Napelemről, fakivágásról, termőföldről, atomenergiáról, energiaközösségekről, a Kék Bolygó Alapítvány tevékenységéről, szemléletváltásról és a közbeszédben tapasztalható riogatásról, blődségekről is beszélt Áder János a Portfolio-nak adott interjújában.
Áder János szerint van megoldás a magyarországi napelem-problémára
Csiki Gergely
Veszítjük el az egyik legfontosabb erőforrásunkat, a termőföldet – figyelmeztetett a Portfolio-nak adott interjújában Áder János. A Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumi elnöke ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy a föld minőségének megóvását támogatnunk kell hazai és uniós forrásokból is. Mindezek mellett Áder Jánossal beszélgettünk az alapítvány szemléletformáló tevékenységéről, az oktatási feladatairól, a startupokat támogató tevékenységéről, valamint az általa alapított tőkealap befektetéseiről, de kifejtette álláspontját az aktuális energetikai ügyekről is, mint a napelemek hálózatra csatlakozási stopja, valamint a fakivágások kérdése.
A Portfolio Agrárszektor 2022 konferencia első kerekasztalbeszélgetésében úgy fogalmazott, határozott üzenetet küldve ezzel az ott jelenlévő gazdasági szereplőknek, hogy mezőgazdasági területeket kell visszaadni a természetnek, különben nem 2050 után lesznek gondjaink, hanem már a következő években. A fenntarthatóság érdekében minden szektornak tennie kell, és ez az agráriumra hatványozottan igaz?
Nem azt mondom, hogy az agráriumra ezek az elvárások hatványozottan igazak, hanem azt, hogy erre az ágazatra is. A közlekedésnek, az építőiparnak, az energetikai iparnak legalább ennyire vannak tennivalói. Tulajdonképpen mindenkinek van feladata, bármelyik iparágat nézem. A beszélgetésen nem az összes mezőgazdasági területre gondoltam, amikor a talaj megóvására hívtam fel a figyelmet, hanem egy részére. Ebben ugyanis viszonylag széles szakmai konszenzus van minisztérium, kutatók, agrárszakemberek körében. De az is igaz, hogy az érintettek – akiknek a területét vissza kell adni a természetnek – nem biztos, hogy lelkesek lesznek.
Miért fontos, hogy bizonyos, művelésbe vont területeket visszaadjunk a természetnek?
Magyarországon sok olyan területen kezdtek el mezőgazdasági tevékenységet, földművelést folytatni a II. világháború után, ami korábban gyep, legelő, esetleg mocsaras terület volt. Levezették a vizet, beszántották, egy darabig művelték, úgy-ahogy még adott is terményt, de mára kiderült, hogy ezek a területek nem művelhetők gazdaságosan. Ráadásul a vízvisszatartás szempontjából is hiányoznak. Ezeken a területeken egy több száz év alatt kialakult természetes állapot volt, ami megtartotta a vizet, és ez jelentősen javította a környező területek földművelési, gazdálkodási feltételeit. Az ott lévő víz, lassan szivárogva le a talajba a talajvízszintet stabilan tartotta, valamint egy sajátos mikroklímát eredményezett a párolgás és a helyi csapadékképződés révén.
Egy olyan aszályos év után, mint az idei, lehet mondani, hogy még inkább felértékelődik ennek a szerepe?
Ez pontosan így van. A másik probléma a talajművelés, erről elég sokat beszéltünk. Tulajdonképpen a II. világháború óta minden a hatékonyságról szól: miként lehet egy hektáron minél kevesebb élőmunkával, egyre precízebb gépekkel minél nagyobb termelési értéket előállítani.
Mostanra kiderült, arra nem gondoltunk: jó, hogy egyre több a termés, de közben a talajt kizsigereljük.
A talaj humusztartalma csökken. A talaj erodálódik, és ennek következtében veszítjük el az egyik legfontosabb erőforrásunkat, a termőföldet. Szakemberek azt mondják, hogy egy centiméter termőtalaj képződéséhez 200-500 évre van szükségünk, és ha nem figyelünk rá, néhány év alatt elveszíthetjük, mert rosszul műveltük a talajt, elvitte a víz, elfújta a szél. Amennyiben a termőtalajunkat nem tudjuk megtartani, akkor néhány év, évtized után a gazdálkodás feltételei vagy ellehetetlenülnek, vagy sokkal nehezebbé válnak.
Vagyis a gazdálkodók jól felfogott hosszú távú érdeke fűződik a talaj kíméléséhez?
