Média

Magyar cégek piacképes, működő, fenntartható ötletei

Egy nappal a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó nyitánya előtt Áder János interjút adott a Kossuth Rádió Jó reggelt Magyarország című műsorának.

Az interjú szerkesztett változatát az alábbiakban olvashatják:

Holnap nyílik a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is Élményprogram, ami október 1-jéig várja a látogatókat a Hungexpo területén. Az ingyenesen látogatható rendezvény az élelmiszer, az élelmiszer-biztonság és a hulladékgazdálkodás témái köré épül. Vendégünk pedig Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumi elnöke. Jó reggelt kívánok!

ÁJ: Jó reggelt kívánok, és tisztelettel köszöntöm a kedves hallgatókat is!

Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat! A témákat én itt megemlítettem, de bontsuk ki. Miért erre esett a választás, miért ez most a legnagyobb kihívás napjainkban?

ÁJ: Kezdjünk először egy fogalommagyarázattal. Biztos, hogy a hallgatók közül is sokan felteszik a kérdést, hogy mi is az a fenntarthatóság, mi az a fenntartható fejlődés? Erre tudok egy tudományosabb ízű és egy nagyon egyszerű magyarázatot. Csak annyit veszünk el a természettől, mint amennyit az pótolni tud. Vagy másként fogalmazva: úgy élünk, hogy a jövő generáció szükségleteinek kielégítésére is maradjon még elegendő erőforrás. Ezt népiesen úgy szokták mondani, hogy addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér. És ez most nemcsak ránk vonatkozik, hanem a következő generációkra is. Két évvel ezelőtt szerveztük meg az első fenntarthatósági expót, ami a három Víz Világtalálkozó után következett. Világos volt a három világtalálkozó után, hogy nem szabad és nem lehet csak a vízről, a vízválságról beszélni, és nem lehet csak a klímaválságról beszélni. Ennél sokkal több részből álló problémahalmazzal van dolgunk. A biodiverzitás, a biológiai sokféleség megszűnése, a talaj kimerülése, az elsivatagosodás, az aszály, a műanyagszennyezés, satöbbi. Nagyon sok mindenről kell beszélnünk. Ezért két évvel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy szervezünk egy fenntarthatósági expót. A logika az ideinél ugyanaz, mint ami volt 2 esztendővel ezelőtt. Az expó három lábon áll. Az első rész a klasszikus expó, egy szakkiállítás. Itt 140 magyar cég állítja ki a termékét vagy mutatja be a szolgáltatását. Ezek a termékek, illetve szolgáltatások az előbb felsorolt kérdéskörből különböző problémákra keresik a megoldást. A másik „láb” az úgynevezett Your Planet, A te bolygód című kiállítás, ahol fiataloktól idősekig, szakmához értőknek és laikusoknak megmutatjuk, hogy mi az a problémahalmaz, ami körülvesz bennünket. Szennyvízkezelés, műanyaggal való gazdálkodás, hulladékgazdálkodás, energetikai problémák és így tovább. A harmadik az úgynevezett Heroes of the Future, A jövő hősei: ez fiataloknak szól, tulajdonképpen egy videójáték, élményszínház, kalandpark és szabadulószoba keveréke, ahol a fiatalok színészekkel, egy forgatókönyv alapján végigmennek egy pályán, és szembesülnek az őket és jövőjüket érintő legfontosabb kérdésekkel.

Említette, hogy a fő téma a mezőgazdaság. Ez igaz. Tehát a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az élelmiszerbiztonság. Mellette a víz- és szennyvízkezelés, az energetika, az energiahatékonyság, a modern városok fenntarthatóbbá tétele, a hulladékgazdálkodás és a körforgásos gazdaság továbbra is hangsúlyosan szerepel a kiállítók tematikájában. Lényegében ezek köré csoportosul a kiállítás. Ha gondolja, és van kedvence, mezőgazdaság, víz, szennyvíz, energetika, okosváros, hulladékkörforgás, válasszon egyet. És én mondok néhány példát, hogy mit láthatnak a nézők, ha kijönnek.

Beszéljünk a mezőgazdaságról egy kicsit, ez érdekes élelmiszer-biztonsági szempontból is.

