Média

Áder János a köztársagái elnök kegyelmi jogkörével kapcsolatban adott interjút a Kossut Rádió Jó reggelt Magyarország című műsorának.
A beszélgetés szerkesztett változatát adjuk közre.

Műsorvezető: Az elmúlt hetekben nem telt el úgy nap, hogyne lett volna szó a sajtóban a köztársasági elnök kegyelmi jogköréről. Szakértők, politikusok és jogászok is megszólaltak a témában. Ugyanakkor eddig nem hallhattunk arról, hogy mi az eljárás pontos menete, kik szólhatnak ebbe bele, vagy hogy mit mérlegel egy elnök, mielőtt meghozza a döntését. Nyilván ezt valójában csak azt tudja elmondani, aki már volt ebben a helyzetben, éppen ezért a következő percekben erről beszélgetünk Áder János volt köztársasági elnökkel. Jó reggelt kívánok!

Áder János: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a kedves hallgatókat és természetesen önt is!

Mv: Mielőtt belemennénk a részletekbe és magába az elnöki jogkörbe, kezdjük azzal, hogy a héten nyilatkozott az Indexnek arról, hogy a húga pert indított Gy. Németh Erzsébet DK-s képviselő ellen, amiért arról beszélt, hogy az ön húgának tudnia kellett arról, hogy mi zajlik a bicskei gyermekotthonban. Pontosan mi az, ami miatt a testvére perli Gy. Németh Erzsébetet?

ÁJ: Gy. Németh Erzsébet azzal vádolta a húgomat, hogy 2011-ben, amikor először merült föl a gyanúja annak, hogy az igazgató pedofil cselekményeket követ el Bicskén, akkor tudomást szerzett az ügyről, és nem tett semmit. Majd ezek után még jutalmul a hallgatásáért elő is léptették, és államtitkár lett. A húgom egy főosztályt vezetett, felmentette az igazgatót a munkavégzés alól, fegyelmi eljárást indított, és büntetőfeljelentést tett. 11 hónapig nyomoztak ebben az ügyben. Erre azt mondani, hogy nem tett semmit – majd a bíróság eldönti, hogy ez megfelel-e a valóságnak. Ez mindenesetre egy rágalmazó kijelentés, minden valóságalapot nélkülöz, ezért két pert fogunk indítani, az egyiket rágalmazás címmel, ez egy magánvádas büntetőeljárás, a másikat pedig személyiségi jog megsértése címén, ez pedig egy polgári eljárás, és őszintén remélem, hogy Gy. Németh Erzsébet nem bújik a mentelmi joga mögé.

Mv: Azért Dobrev Klára oldalán is megjelent egyébként egy olyan mondás, ha már a Demokratikus Koalíció politikusait nézzük, amelyben feltűnik az ön húga, erre reagálnak-e, vagy terveznek-e reagálni valamit?

ÁJ: Igen, igen, igen. Ez már a bejelentés után, az Indexnek adott interjú után volt, amikor tudomást szereztünk erről a Dobrev Klára Facebook-oldalán megjelent fotómontázsról, ahol a miniszterelnökkel, Orbán Viktorral látható egy képen. Ott már Dobrev Klára csak annyit mond, annyit ír, hogy ÁderJános testvére is bűnös a pedofilbotrányban. Bűnös. Bizonyíték nincs, bírósági ítélet nincs, de Dobrev Klára már ítéletet hirdet. Mondhatnám azt is, hogy bolsevik tempó, úgyhogy Dobrev Klárának is majd felelnie kell ezért a rágalmazásért a bíróság előtt, másodikként Gy. Németh Erzsébet után, ugyanígy egy magánvádas büntetőfeljelentés és egy polgári per nyomán, személyiségi jog megsértése címén. És remélem, hogy Dobrev Klára sem bújik majd a mentelmi joga mögé.

Mv: Világos, meglátjuk, hogy mi lesz ezeknek az ügyeknek a végkifejlete. És akkor most beszéljünk a kegyelmi jogkörről. Ugye egy mindenki szerint hibás kegyelmi döntés miatt került a reflektorfénybe maga ez a jogkör. De mi ennek az eredeti funkciója? Miért került be ez egyáltalán a magyar jogrendbe?

