Tisztelt Honfitársaim!
Demokratának lenni annyit tesz, mint minden körülmények között ragaszkodni a jogállamiság formáihoz és kereteihez.
Annyit tesz, mint élni jogainkkal, és eleget tenni kötelezettségeinknek.
Azokat a kérdéseket, amelyek közéletünkben most vannak napirenden, sokan sokféleképp válaszolják meg. Így volt ez mindig is.
Mégis abban hiszek, hogy néhány dologban politikai nemzetünk minden tagja egyetérthet.
Például abban, hogy mindenki és minden körülmények között, a maga lehetőségei szerint megtegye azt, ami a dolga.
Ez az, amit joggal várhatunk el egymástól, és ez az, aminél nem szabad beérnünk kevesebbel.
Önök, akik most a képernyő előtt ülnek, bizonyára egytől egyig úgy gondolják, hogy ebből a feladatból a köztársasági elnöknek is ki kell vennie a részét.
Tisztelt Honfitársaim!
Az elmúlt napokban hosszú órákat töltöttem azzal, hogy Alaptörvényünk negyedik módosításának elfogadása kapcsán tanulmányozzam a sajtóban megjelent véleményeket, érveket, hogy elolvassam a hozzám küldött leveleket, üzeneteket, hogy meghallgassam szakértők okos – és olykor indulatoktól vagy politikai szándékoktól sem mentes – érvelését.
Tettem ezt annak érdekében, hogy elnöki eskümmel összhangban döntésemben egyetlen cél vezéreljen: az alkotmányos rend és a nemzet egységének képviselete.
És tettem ezt azért is, mert a köztársasági elnök önmagában még semmit sem tesz azzal, ha csak pártok felett állónak értelmezi szerepét és feladatát. Mert a köztársasági elnöknek nem egyszerűen a pártok felett, hanem mindig és mindenben politikai nemzete mellett kell állnia.
Egy államfő, bárki is töltse be ezt a felelősségteljes tisztséget, csakis így fejezheti ki a nemzet igazi egységét.
Még akkor is, ha vannak, akik vitatják alkotmányos döntéseit.
Tisztelt Honfitársaim!
Felelősen gondolkodó polgár senkit sem biztathat arra, hogy vegye semmibe a törvény betűjét, és arra sem, hogy alkotmánysértést kövessen el.
Egy állam ugyanis attól jogállam, hogy annak törvényeit és alkotmányos rendelkezéseit mindenki betartja.
Különösen fontos elvárás ez az államfővel szemben.
Mert ha az államfő úgy döntene, hogy megengedhető az alkotmányellenesség útjára lépni, annak csak egyetlen következménye lehetne.
Amit egyikünk sem kíván. Káosz. Zűrzavar. Törvénytelenség.
