A múltba csak egy út vezet, az emlékezeté, s a jövőbe is csak egy út visz, az életé. Minden, ami megtörtént velünk a múltban, az velünk lesz a jövőben is, és minden, amit ma cselekszünk, az a jövőben válik emlékezetünk részévé. Így él velünk Trianon emléke is. És így válik emlékezetünk részévé nemzeti összetartozásunk napja.
Mindaz, ami 1920. június 4-én történt, magyarok millióinak okozott kitörölhetetlen fájdalmat. Ezen a napon egy minden ízében igazságtalan, így mind a vesztes, mind a győztes népek számára szükségszerűen megalázó helyzetet teremtő békediktátum született. Az ebből adódó veszteség és a fájdalom mindörökre a miénk marad.
Ez a nap azonban arra is alkalom, hogy mi, magyarok a világ szabadságszerető népeivel együtt önvizsgálatot tartsunk. Vajon mindig méltányosak voltunk-e más népekkel? Vajon megosztottságunk, nehézségeink idején nem keressük-e másban a rosszat, az okot, akár méltánytalanság árán is?
Súlyos kérdések ezek, de a 21. század sikere éppen azon múlik, hogy szándékunkban áll-e és képesek vagyunk-e önmagunkban végiggondolni és egymással is felelősen megbeszélni mindezt. Mert az összetartozás alapja nem lehet más, mint a pontos önismeret, ahogy az összetartozás érzése sem táplálkozhat másból, mint az egymásért viselt felelősség felismeréséből és vállalásából.
A nemzeti összetartozás napja azt üzeni minden magyarnak, köztük nemzeti kisebbségeink tagjainak, minden szomszédunknak és minden európai népnek, hogy közös jövőnknek és sikerünknek csak az együttműködésre való nyitottság és az egymás iránt tanúsított kölcsönös tisztelet lehet erős fundamentuma.
Ezért a nemzeti összetartozás napján köszöntök minden magyart, s küldöm hazánk kézszorítását mindazoknak is, akik akár 1920. június 4-ét követően, akár a nemzeti szocialista, akár a kommunista ideológia szülte diktatúrák idején, akár 1956-ban vagy azt követően elmenekülni kényszerültek Magyarországról származásuk, vallásuk vagy politikai meggyőződésük miatt.
A nemzeti összetartozás napján tisztelettel üdvözlöm a hazai nemzeti kisebbségek tagjait is. Fontos tudniuk, hogy számítunk rájuk, és tiszteljük hagyományaik, nyelvük, kultúrájuk megőrzésében nyújtott teljesítményüket, mert tudjuk, ez magyarságukat, hazafiságukat is erősíti.
A 20. század megtanított minket arra, hová vezet, ha a széthúzás, „a meg nem gondolt gondolat” és felelőtlenség útjára sodródunk, vagy oda kényszerítenek bennünket. Megtanultuk, hogy fel kell ismernünk, ki kell mondanunk és meg kell védenünk érdekeinket és értékeinket. Megtanultuk, hogy az igazságtalanság és az önkény ellen csak szabadságunk megőrzése nyújt védelmet.
Ez a tudás közös kincsünk, melynek birtokában mi,magyarok a 21. század nyertes nemzetévé válhatunk.Ehhez kívánok sok erőt, jó egészséget, sikert, elismerést,egymás megértését, jókedvet, bőséget, józanságot és bölcsességet minden magyarnak!
„A haza minden előtt.”
Dr. Áder János
Magyarország köztársasági elnöke