Mádl Ferenc közéleti feladatvállalásának vissza-visszatérő momentuma az értékek képviselete, és ezek az értékek határozottan az újra-polgárosodás ideálja felé mutatnak. Erre törekedett miniszterként. A polgárosodásért tevékenykedett akkor is, amikor a polgári összefogás, a Polgári Szövetség meghatározó alakja lett.
Értékeket és nem pártokat szolgált, mégis döntő szerepe volt annak az együttműködésnek a kialakításában, amelynek eredményeképpen a rendszerváltozás folyamata 1998-ban ismét erőre kaphatott. Nem ideológus alkat volt: ám puszta lénye mégis megjelenítette azt az ideált, ami a sokféle ideológiai törekvés közös nevezője lehetett.
E gondolkodásmód jegyében érezte kötelességének, hogy 1995-ben elfogadja a köztársaságielnök-választáson a biztos leszavazást eredményező jelölést. A vesztesek többségében elbuknak. Ritka kivételek közé tartozik az, aki veszítve is emelkedik. Mádl Ferenc akkor, 1995-ben emelkedett. Emelkedett, méghozzá a szó legnemesebb, Szent István-i értelme szerint: „semmi sem emel fel, csak az alázat”. Ekkor vált Mádl Ferenc a polgári összefogás szimbólumává.
Nem kis lelki teher lehetett vállalni a politikus alázatát az általa szolgált közösséggel szemben. És alighanem ennél is súlyosabb döntés volt, amikor 2000-ben már az előre láthatóan sikeres jelölést fogadta el.
Első polgárnak lenni számára megtisztelő, ám súlyos felelősséggel járó feladat volt. Tanárként tudta, mit jelent vizsgázni. Elnökként pedig tudta, számára minden nap új és új vizsgákat jelent.
Minden megbeszélésére, közszereplésére elmélyült alapossággal készült, minden jogszabályt aggályos alapossággal vizsgált aláírás előtt.
Mádl Ferenc köztársasági elnökként is megőrizte azt a finoman visszahúzódó közvetlenségét, amely nem erőlteti magát senkire, de mindenre és mindenkire odafigyel.
Ezt a tartást becsülte nagyra a magyar társadalom. Miként méltányolta azt a kiállást is, amellyel a kettős állampolgárságról tartott népszavazást követően emelte fel szavát a nemzet egysége mellett. Mádl Ferencnek volt köszönhető, hogy az első megrendülés után a határon túli magyaroknak nem kellett végleg otthontalannak érezniük magukat Magyarországon.
Az anyaország szeretetét sokáig az ő mondatai, tettei közvetítették határon túl élő honfitársainknak.
