Legyünk az a nemzedék, amely megtalálja az egyensúlyt a fejlődés és a természettel való együttélés között – fogalmazott Áder János a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó és Élményprogram megnyitóján.
A 2023. szeptember 27. és október 1. között zajló Planet célja, hogy bemutassa azokat a cégeket, induló vagy már működő vállalkozásokat, kutatási központokat, amelyek szerteágazó területeken kínálnak fenntartható (klímabarát, víztakarékos, környezetkímélő, a természeti erőforrásainkkal kíméletesen bánó) megoldásokat. Családi és ifjúsági programjaival szemléletformálásra vállalkozik: hogy a fenntarthatóság mérce legyen a mindennapokban.
Az alábbiakban Áder János, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnökének, az esemény megálmodójának és fővédnökének nyitóbeszédét teljes terjedelmében közöljük:
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt években, évtizedekben új kérdések kerültek előtérbe. Klímaváltozás, vízválság, biodiverzitás, fenntartható fejlődés, körforgásos gazdaság, externáliák, túllövés.
2015-ben mindenki a Párizsi Klíma Megállapodást ünnepelte. Kevesebb figyelem jutott az ENSZ-ben elfogadott 15 éves közös vállalásnak. A 17 fenntartható fejlődési célnak. Sustanable developments goal. SDG-k – azóta csak így hívják őket.
De mit is jelent ez? A fogalmat még 1987-ben a Brundtland Bizottság töltötte meg tartalommal. Eszerint a fenntartható fejlődési mód az, amikor a jelen szükségleteit úgy elégítjük ki, hogy azzal egyúttal nem veszélyeztetjük a jövő generáció szükségleteinek kielégítését. Másként fogalmazva, a fejlődés három – egymástól elválaszthatatlan tényezőjét – a társadalmit, a környezetit és a gazdaságit összhangban tartjuk.
De fogalmazhatunk még egyszerűbben is. Addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér. 1972-ben jelent meg a Növekedés határai című könyv. Az 50. évfordulóra ismét kiadott mű előszavában Dennis Meadows a következőket írja: „A globális társadalom több mint egy évszázadot fog a növekedés utáni ereszkedő pályán tölteni. Az útvonal bizonytalan és sokan meg fogják szenvedni az utazást. Még mindig van némi lehetőség arra, hogy a hanyatlás folyamatát itt-ott elhanyagolható mértékben befolyásolják, de a civilizáció határozottan egy olyan állapot felé halad, amely nagyon különbözik attól, amilyen a növekedési vonaton való utazás előtti állapota volt.”
A kutatók több mint 50 évvel ezelőtt a növekedés 5 mutatóját vizsgálták. A népesség növekedését, az egy főre jutó ipari termelést, az egy főre jutó élelmiszer mennyiségét, a nem megújuló erőforrások felhasználását, és a tartós (le nem bomló) szennyezés mértékét.
Készülve a mai megnyitóra, egy másik könyv is a kezembe került. Gerencsér András: Ábrándok bűvöletében című írása – alcíme: A fenntartható fejlődés korlátai. A két kötet alapján, a következő napok vitái elé mindannyiuk figyelmébe ajánlok néhány látszólag nagyon is egyszerű kérdést.
- Növekszik-e a népesség?
- Növekszik-e a fogyasztás?
- Növekszik-e a vízfelhasználás?
- Növekszik-e az energiafogyasztás?
- Növekszik-e a szennyezés mértéke?
- Csökken-e az elnyelők területe?
- Romlik-e a talaj minősége?
- Csökken-e a biológiai sokszínűség?
- A levegőt, a vizet, a termőtalajt – a három legfontosabb erőforrásunkat – kellően megbecsüljük-e?
- Az általunk használt erőforrások, nyersanyagok mennyisége végtelen-e?
