokon nyugszik. A diktatúrák mindig a közösségre hivatkozva próbálják eltiporni az egyén szabadságát, megsemmisítő gyűlöletet szítva mások ellen. A demokráciák ezzel szemben szabad emberek alkotta közösségekből épülnek fel, az egyenjogúság eszméjének közös talapzatán.
Ezért minden diktatúrának a magányos és megfélemlített tömegember az ideálja, miként ezért mondta Bibó István, aki a független magyar kormány tagja volt 1956-ban – és aki még akkor is itt, a magyar parlament épületében volt, amikor annak folyosóit már szovjet fegyveresek lőtték –, hogy demokratának lenni annyi, mint nem félni.
Hadd tegyem ehhez hozzá, hogy demokratának lenni azt is jelenti, mint tudni, érteni és átérezni, mit jelent, hogy minden ember szabadnak születik.
Olyannak, akit mindenféle megkülönböztetés nélkül másokkal egyenlő jogok illetnek meg. Minden olyan tett, szó vagy gondolat, ami ezt tagadja vagy kétségbe vonja, árt a demokráciának.