ÁJ: Az utóbbi hetekben mindenki kegyelmi jogszakértővé képezte ki magát, tehát mindenkinek van véleménye erről a dologról. Fontos tudni, hogy a rendszerváltás óta, 1990 óta a szabályok nem változtak. Tehát Göncz Árpád ugyanolyan jogi környezetben, ugyanolyan jogszabályok által meghatározottan döntött kegyelmi ügyekben, mint ahogy én, vagy ahogy Novák Katalin. Mi a célja ennek az eljárásnak? Ennek az eljárásnak az a célja, hogy ha akár a büntetőeljárás során, vagy már a végrehajtás során kiderülnek olyan családi, egészségügyi, szociális tények az elkövetőről, akkor ezeket a köztársasági elnök mérlegelhesse. Hozzáteszem, ezt egy bíró a büntetőeljárásban nem mérlegelheti, a bírónak abban kell döntenie, hogy valaki bűnös vagy nem bűnös. Elkövette a cselekményt vagy nem követte el a cselekményt. A köztársasági elnök ennél szabadabb döntési jogosítványokkal rendelkezik, és azt tudja mondani, igen, vannak olyan emberi szempontok, vannak olyan egészségügyi szempontok, vannak olyan családi, szociális szempontok, ami alapján én kegyelmet adok. Ennek következtében ez már lehet egy eljárási kegyelem, tehát eleve nem is kerül börtönbe az illető, vagy hogyha börtönben van, akkor kijöhet. Talán a hallgatók kedvéért érdemes lesz majd mondani néhány példát, hogy lássák és értsék, milyen szempontok azok, amiket mérlegelni kell. Mondhatok egy példát?

Mv: Mondjon is, igen, néhány példát, hogy tudjuk azt, hogy mire gondol pontosan.

ÁJ: Készültem kettő-hárommal. Ez még az első ciklusomban volt, egy fiatalember közúti balesetet okozott. Nem a látási és az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezette az autóját. Meghalt a balesetben valaki, a bíróság két év börtönre ítélte ezt a fiatalembert. Nem is annyira a börtöntől félt, hanem a lelkiismerete nem tudott megnyugodni. Újabb és újabb öngyilkosságot kísérelt meg. És az utolsó öngyilkossági kísérletnél, ugyan meg nem halt, de olyan súlyosan sérült, hogy az egyik karját vállból, a másik karját pedig az alkar részen amputálni kellett. Világos volt, hogy a börtönbe ő csak a rabkórházba kerülhet, tehát a hagyományos börtönkörülmények között nem tudják ellátni, és akkor a kegyelemnek az volt a tárgya, hogy rabkórházba töltse le a büntetését, vagy hazamehet, és a családja gondjaira bízzuk. Én azt gondolom, hogy ez az ember jobban megbüntette magát, mint ahogy a bíró őt megbüntette. És akkor egy pillanatra a hallgatók képzeljék az én helyemben magukat, és tegyék föl maguknak azt a kérdést, hogy ők hogyan döntöttek volna, vagy döntenének egy ilyen helyzetben? Hogy ez az ember maradjon a rabkórházban és ott legyen két évig, vagy engedjük haza? A köztársasági elnök adjon-e kegyelmet neki, engedjük-e haza, és bízzuk-e a családjára, az ő gondoskodó szeretetükre? Majd minden hallgató eldönti, hogy az én helyemben milyen döntést hozott volna. Tehát ezek azok a szempontok, amiket egy bíró nem mérlegelhet. Sőt, az eljárás során a fiatalember még nem követett el öngyilkosságot. Tehát a bíró nem is tudott erről, hanem ez később derült ki. Fontos, amire Ön is utalt az első kérdésben, hogy az eljárás maga hogy néz ki. A kegyelmi ügyet vagy az elkövető tudja elindítani, vagy az ügyvédje. Most ebből a szempontból mindegy is, hogy ki indítja el, tehát ki írja meg a kegyelmi kérvényt. Ez az igazságügyi miniszterhez kerül. Az igazságügyi miniszternek van egy csapata, amelyik ezt elbírálja. És nem úgy bírálják el, hogy csak elolvassák, és a kegyelmi kérvényben megfogalmazottakat mérlegelik, hanem nagyon komoly, például az előbbi példánál említve, orvosi szakértői vélemények, igazságügyi szakértői vélemények állnak még a kegyelmi döntés mögött. Ezután az igazságügyi miniszter fölterjeszti a köztársasági elnökhöz. Az én esetemben a gyakorlat egy háromlépcsős elbírálás volt. Mindenki jogász volt természetesen, aki az eljárásban részt vett. Egy kolléga alaposan megnézte az egész kegyelmi ügyet, megnézte az iratokat és tett egy javaslatot. Jött egy másik kolléga, aki ellenőrizte ezt, és megnézte, hogy alapos-e a javaslat. Amikor a kegyelem megadására vonatkozó javaslat megszületett, a főigazgató asszony, aki szintén jogász, ő is megvizsgálta. Ezek után érkezett meg hozzám az ügy. És volt, amikor órákon keresztül beszélgettünk arról, hogy mi szól mellette és mi szól ellene. Mert nem mindig fekete-fehér egy-egy ilyen ügy, sőt, az esetek többségében nem ilyen. Hiszen minden egyes esetben bűncselekményt követtek el. Tehát a bírósági eljárást mi nem bíráljuk felül, mi nem folytatunk le egy újabb büntetőeljárást, nem erről szól a dolog, hanem arról, ahogy már ezt talán harmadjára mondom, hogy vannak olyan egészségügyi, emberi, szociális, családi körülmények, amiket a bíró nem mérlegelhetett. De mi igen. És akkor a vita után születik meg a döntés.

