Beszédek
2014. január 20.

Áder János köztársasági elnök beszéde 1956-os szabadságharcosok újratemetésekor az Új köztemető 300-as parcellájában

Emlékük megtartó erő, erkölcsi mérce, nemzetünk lelkiismeretének tükre. Olyan tükör, amibe újra és újra bele kell néznünk, ha szabad Magyarországot akarunk. 1989-ban éreztük: ha ezen a kegyeleti úton végigmegyünk, az felér a megtisztulással. Tudtuk: a gyászmenet éppen oda visz, ahová 1956 óta igyekeztünk. Oda, ahol az igazság utat tör magának. Ahol már soha többé, senkit sem lehet temetés helyett arccal lefelé, jelöletlen földbe elásni, börtönudvaron elkaparni. Oda, ahol már mindannyian úgy véljük, hogy a sírokat nem politikával kell gondozni. Hanem emlékezéssel.

Amíg van virág és koszorú, mécses és nemzetiszín szalag, sírkő és kopjafa, addig nem győzhet a felejtés, nem nőheti be a gaz a lelkiismeretünket. És addig van tisztelet is, mely a földi maradványokat éppúgy helyezi egymás mellé, ahogy a mártírok emlékezetét.

Dudás József emlékét.
Szabó János emlékét.
Bartók János emlékét.
Bencsik József emlékét.
Léderer Jenő Tibor emlékét.
Pintér József emlékét.
Pólya Ferenc Sándor emlékét.
Szívós Géza emlékét.

Ők nyolcan végérvényesen ott vannak immár, ahová mindig is tartoztak. Sorstársaik között. 1956-os hőseink között.

Kedves Emlékezők!

Nekünk, magyaroknak a történelem során sokszor kellett újratemetnünk halottainkat. Hogy az elvesztésük miatti gyász a nemzeté lehessen, kétszer kellett eltemetnünk a 48-as és az 56-os szabadságharcunk miniszterelnökeit, Batthyány Lajost és a magyar szabadság golgotáját megjárt Nagy Imrét is.

És a sor sajnos még hosszan folytatható. Dicső névsorukat most egyetlen mondattal szeretném megidézni. Egyetlen mondattal, ami az utolsó szó jogán hangzott el. „Ha meg kell halnom, a magyar szabadságért halok meg” – mondta Dudás József, akinek földi maradványai ma itt vannak újratemetett hőseink között. Roppant súlya van ennek a mondatnak. És a többiek is biztosan ugyanezt gondolták

Szabó János
Bartók János
Bencsik József
Léderer Jenő Tibor
Pintér József
Pólya Ferenc Sándor
Szívós Géza

Hőseink közé tartoznak ők. Hozzánk szólnak, nekünk mutatnak példát, minket erősítenek.

Isten segítse nemzetünket, hogy mindörökre hálás szívvel őrizzük meg emléküket.

Béke poraikra! Nyugodjanak békében!