Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az atommagot végül mégis csak feltörő Szilárd Leó szerint: „Ha már felismernek egy problémát, nincs hiány azokban, akik dolgoznak rajta. A tudományt azonban nem a felismert problémák megoldása, inkább a még fel nem ismert problémák felismerése viszi előre.”
Karikó Katalin nem a koronavírus-járvány berobbanásakor kezdett oltóanyag-fejlesztéssel foglalkozni. Még csak nem is – a kutatásban már régóta ismert koronavírusok veszélye – vezette az mRNS-technológia felé.
„Az embernek nem kell sokkal okosabbnak lennie a többieknél – mondta viccesen Szilárd Leó – elég, ha csak egy nappal megelőzi őket.” És Karikó Katalin előbb gondolt valamire, mint azok, akik csak a már felismert problémák után mennek.
A legnagyobbakra jellemző szenvedélyes kíváncsiság hajtotta. Ezért lehetett annyira gyors a covid elleni vakcina fejlesztése. Mert a gondolat már megvolt. És a technológia – a közvélemény mindent leegyszerűsítő nyilvánossága elől rejtve, a kutatás zártabb, saját törvényszerűségeit követő világában – már készen állt. Olyasvalakinek a tiszteletet parancsoló teljesítménye miatt, aki felismerte a még ismeretlent, elindult a még járatlan úton.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A világhírű magyar stresszkutató, Selye János írja egy helyen: „Korunk a tudományra épül, és igényli a tudós ember megnyilatkozását, indítékainak, eszméinek, véleményének ismeretét is. Fel kell tehát fednünk önmagunkat, hogy a tudomány ne messzi tájképként, hanem testközelben szemügyre vehető emberi képletként váljék láthatóvá.”
Tisztelt Professzor Asszony!
Kedves Bolyai-díjasunk!
Az „emberi képlet” része, hogy Ön immáron nem csak egy a számos, kiváló magyar tudós közül, hanem valóságos világsztár. Akire kíváncsiak. Akinek számít a véleménye. Akit kézről kézre adnak az interjút kérők, akiről házfalat borító portré készül, akiről bolygót neveznek el. És aki hajlandó arra, hogy a „tudományra épülő”, de a tudománnyal valahogy mégis gyakran bizalmatlan korunkban személyes hitelével tanúskodjon az igazság mellett.
Volt már olyan korszak az emberiség életében, mint a mostani világjárvány. De ma mindennél nagyobb szükségünk van nemcsak az életmentő vakcinákra, hanem a lélekemelő őszinteségre is. Az „emberi képletre”.
Tisztelt Professzor Asszony!
A Bolyai-díj Magyarország legnagyobb presztízsű tudományos díja. A haza, a szülőföld, a magyarok elismerése. Tudós honfitársaink nagyszerű teljesítményéért. Azért a munkáért – ahogy Selye János írta – hogy „…a tudomány ne messzi tájképként, hanem testközelben szemügyre vehető emberi képletként váljék láthatóvá.”
Köszönet érte!