Mv: Kivel zajlanak ezek a beszélgetések? Illetve hát nyilván ez valahol azért mégiscsak egy szubjektív döntés, részben persze, nyilván nagyon sok szempont mérlegelése után. De tapasztalt-e valaha bármilyen politikai nyomást ezeknek a kegyelmi döntéseknek a meghozatalakor?

ÁJ: Ez megint csak egy fontos kérdés, és az elmúlt hetekben elég sokat beszéltek erről parlamentben és parlamenten kívül. Nagyon fontos, és ez így van 1990 óta, hogy ez egy kétszereplős eljárás. Mondhatom azt is, népiesen szólva, hogy harmadik szereplőnek nem osztottak lapot. Az egyik szereplő az igazságügyi miniszter a másik szereplő a köztársasági elnök, és persze mindkettejüknek a szakmai csapata. Tehát harmadik szereplőnek, sem másik kormánytagnak, sem másik miniszternek, sem a miniszterelnöknek, sem külső személynek itt nem osztottak lapot. És ha már itt tartunk, akkor egy mondatot hadd mondjak, mert ugye látom, hogy a politikai disputában a miniszterelnököt, Orbán Viktort mindenáron bele akarják keverni ebbe a dologba, a bicskei pedofilügybe. 10 év alatt egyszer sem fordult elő, hogy a miniszterelnök kérést fogalmazott volna meg, vagy akár csak kérdést intézett volna hozzám bármilyen kegyelmi ügyben. Pedig, tegyük hozzá, volt néhány olyan ügy, ami tudom, hogy megosztotta a Fidesz-frakciót is. Például Geréb Ágnes ügye. Nem mindenki értett egyet azzal a döntéssel, amit én akkor meghoztam. Ennek ellenére sem a frakció részéről, sem a miniszterelnök részéről, sem senki más részről soha semmiféle próbálkozás nem volt. Tudták, hogy ez a köztársasági elnök, ebben az esetben az én döntésem. Egy teljesen világos alkotmányos jogkör, és nincs ebbe senkinek se beleszólása.

Mv: Tehát akkor ezek szerint nem is tudhatott a miniszterelnök ezekről az ügyekről.

