Bár természettudós volt, azt vallotta, hogy az emberi agy csodálatos képességeinek kifejlesztéséhez múlhatatlan szükség van a gondolkodás teljességére és az érzelmek harmóniájára. Azt vallotta, hogy a művészetek, az irodalom, a zene, az érzelmek, az alkotás öröme teszi teljessé az életet, és a rideg racionalizmus a tudomány művelését sem segíti. Úgy gondolta, hogy az agy képességeinek kifejlődését a jókor kapott, sokoldalú terhelés segíti. Ő még akkor járt iskolába, amikor senki sem gondolta úgy, hogy a memoriter a diákok agyának túlterhelése lenne. Szerencséjének tartotta, hogy ellátták sokféle tanulnivalóval. És munkásságában minden megszerzett fontos ismeretét, tudását hasznosította. Így fogalmazhatott szakszövegekben is Rilke, Ady, József Attila, Tacitus és a Biblia szavait idézve.
Akik ismerték, szívesen emlékeznek a vele folytatott nagy beszélgetésekre, amikor az érveit klasszikus és kortárs irodalmi idézetekkel támasztotta alá, és legalább annyi szót ejtett a festészetről és a zenei improvizáció természetéről, mint a neuronhálózatokról.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szólnak itt ma Önökhöz jó néhányan, akik ismertetik majd Szentágothai János professzor tudós eredményeit, tudományszervező erényeit, társadalmi szerepvállalását, nevelő hatását. Amit elért, amit feltárt, amit gondolataival megérintett, mind-mind avatott követőkre talált.
Ezért amikor rá emlékezünk, érdemes azokról is szólnunk, akik tudományterületét, a magyar agykutatást ma is a világ élvonalába emelik, köztük azokról a világhírű magyar agykutatókról, akik 2011-ben a világ első Brain Prize díjában részesültek. Az agykutatói Nobelt, ahogy népszerű nevén hívják e díjat, Buzsáki György, Freund Tamás és Somogyi Péter kapta.
A Szentágothai-örökség mindnyájuk munkásságában ott van, mint ahogy ott van mindazoknak a magyar tudósoknak a munkásságában is, akik hozzájárultak a természet legösszetettebb alkotásának, az emberi agy és az idegrendszer működésének megismeréséhez és megértéséhez. E munka eredményei ma már száz- és százezrek életminőségét javítják, és világszerte millióknak nyújtanak reményt.
Mint ahogy nekünk is reményt nyújt, hitet ad a tudat, hogy nemzetünk tagjai mennyi mindennel gyarapították és gyarapítják ma is a tudomány világát. Szentágothai János, aki épp 100 éve született, e világhírű magyarok között foglal helyet. Legnagyobb tudósaink és művészeink között, lélekben egy sorban Nobel-díjasainkkal. Azok között, akik világraszóló teljesítményükkel a szellemi nagyhatalmak közé emelték hazánkat. Azok között, akik világ életükben fontos válaszok után kutattak, fontos kérdéseket hagyva utódaikra.
Szentágothai János is több kérdést hagyott ránk, köztük talán a legfontosabb és legizgalmasabb kérdések egyikét. Azt, hogy vajon képes lesz-e egyszer az emberi agy megérteni saját működését? Az emberiség még alighanem jó ideig el fog töprengeni e kérdésen. Azoknak, akik a kérdés megválaszolásán törik a fejüket, eredményes töprengést, sikeres kutatómunkát kívánok.
Önöknek pedig megköszönöm, hogy meghallgattak.