A gazdálkodóknak, az agráriumnak az érdeke, és nekünk, fogyasztóknak is az az érdekünk, hogy a termőföldek jó állapotban maradjanak, ahol pedig elindult a talaj minőségének romlása, megfelelő technológiával nemcsak hogy megállítsuk ezt, hanem próbáljuk meg javítani a föld termőképességét. Ez egy hosszabb folyamat, nem megy egyik évről a másikra, rendelkezésre állnak azonban már azok a technológiák, amik ezt lehetővé teszik. A föld minőségének megóvását támogatnunk kell hazai és uniós forrásokból is, ezt az uniónak fel kell ismernie. A talaj degradáció ugyanis nemcsak magyar jelenség, hanem Európában és a világ más részein is általános.
Az érintettek érdekeltté válásában tehát az egyik eszköz az uniós pénzek becsatornázása? Milyen alternatívák lehetnek még?
Az EU-források jöhetnek szóba egyrészt. Másrészt jó néhány olyan gazda van, akik alkalmazzák ezt a módszert, lehet tanulni tőlük. Nem kell a szántóföldet biliárdasztal simaságúvá művelni. Nem kell minden növényi szármaradványt eltüntetni. És nem kell a termőföldet olyanná tenni, mint egy homokozó. Nem kell porosítani, hanem meg kell tartani szemcsés szerkezetűnek, hogy megtartsa a vizet, a levegőt, és megfelelő humusztartalommal is bírjon. Ez a cél új vetési, földművelési, gazdálkodási technológiával elérhető. Szemléletváltásra van szükség, és esetleg a gépparkon is igazítani kell. Hangsúlyozom: nem megoldhatatlan feladatról van szó. A magyar gazdák eddig is kiválóan alkalmazkodtak bármilyen kihívás érte is őket. Meggyőződésem, ez most is így lesz.
Ha már szemléletváltásról beszélünk, ebben a tekintetben központi feladat hárul a Kék Bolygó Alapítványra. Milyen feladatokat tölt be az alapítvány, milyen szerepet vállal?
Ha az alapítvány tevékenységéről beszélünk, azt a kérdést kell feltenni, mit tehetünk azért, hogy egy fenntarthatóbb világban éljünk. Soha nem csak a klímaváltozásról beszélek. A fenntarthatóság egy sokkal átfogóbb problémakör. Kezdjük az oktatási feladatoknál. Az alapítványnak van két olyan oktatókönyve, ami az óvodásoknak szól. Gévai Csilla a szerzője, és játékos formában, az óvodásokkal ismerteti meg ezeket a problémákat. Előkészítés alatt van az általános iskolát az elsőtől a nyolcadik osztályig lefedő oktatási program, amiből a diákok majd a fenntarthatóságról tanulnak. Azonban a középiskolák számára ez már nemhogy kész van, de használhatják is. Ez egy szabadon választható tárgy, és 2024 májusában már választható érettségi tantárgy is lesz. Emellett annak érdekében, hogy ezek a gyerekek minél többet tudjanak meg erről a témáról, elindul egy pedagógusképzés a Budapesti Corvinus Egyetemen, hogy azok a pedagógusok, akiknek egyébként is szívügyük ez a kérdés, még felkészültebben, még több tudással felvértezve gazdagítsák a gyerekek ismeretanyagát. Az alapítványnál ösztöndíjra is pályázhatnak a vízügy területén tanulók. Itt jelenleg két egyetemmel van megállapodásunk, az egyik a Műszaki Egyetem víztudománnyal foglalkozó kara, a másik a gödöllői MATE. De itt nem ér véget a tevékenységünk. A diákok befejezik az egyetemet, vagy akár még előtte: egy jó ötlet pattan ki a fejükből, amelyre alapítanak egy startupot. Van egy olyan programunk, ami segíti ezt a cégalapítást. Segíti, hogy az ötletet piacképes termékké formálják az alapítók. Ez a program egy 3 hónapos kurzus, amely után ha szükség van rá, egyéni mentorálást is igénybe tud venni az érdeklődő. A következő életszakaszt is képesek vagyunk támogatni, itt jön ugyanis a képbe a tőkealapunk: ha nincs tőkéje a vállalkozásnak, de szüksége lenne a megerősödéshez, növekedéshez, akkor tőkeinjekciót kaphat. Ezzel fel tudja futtatni a termelését esetleg ki tud lépni a magyar piacon túlra is.