ÁJ: Nem tudhat róla, hiszen az igazságügyi miniszter előterjesztését nem kell látnia a miniszterelnöknek. Itt az ellenjegyző az igazságügyi miniszter. Magunk között szólva szerintem a miniszterelnöknek, és most teljesen mindegy, hogy ki a miniszterelnök, bárki legyen az, kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy kegyelmi ügyekkel foglalkozzon, miközben a kormányzati apparátusban van valaki, akinek ez a feladata, ez a felelőssége, ehhez rendelkezik megfelelő szakemberekkel. Miért foglalkozzon ő ezzel? Teljesen logikátlan. És akkor csak egy statisztikát hadd mondjak. Fontos, hogy nem statisztikai adatokról, hanem emberekről beszélünk, de azért mégis néhány szám. 10 év alatt, engem is meglepett egyébként, 6210 ügyet kellett elbírálnunk. És összesen 119 kegyelmi ügyben volt pozitív a döntés, tehát ahol elfogadtuk, pozitívan bíráltuk el a kérelmet. Minden egyes döntés más. Mondok egy másik példát is, csak hogy még közelebb hozzuk ezt a hallgatókhoz. Egy egészen más ügy, mondhatnám azt is, hogy egyszerű bolti lopásról van szó, egy hölgy az elkövető. Nem is olyan nagyon magas az elkövetési érték, nem börtönbüntetést kap, hanem pénzbüntetést. De szegény emberről van szó, egyedül neveli a kiskorú gyermekét, és világos, hogyha a pénzbüntetésnél még havi törlesztő részletet adnánk, akkor sem tudná ezt a havi törlesztőrészletet kifizeti úgy, hogy ez a család fenntartása szempontjából és az ő gyógyszereinek a beszerzése szempontjából ne jelentene nagyon-nagyon súlyos problémát. Most akkor megint csak a hallgatók döntsék el, hogy mi a jó döntés. Azt mondani, hogy bár igen, lopás volt, a bíróság pénzbüntetést szabott ki, ez egy teljesen jogszerű döntés volt, és ragaszkodunk ahhoz, hogy fizesse ki ezt a pénzbüntetést. Vagy ha nem tudja kifizetni a pénzbüntetést, akkor ezt átváltjuk szabadságvesztésre – ugye meg van határozva a pénzbüntetésnél, hogy egynapi tétel, tehát egy nap börtön, az hány 1000 forint –, tehát át lehet váltani ezt a pénzbüntetést szabadságvesztésre. Igen ám, de akkor a kiskorú gyermek otthon marad, és nincs senkije, nincs rokona, aki egyébként erre a kiskorú gyerekre vigyázhatna. És ennek az asszonynak akkor be kell mennie két hónapra, nem olyan hosszú időre, de két hónapra vagy három hónapra be kell menni a börtönbe. Mi a helyes döntés? Hogy elengedjük ezt a pénzbüntetést? Ragaszkodunk hozzá, hogy kifizesse? Ha ragaszkodunk hozzá, akkor reménytelen szociális helyzetbe hozzuk, még a korábbinál is reménytelenebb szociális helyzetbe hozzuk. Vagy azt mondjuk, hogy nem tudja kifizetni, menjen a börtönbe, és akkor pedig a kiskorút hozzuk reménytelen helyzetbe. Mi a jó döntés? A hallgatókra bíznám megint csak… És három a magyar igazság. Mondhatok egy harmadikat is? Az időnkbe még talán belefér.

Mv: Még belefér, abszolút. Csak lenne még egy kérdésem.

ÁJ: Tegye fel a kérdést, és akkor utána majd a harmadikat.

Mv: Arra vonatkozna egy következő kérdés, hogy ugye említette, hogy a politika részéről nem volt nyomásgyakorlás, de hát azért azt látjuk, hogy ezek azért olyan ügyek, ahol tényleg nem feltétlenül egyértelmű, és akár habitustól is függhet, hogy valaki így dönt vagy úgy dönt. Másfelől érzékelte nyomásgyakorlást, akár a sajtó részéről, mondjuk, mert azért itt voltak olyan ügyek is, amelyek előtte igen csak komoly sajtóvisszhangot váltottak ki.

