Tisztelt Szemerédi Úr!
„Ezért mondom én: gazdagok azok, akiknek kérdéseik vannak, s a legszegényebbnél szegényebbek, kiknek csak válaszaik.”
Kérem, engedje meg, hogy ezzel a Bolyai-idézettel köszöntsem Önt a diszkrét matematika területén elért eddigi eredményei méltó elismeréseként Önnek ítélt Abel-díj átvétele alkalmából.
Az Ön emberi példája, életműve és teljesítménye sokunknak jelent biztatást arra, hogy a rend törvényszerűségeit és mintázatait kutatva a káoszban mindig legyen kellő bátorságunk és kitartásunk új kérdésekkel gazdagítani közös életünket, és arra is, hogy mindig kellő alázattal, ötletességgel és humorral közelítsünk az elénk toppanó problémákhoz.
Egy nemrégiben megjelent Önnel készült riportban azt olvastam, hogy az Ön véleménye szerint „a matematikát azért is érdemes támogatni, mert nagyon olcsó, csak papír, ceruza és ötletek kellenek hozzá”. Ezért is kívánok Önnek jó egészséget, jó tanítványokat, valamint ceruzára és papírra váró jó kérdéseket és jó ötleteket további munkásságához!
Bízom benne, hogy az Ön tiszteletre méltó példája sok tehetséges magyar fiatal és kutató számára is biztatást jelent.
Őszinte elismeréssel és nagyrabecsüléssel gratulálok Önnek az Abel-díjban is kifejezésre jutó teljesítményéhez!
Áder János