ÁJ: Nem csak Magyarországon és nem csak Európában probléma, hogy kizsigereljük a termőföldet, és a helytelen gazdálkodás következtében egyre több termőföldet veszítünk el. Miért? Nyilván a korábbi tudásból adódóan, jóhiszeműen teszik a gazdák, amit tesznek, de azt érik el, hogy a talaj felső része, körülbelül 20-25 centis része kiszárad, szinte homokozó lesz. Nem lesz meg az a szemcsés szerkezete, ami a vízvisszatartás és az oxigénmegtartás szempontjából szükséges. Alatta meg úgynevezett eketalp jön létre, egy nagyon kemény réteg. A fölső réteget elviszi a szél, elviszi az eső, az alsó réteg meg nem engedi át a vizet. És ezért nem tudja a talaj Magyarországon azt a mennyiségű vizet megfelelő módon tárolni a szárazabb időszakra, amire a növényeknek szüksége van. Nagyon sokan mondják már, nem én találtam ki, tudósok, talajtani szakemberek mondják, hogy igen, ezen a gazdálkodáson, ezen a szemléleten változtatnunk kell. Persze ehhez át kell alakítani a gépparkot. És ez forrást igényel. Jó lenne, hogyha erre kapnánk uniós támogatást is, és legfőképpen a gazdákat erről viszonylag rövid időn belül meg tudnánk győzni.

Hát őnekik érdekük, nem? Hát a gazdának pont érdeke, hogy a földje megmaradjon és termőképes maradjon.

ÁJ: Igen, érdekük, csak hát, gondoljon bele. Akkor, amikor az Európai Unióhoz csatlakoztunk, a magyar gazdák hátrányba kerültek. Elfogadtuk – ez a csatlakozás feltétele volt –, hogy 7 éven keresztül a magyar gazdák nem kapják meg ugyanazt a támogatást, mint a dán, a német vagy a francia gazdák. Évről-évre egy kicsit nőtt a támogatás, de csak a csatlakozás után 7 évvel értük el azt a szintet, hogy a magyar gazdák ugyanazt a támogatást megkapják, mint az egyébként amúgy is komoly helyzeti előnyben lévő, már feltőkésített, korábbi uniós támogatásokkal már felerősített, megerősített nyugat-európai társaik.

Mv: Tehát már a csatlakozás inkorrekt volt akkor.

ÁJ: Lehet azt mondani, hogy nem volt korrekt, de elfogadtuk a csatlakozás feltételeként, mert azt gondoltuk, hogy hosszú távon még így is a magyar gazdák jól járnak. Igen ám, de ez a versenyhátrány, ami eredetileg is megvolt, még tartott 7 évig a csatlakozás után. Közben ők beruháztak, hogy a versenyhátrány ne nőjön, gépparkot bővítettek. Most ezt az egész gépparkot nem lehet csak úgy egyszerre lecserélni, hanem át kellene alakítani. Az iparnak, az agráriparnak, az agrárgazdálkodóknak, a farmereknek közös munkájára lesz szükség ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Visszatérve a talajhoz: egy centi humusz képződése, az 300-500 év. Ha mi elveszítünk egy centi termőréteget, elviszi a víz, elviszi a szél, annak a pótlása nagyon-nagyon hosszú időbe telik. Ez az első probléma. A második probléma a talaj minőségromlása az intenzív gazdálkodás következtében, és azért, mert egyre kevesebb szerves trágyát használunk. A műtrágya nem tudja pótolni azt a szerves anyagot, amit a növények, különösen a monokultúrás termesztés idején kiszipolyoznak a földből. Ezért ezt most valamilyen módon pótolnunk kell; de lehetőség szerint nem kemikáliákkal, hanem organikus úton. És itt kanyarodunk vissza az expóra, ahová, ha kijönnek, akkor nem egy, nem két olyan magyar céget látnak, találnak, akik ebben élen járnak. Akik megmutatják, hogy hogyan lehet viszonylag gyorsan, a normális vagy a szokásos biológiai időnél gyorsabban nagy mennyiségű, a talaj minőségét javító, a talajt regeneráló készítményeket előállítani. A következő lépés, hogy megismerjék ezeket a termékeket a gazdák. Remélem, hogy ki is próbálják, és még inkább remélem, hogy jó tapasztalatuk lesz. Utána majd elindulhat a nagyüzemi termelés, és ezeknek a használata. Ennek már nemcsak a gazdák, hanem mi, élelmiszerfogyasztók is a haszonélvezői leszünk.

