– Jövő hétfőn találkozik Barroso európai bizottsági elnökkel. Protokolleseményre számítsunk?
– Ennél mozgalmasabb időket élünk. Van miről tárgyalnunk bőven. A kohéziós alapok kérdését mindenképpen szóba akarom hozni, mert megítélésem szerint az eddigi szempontokat ki kell egészíteni az elhúzódó válság kezelésének témájával. Ebben az ügyben osztrák kollégámmal, Heinz Fischer köztársasági elnök úrral is egyetértésre jutottunk bécsi látogatásomon, és biztos vagyok abban, hogy Barroso elnök úr is nyitott lesz a kölcsönös előnyökön nyugvó javaslatokra.
– A volt EP-képviselőt is kérdezzük: tényleg nemzetközi karanténban vagyunk?
– Badarságot gondol vagy tévedésben van, aki úgy gondolja – vagy azt igyekszik elhitetni –, hogy más kérdés nincs is az unió napirendjén, mint hogy mi történik Magyarországon. Semmiféle karanténról nem beszélhetünk. Vitás kérdések vannak. A számuk nem több és nem is kevesebb, mint az EU-országok átlaga. Nincs például olyan tagállam, amely ellen ne volna kötelességszegési eljárás. Az európai szervezetek és a tagállamok közti esetleges viták pedig ugyanúgy a demokratikus működés részei, mint a pártok közötti ütközetek a nemzeti parlamentekben. Úgy vélem, minden magyarnak, köztük minden politikusnak – kormányzatnak és ellenzéknek – megvan a maga, rész szerinti felelőssége abban, hogy milyen képet alakítunk ki magunkról, illetve, hogy mások milyen képet alakítanak ki rólunk.
– Schmitt Pál a kétharmad motorja akart lenni. Ön viszont azt a képet alakította ki magáról, hogy fékezni is hajlandó a kormánytöbbséget – lásd az eddigi törvényvisszaküldéseket.
– Tisztelem elődeimet. És a józan belátás, az élet, a teljesítmény tisztelete mellett fontos számomra az alkotmányosság, a törvényesség feltétlen tisztelete is. Ezt mindenki tudja rólam, nem árultam zsákbamacskát.
– Karakánságáért egyaránt dicsérik bal- és jobboldali publicisták, nemrég a népszerűségi listák élére ugrott – minden adva van tehát ahhoz, hogy bezzegemberré váljon Orbán Viktorhoz képest. Ezt akarta?
– A bezzegemberek életútja kudarccal szokott végződni, én pedig nem hiszem, hogy bezzegembernek születtem volna. Ami a népszerűséget illeti, mindig eszembe jutnak Petőfivel Sándor kijózanító szavai: a népszerűség olyan szikla, ahová nem azért viszik fel az embert, hogy ünnepeljék, hanem hogy letaszítsák onnan. Okos ember már csak ezért sem vágyik arra, amit talmi népszerűségnek hívnak.