Néhány napja New Yorkban az ENSZ Közgyűlés részeként értékelték a fenntartható fejlődési célok félidős teljesítését. Kőrösi Csaba, az ENSZ Közgyűlés elnöke kiábrándító tényként közölte, hogy a kitűzött célok alig több mint 10%-át értük el, miközben az idő fele eltelt. Párizs vonatkozásában sem jobb a helyzet. Ma a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében rosszabb helyzetben vagyunk, mint a Párizsi Megállapodás megkötésekor.
Mire indíthatnak minket ezek a felismerések? Felejtsük el, hogy bizonyos folyamatokat képesek vagyunk egy hirtelen, határozott fékezéssel megállítani! Lássuk be, hogy nem egyetlen ellenség, például csak a klímaválság ellen kell küzdenünk. Felejtsük el, hogy a vészharangkongatásban és egyezményírásban jeleskedő klímacsúcsok tömeg-tanácskozásai önmagukban képesek bármiféle változást elérni! Vegyük tudomásul, hogy a jelenlegi tempó mellett a felmelegedés mértéke másfél fok alatt nem tartható! Felejtsük el, hogy a fenntarthatóság néhány habókos zöld mantrája. De a viszonyítási pont ne a progresszív – én inkább agresszívnek nevezném –, kulturális értékeinket romboló tüntetők üres tiltakozása legyen. A problémáink összetettek, így a megoldásoknak is sokrétűeknek kell lenniük.
A megelőzés a legtöbb esetben már nem lehetséges. Ezért alkalmazkodnunk kell. Sok esetben a mások által előidézett helyzethez. A növekedés határai című könyv szerzői vallják: „Ha a jelenlegi szakpolitikákban komoly változásokat jelölünk ki, akkor tudunk olyan forgatókönyveket készíteni, melyben a növekedés rendezett körülmények között fejeződik be, melyet később egy hosszú időn keresztül tartó viszonylag magas színvonalú humán jólét követ.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Selye János, a világhírű stresszkutató volt az első, aki leírta, hogyan válaszol egy szervezet az őt érő káros hatásra. Az első fázis a fokozott aktivitás: az élőlény (legyen ember vagy állat) menekülni vagy harcolni akar. Mindkettő rengeteg energiát igényel tőle. A második fázisban minden eldől. Az alany vagy tovább gyötri magát, vagy nekilát alkalmazkodni. Ha képtelen alkalmazkodni, a harmadik fázisban elfogy az erőtartalék, kimerül, feladja, elpusztul. Selye János következtetése: „az alkalmazkodás célravezetőbb”.
A klímaváltozás, a vízválság, a biológiai sokféleség csökkenése, a termőföldek kimerülése, az erdők pusztítása, az emberiség tartós, közös, nagy stresszhelyzete. Nem volt hasonlóra példa a történelemben. De meg kell találnunk az alkalmazkodás különböző formáit.
Nemrég valaki azt mondta nekem, hogy a fenntarthatósági fordulat első látásra olyan, mintha egy működő varrógépbe akarnánk cérnát fűzni. Hogy mégsem ennyire reménytelen a helyzet, az épp az olyan embereknek, cégeknek, feltalálóknak, kis- és nagyvállalkozóknak, befektetőknek, oktatási központoknak és fejlesztőknek köszönhető, akik a Planet Budapest Expó-n megjelennek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Konrad Lorenz sok évvel ezelőtt arra figyelmeztetett: „Az emberiséget olyan veszély fenyegeti, ami az élő szervezeteknél meglehetősen szokatlan; nevezetesen az, hogy a saját életére tör.” Legyünk mi az a nemzedék, amely ezt az önsorsrontást befejezi! Legyünk az a nemzedék, amely megtalálja az egyensúlyt a fejlődés és a természettel való együttélés között. Hogy ez az évszázad ne egy tartós lejtmenet, hanem a társadalom többsége számára egy viszonylag magas színvonalú humán jólét időszaka legyen.”
2023. szeptember 27.
Kép: MTI/Bruzák Noémi