Napi feladataikat továbbra is olyan fogalmak írják, mint: beosztás, vezénylés, parancs, végrehajtás, engedelmesség. Mindenkinek ismerősek ezek a szavak, amelyek kijelölik a hadsereg működésének kereteit. Sose szabad azonban elfelejteniük, hogy a feladataik legfőbb forrása az eskü, amelyet egykor hazájuknak tettek.
A katonai hierarchia legmagasabb fokán a haza áll. A haza törvényei, a haza biztonsága.
Ez ad méltóságot minden elviselt nehézségnek. A kimerítő álldogálásnak. A végtelennek tűnő menetelésnek. Az őrségben töltött minden percnek. A megterhelő figyelmet igénylő óráknak. Minden határozott, jogszerű intézkedésnek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az idén kétszáz éve született Arany János írta:
„Aki azt mondja; én nem adok a hazának, amennyi tőlem telik, olyba veszem, mintha azt mondaná: én nem akarom, hogy legyen Magyarország. (…)
Nem gondoltuk meg, hogy ha a haza nem lesz, akkor mi sem leszünk; nem lesznek ökreink, juhaink, nem lesznek házaink, földeink (…), nem leszünk mi magunk.
Mert a haza ezekből áll. Most ez a kérdés: akarjuk-e, hogy éljen a haza, vagy sem?”
Arany János szavai érthető és egyértelmű választ adnak arra a kérdésre, hogy miért kell a közös biztonság megteremtéséből a részünket kivennünk. A közös biztonság a mi életünk. A közös biztonság a mi jövőnk záloga.
Katonák!
Az Önök hivatásában nyer igazán értelmet az a négy egyszerű szócska, amit oly sokszor idéztem az elmúlt években, és ami erőt kell, hogy adjon Önöknek a következő időszakban is:
A haza minden előtt!