Mv: Ugye, mondta a fenntartható fejlődést elnök úr. Ugyanakkor, meg hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér, annyit vegyünk ki a természetből, amennyi. Na de ennek ellentmond az a fajta életérzés, amely egyébként most már évtizedek óta divatos, a hedonista szemlélet. Minél többet. A kereskedelmi cégek is azt díjazzák, aki minél többet elad. A gazdasági mutató is, a GDP minél magasabb legyen. Tehát van egy ilyen többlet mennyiségre törekvő gazdasági szemlélet, sikerszemlélet a fogyasztói társadalomban a minél több élvezetet elérő fogyasztás, már a szabadság sem három hét, lehessen utazni, repülni többször is egy évben, szóval valahogy ennek ez ellentmond.

ÁJ: Ebben teljes mértékben igaza van, és akkor hadd hívjak segítségül egy Nobel-díjas közgazdászt, aki a díj átvételekor azt mondta, hogy ha a gazdasági tevékenységünk környezeti hatásait (az externáliákat) és azok költségeit nem számítjuk hozzá a termék előállítási költségéhez, akkor ezért később társadalmi szinten fogunk nagyon magas árat fizetni mindannyian. Tehát egyre több közgazdász veti fel, hogy a hagyományos GDP-számítást, amire Ön is utalt, már meghaladta az idő. A káros környezeti, társadalmi negatív hatásokkal is számolni kell. Amíg ezt nem tesszük, addig abból a problémahalmazból, amire Ön is utalt, nem tudunk kikeveredni. A másik, amire szintén én azt gondolom, hogy jó érzékkel utalt, az a „dobd-el-kultúra”, ami az elmúlt évtizedekben általánossá vált. Mit jelent ez? Kitermeljük, feldolgozzuk, egy rövid ideig használjuk, és aztán eldobjuk. Legyen szó cipőről, ruháról, elektronikai termékről, lényegében mindenről.

Mv: Sőt, úgy is készül már, hogy bizonyos ideig jó, aztán utána meg nem jó.

ÁJ: Igen. A hosszú ideig való használhatóság ma már a tartós fogyasztási cikkeknél sem szempont. Egyre többen mondják, egyre többen írják le, hogy ennek a dobd-el-kultúrának vége van. Azt gondoljuk, hogy a bolygónkon az erőforrások végtelenül rendelkezésre állnak, de nem állnak rendelkezésre végtelenül. Az erőforrások egy része nagyon is véges. Egy részéről már tudjuk, hogy körülbelül 25-30 év múlva, vagy 50 év múlva el fog fogyni. Ezért két dologra van szükségünk. Az egyik, hogy ezt a szemléltet meghaladjuk, a másik, hogy azokat a termékeket, amiket használunk, legyen szó ruháról, elektronikai termékről, bármiről, azoknak egy jelentős részét megpróbáljuk újrahasznosítani. Ezt hívják körforgásos gazdaságnak: hogy a terméket visszaforgatjuk, az elektronikai terméket szétszedjük, a benne lévő aranyat, ezüstöt, rezet, ritkaföldfémet újrahasznosítjuk. Nem science fiction, amit mondok, ezek nem vágyálmok, hanem létező technológiák. Nem arról van szó, hogy most kell még kitalálni. Vagy amire készül egyébként a Mol hulladékgazdálkodási cége, a MOHU. Január 1-jétől újra visszaváltható lesz az üveg. Mi még vittünk vissza üveget, ugye?

Mv: Így van.

ÁJ: A hallgatók egy jelentős része még váltott vissza sörösüveget…

Mv: Még tejesüveget is láttunk.

