Tisztelt Miniszter Úr!
Tisztelt Vezető Állomány!
Tábornokok, Tisztek, Altisztek!
Nobel-díjas tudósunk, Szent-Györgyi Albert mondta egy alkalommal az emberi agyról, hogy az a „túlélés szerve”. A természet azért alakította ki, hogy „élelem, biztonság és hasonló dolgok után kutasson”.
A biztonság iránti vágy a kezdetektől kódolva van bennünk. Elválaszthatatlan az embertől. Amióta felfogjuk és megértjük a körülöttünk lévő világot, nemcsak az elegendő élelmet tekintjük az élet alapvető feltételének, hanem a biztonságot is. És amióta az ember rájött, hogy egyedül kevésbé boldogul, azóta a közös biztonság minden közösség létezésének és túlélésének alapja.
A biztonság pedig nincs magától − azt mindig, minden körülmények között az ember teremti meg. Ráadásul a biztonság önmagától nem marad meg, csak a folyamatos munka tarthatja fenn. Ez a munka mindenkire kötelezettséget ró. Egy közösség minden egyes tagja – így minden magyar állampolgár – tehet valamit azért, hogy biztonságban éljünk.
A legnagyobb felelősség azonban azokra hárul, akiknek a biztonság megóvása a hivatásuk. Önökre, akik esküjükben egykor azt fogadták, hogy „Magyarország függetlenségét, az állampolgárok jogait és szabadságát” megvédik.
Tudjuk, a biztonság történelmi koronként mást és mást kívánt meg tőlünk. Mást jelentett Hunyadi, Zrínyi vagy Kossuth idejében.
A XX. század végén – különösen NATO-csatlakozásunk után – joggal hihettük, hogy elértük a biztonságnak azt a fokát, amikor a magyar katonák fő feladata és felelőssége a felkészülés és a készenlét. S hogy klasszikus harcászati aktivitásra csak az országhatárainktól távol, külhoni missziókban lehet szükség.
De a világ arca sokat változott az elmúlt két esztendőben. A magyar katonáknak immáron idehaza, a határok mentén is állandó, napi védelmi feladatokat kell ellátniuk. S noha most nem a fegyvereké a főszerep, a tét nem kevesebb, mint Magyarország szuverenitása, önrendelkezése és biztonsága.
Jószerivel a teljes Magyar Honvédség részt vett, vagy ez idő tájt részt vesz, déli határaink védelmében. 2015 szeptembere óta összesen 15495 katona (hivatásos, szerződéses, önkéntes tartalékos, illetve nyugállományú) végzett feladatokat az érintett területeken, több mint félezer haditechnikai eszköz és jármű segítségével.
Jelenleg is több mint hatezren alkotják azt az állománykeretet, amely egymást váltva szolgál a térségben. A honvédség segíti a rendőrök munkáját, védelmi eszközöket telepít, utat, bázist épít, elsősegélynyújtó helyet tart fenn a tranzitállomásokon.
Erőfeszítéseik fontos célt szolgálnak: érvényre juttatni Magyarország azon jogát és kötelességét, hogy ellenőrzés alatt tartja határait.
Célunk egyszerű és világos: az ország területére csak ellenőrzött módon léphessen bárki. Magyarország nem lehet átjáróház. Magyarországnak ez saját és Európa polgárai iránt viselt felelőssége.
Hogy a kettő milyen szorosan összefügg, ezt sugallja a feladat elnevezése is: „Közös Akarat”. Sorsközösségünket jól mutatja, hogy időről időre támogatást kapunk szomszédos és távolabbi országoktól, a cseh és a szlovák határvédők után jelenleg is velünk dolgozik az Osztrák Védelmi Erő különítménye.
Tisztelt Vezetői Értekezlet!
Évről évre ezek a tanácskozások vonják meg az eltelt év mérlegét, és szabják meg a holnap tennivalóit.
Idén – szövetségesi kötelezettségeinkkel összhangban – „Zrínyi 2026” néven átfogó honvédelmi és haderőfejlesztési program indul Magyarországon. Azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az új típusú kihívásokhoz megfelelő feltételeket biztosítva megteremtsük új, 21. századi biztonságunkat. Ez a program komoly képességfejlesztést hajt végre. Célja, hogy a Magyar Honvédség erőben, eszközökben gyarapodjék, és a saját, jól felfogott érdekünkben megfeleljen a modern kor elvárásainak.
Önöktől ugyanakkor Magyarország polgárai azt is várják, hogy a korszerűsítés új, változó feltételrendszerében változatlan katonaerényekkel, hűséggel, becsülettel szolgáljanak.