ÁJ: Hát hogyne, persze. Ugye az előbb említettem Geréb Ágnesnek az ügyét, ez talán a hallgatók számára még ma is ismert dolog, ugye az otthonszülésről van szó. Veszélyeztetett terhes esetében nem lehetett volna az otthonszülést lebonyolítani, és nem sikerült a szülést levezetni, mentőt kellett hívni, a mentő már hiába érkezett meg 20 perccel később, a gyermeket nem lehetett megmenteni, illetve az egyik esetben súlyos agykárosodást szenvedett. A bíróság ugye ebben a dologban döntött. Annyi levelet kaptam ebben az ügyben, mondok egy példát, még a brit bábaszövetség vezetőjétől is, hogy adjak kegyelmet Geréb Ágnesnek. A sajtóban ez folyamatos téma és polémia volt, hogy kegyelmet kellene kapjon. Vagy a másik ügy, amit egy kereskedelmi csatorna taglalt hosszasan, Kertész Ágnesnek az ügye. Ez egy gyilkossági kísérlet egyébként, amit a bíróság elbírált, de hát én nem is tudom, talán több mint húszezer aláírással érkezett hozzám beadvány, hogy kapjon kegyelmet Kertész Ágnes. Tehát volt jó néhány kegyelmi ügy, ami nagy nyilvánosságot kapott. Volt, ahol megpróbáltak ránk nyomást gyakorolni, és volt, ahol olyan érveket is felhoztak, amiket igen, nekünk érdemes volt mérlegelni. Tehát még azt sem mondom, hogy minden ilyen beadvány, levél haszontalan volt. Hanem igen, a mi mérlegelési szempontjainkat bővítette. De ezzel együtt is egy köztársasági elnök nem dönthet a média nyomására. Nem, neki mérlegelnie kell a jogi tényeket, és mérlegelnie kell az egyéni, szociális, családi, egészségügyi körülményeket. Az, hogy a médiában ki mit gondol, az ebből a szempontból nem számít. És akkor elmondom a harmadik példát. Garázdaság. Férfiről van szó, másfél évet kap. Börtönbe vonul. Nem sokkal a börtön megkezdése után hasnyálmirigyrákot diagnosztizálnak nála. És kiderül, hogy több áttét is van. Még hátra lenne legalább egy év a büntetéséből. Az orvosok szerint nagyjából néhány hónapja van hátra. És akkor az a kérdés, hogy maradjon a börtönben, vagy hazamehessen arra az utolsó 2-3 hónapra, hogy elbúcsúzzon a családtagjaitól. Milyen döntést hoznának a kedves hallgatók egy ilyen ügyben? És ez fölveti annak a kérdését is, nem tudom, még van-e erre időnk, hogy ezeket az ügyeket lehet-e a nyilvánosság elé tárni. Hiszen ez egy másik szála volt ennek a kegyelmi ügynek, hogy most akkor sokkal nagyobb legyen úgymond a transzparencia, tehát a döntéseknek az indokai kerüljenek a nyilvánosság elé. És akkor hadd tegyem föl a kérdést: biztos, hogy nyilvánosság elé kell tárni az előbb említett három példában a tényeket? Azt, hogy egy fiatalember öngyilkosságot követett el, és amputálni kellett mindegyik karját? Ez biztos, hogy a nyilvánosság elé kell tárni? Vagy azt, hogy a harmadik példában ez az ember rákos beteg, két áttéttel, meg fog halni, ezt biztos, hogy a nyilvánosság elé kell tárni, ott kell taglalni? Esetleg bulvár stílusban. Biztos? És sorolhatnám még ezeket a példákat. 10 év alatt járt nálam több mint 6000 ügy, az elődeimnél is nagyjából időarányosan hasonló mennyiség. Tehát több tízezer kegyelmi eljárásról beszélünk. Ezeknek egy része nagy nyilvánosságot kapott. Göncz Árpádnak, Mádl Ferencnek, Sólyom Lászlónak is minden esetben ugyanazt az eljárást kellett lefolytatnia, mint nekem. Ugyanazokat a szempontokat kellett mérlegelnie. És csak azért, mert most született egy hibás vagy hibásnak tűnő döntés (hiszen nem ismerjük az indokokat), akkor ezért megváltoztatni az egész eljárási rendet, vállalva olyan kockázatokat, amiket az imént említettem, és a nyilvánosság előtt taglalni ezeket a szempontokat, amikről az imént beszéltem a három példa kapcsán, hát én erősen megfontolnám a parlament helyében, hogy erre az útra téved-e vagy sem.

Mv: Több mint 6000 döntés volt, említette. Volt olyan, aminél egyértelmű volt az, hogy ez nem kaphat kegyelmet, ez a kérvény?

ÁJ: Hát hogyne. Nálam 6210-ből 119 volt az igen. Ez azt jelenti, hogy több mint 6000 volt a nem. Az elmúlt időszakban elemezgették, hogy ki milyen szigorú volt, és engem szigorú elnöknek minősítettek. De még egyszer mondom, nem statisztikát gyártunk. Tehát lehetett volna háromszor annyi is az igen, ha azok a szempontok, amikről az imént beszéltünk, azok több ügyben is ugyanilyen relevánsak lettek volna. A többi ügyben, több mint 6000 ügyben nem voltak ilyen releváns szempontok. A mérlegelési lehetőség megvolt, de nem voltak adottak olyan szempontok, ami alapján én és a stábom azt mondtuk volna, hogy igen, ennek az embernek is kegyelmet kell adni. Ezeket elutasítottuk. A többségét elutasítottuk. És nagyon fontos, hogy a kegyelmi eljárásban, és akkor visszakanyarodunk az első kérdésére, nem arról döntünk, hogy bűnös vagy nem bűnös. Nem egy újabb bírósági fórumról van itt szó. Nem arról van szó, hogy rosszul végezte a munkáját a nyomozóhatóság, a rendőrség, az ügyészség vagy a bíróság. Nem erről döntünk, nem erről döntünk. A döntés arról szól, hogy emberi szempontok alapján kegyelemre jogosult-e az előterjesztő vagy sem. És fontos, hogy emberi szempontok alapján. Amikor ennek az egész kegyelmi jogkörnek az esetleges megváltoztatásán gondolkodnak, akkor ez egy nagyon fontos elem: mi lesz azzal az emberrel, akinek méltányolható szempontjai vannak, amikor kegyelmet kér? Ezeket a szempontokat kell majd mérlegelni.

Mv: A kegyelmi ügyekről, azok menetéről és mikéntjéről kérdeztem az elmúlt félórában Áder János volt köztársasági elnököt.

ÁJ: Köszönöm a lehetőséget!

2024. március 01.