ÁJ: …borosüveget, pezsgősüveget, és kaptunk érte 30, 50, 100 forintot. De január 1-jétől, nemcsak az üvegeket válthatjuk vissza, hanem a PET-palackokat és az alumínium dobozokat is. Ezek visszakerülnek a gazdaságba, újra tudjuk használni őket. Az alumíniumnak a 95 százalékát újra fogjuk hasznosítani. Mi következik ebből? Kevesebb bauxitot kell kibányászni, kevesebb energiát kell egyébként majd a timföldgyártásra fordítani, és így tovább. Mondok egy másik példát, ami egy kiállítói példa. Szerintem a hallgatók közül valószínűleg mindenki használt már úgynevezett fújós dezodort. Ez az életünk részévé vált. Kevesen gondolnának arra, hogy ezeket lehetne újratölthető palackban is forgalmazni. De egy magyar cég gondolt erre, és kitalálta az újratölthető palackot, amit a drogériákban, nagy áruházakban, áruházláncokban lehet feltölteni. Plusz még azt is kitalálta, hogy mindez ne egy veszélyes hajtógázzal, hanem egy környezetbarát hajtógázzal történjen. Jó ötlet? Szerintem jó ötlet. Érdemes megcsinálni? Érdemes megcsinálni. És remélem, hogy a fogyasztók részéről is lesz erre igény. Na, de ugye arról beszéltünk, hogy három a magyar igazság, beszéltünk a mezőgazdaságról, most beszéltünk a körforgásos gazdaságról, mi legyen a harmadik?

Mv: Legyen egy érdekes helyzet, egy olyan megközelítés, hogy miként lehet ebbe bevonni, mondjuk a globális délt? Ugye ott a népességrobbanás, Afrika. Ott most indul majd a fogyasztás. Indiában már elindult. Van-e erre valami recept? Kína például. Hát ők ugyanúgy fogyasztani akarnak, mint valamikor az európaiak. Szóval mi itt a kompromisszum, vagy ki fogja ezt megfizetni? Mert ezek nem olcsó dolgok.

ÁJ: Világossá kell tenni: ha mindenki olyan magas életszínvonalon szeretne élni, mint az amerikai közép- és felsőosztály, az egyszerűen nem reális. Ehhez nincsenek elegendő források a Földön. Az, hogy egy jó életszínvonalat elérjünk, arra van reális esély, de ahhoz meg kell változtatni néhány dolgot. Indiában például az a legnagyobb probléma a népességnövekedésen túl, hogy a mezőgazdaságban rossz öntözési technikát, úgynevezett árasztásos öntözést alkalmaznak, aminek a következtében a víz egy jelentős része elfolyik, haszontalanul elpárolog. Az izraeli mezőgazdaság hatodannyi vízből több terméket tud előállítani. Ha rájönnek arra, hogy egyébként a talajvízszintjük folyamatosan csökken, és előbb-utóbb elfogy a lábuk alól a talaj, akkor vélhetően előbb-utóbb rájönnek arra is, hogy ezt a másik technológiát, ami már megvan, meg kell vásárolni. A másik probléma Indiában, hogy megtermelik az élelmiszert, de 30-40 százaléka azért megy tönkre, mert nem tudják megfelelően tárolni. Hosszú ideig szállítják, az alatt megromlik, és nincsen meg az a savanyítási kultúra, az a konzervkészítési iparág, ami később is felhasználható, akár hónapokkal később vagy egy évvel később is fogyasztható terméket készít. Ezekre mind-mind vannak megoldások, nyilván egyfajta technológiaváltásra ezekben az országokban is szükség lesz. Nos, kipipáltuk a mezőgazdaságot és a körforgásos gazdaságot, mi legyen a harmadik téma?

Mv: Okosváros nem volt még.

ÁJ: Okosváros. Mondjuk, például mit jelent az, hogy szivacsváros? Vélhetően ez sokak számára egy új fogalom. Mi az egyik legnagyobb probléma a modern városokban? Hogy olyan vízelvezető rendszert építettünk ki, nemcsak Budapesten, hanem mindenütt a világon, aminek az a célja, hogy a leeső csapadékot a lehető leggyorsabban elvezesse valahova.

Mv: Hát hogy ne álljon az úton.

ÁJ: Így van. Mert ez így kényelmes. Igen ám, de aztán kiderült, hogy ez az esővíz, amit ilyen módon nagyon gyorsan elvezetünk, később hiányozni fog: a növényeknek nem jut majd, azokat öntözni kell. Svédországból indult ki a szivacsváros technológia, ami arról szól, hogy miként alakítsuk át úgy a városi infrastruktúrát, vagy ha újat építünk, az új helyeken már eleve így építsük meg az új városrészeket, hogy az esővizet megtartjuk, felfogjuk, a növények számára hozzáférhetővé, hasznosíthatóvá tesszük.

Mv: Tehát víztározókat is kellene építeni?

ÁJ: Ennél kicsit bonyolultabb. De megvan a technológia, és van egy magyar cég, amelyik elment, megnézte a gyakorlatban, hogy hogyan kell csinálni, hazahozta, és megpróbálja a magyar viszonyokra alkalmazni. Ezt is meg lehet nézni majd a Planeten.

Mv: Hát van itt sok minden. Mi az, ami, ami kifejezetten magyar fejlesztés, amire mondjuk azt, hogy büszkék lehetünk, vagy nyilván mindegyikre, de ami áttörést jelenthet, és esetleg, mondjuk megmozgatja a világnak azt a részét is, ahol egyelőre még ez a gondolkodás csak kialakulóban van. Van ilyen válaszunk?

ÁJ: Tudok ilyet is mondani.

Mv: Az élelmiszer-termelés területe a legfontosabb talán ebből a szempontból.

ÁJ: A mezőgazdasághoz tudok mondani még néhány dolgot. A talajjavításról beszéltünk, beszélhetünk arról is, hogyan történjen az úgynevezett biomasszának a feldolgozása. A biomassza lehet növényi és lehet állati eredetű. Ebből a biomasszából egyrészt energiát készítünk, és komposztálható vagy pontosabban komposzt minőségű, talajjavításra alkalmas anyag lesz a végterméke. Tehát energiához is hozzájutunk és komposzthoz is hozzájutunk. Ez az egyik haszna. A másik, hogy ezzel tudjuk helyettesíteni a műtrágyát (egy részét legalábbis). És tudjuk jól, hogy a műtrágyának részben üvegházhatásúgáz-kibocsátó hatása van, részben pedig elszennyezi a vizeket. Tehát erre is érdemes odafigyelnünk. A harmadik hatása, hogy javítani fogjuk a talaj termőképességét. De mondok egy másik példát: szennyvíz. Gondolná-e azt valaki, hogy a szennyvízből, a szennyvíziszapból tisztítószert lehet készíteni?

Mv: Hát ezt nyilván nehéz elképzelni.

ÁJ: Nehéz elképzelni, de hogyha kijön a Planetre, fog találni ott egy olyan céget, amelyik a szennyvízből és a szennyvíziszapból tisztítószert készít. Magyar találmány.

Mv: Pont fordítottja, ugye milyen érdekes? A szennyből tisztaság.

ÁJ: Így van. A szennyvíziszaptól mindenki meg akar szabadulni. Ehhez képest jön egy magyar cég, és azt mondja, hogy én ebből tisztítószert fogok készíteni. Ami ugyanolyan jó hatékonyságú, ugyanolyan jó hatásfokú, mint az általunk már megismert és használt tisztítószerek. Jó dolog? Persze, hogy jó dolog. Érdemes megismerni. Más: energia. Nagyon sokan foglalkoznak energiaszállítással, tárolással, elosztással. Hogyan lehetne az energia felhasználását hatékonyabbá tenni?

Mv: Ugye a zöldenergiánál ez kulcskérdés lenne, hogy hogyan lehet tárolni a meglévőt.

ÁJ: Így van, de az energiahatékonyság javítása mindenütt a világon kulcskérdés. Most ehhez képest jön egy magyar cég, és kifejlesztenek egy olyan szoftvert, amelyik a szállítás, tárolás és az elosztás hatékonyságát jelentősen javítja. Jó ez? Szerintem jó. Érdemes megnézni? Érdemes megnézni. Érdemes belőle egy piacképes terméket fejleszteni. Egyébként Németországban már alkalmazzák is. Tehát amikor majd kijönnek a Planetre a kedves látogatók, akkor részben már működő, adott esetben a világ több pontján már piacképes termékeket is láthatnak. És még csak laborkörülmények között létező, de az ötleten már túljutott, a kezdő vállalkozások, úgynevezett startupok körébe tartozó termékeket is. És még egyszer mondom, nemcsak mezőgazdaság, hanem víz, szennyvíz, okosvárosok, közlekedés, és még számtalan témában találkozhatnak ötletekkel, amikért érdemes kilátogatni az expóra.

Mv: Elnök úr, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat! Áder Jánost, volt köztársasági elnököt, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnökét hallották abból az alkalomból, hogy holnap nyílik a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó és Élményprogram. Köszönöm, hogy itt volt!

ÁJ: Én köszönöm a lehetőséget!

2023. szeptember 26.