– Magyarországról meg lehet „váltani” a világot – mondjuk vízügyben?
– Ma nem megváltásra van szükség, hanem cselekvésre. Nem a harangok félreverésére, hanem józan, megvalósítható programokra. Közös gondolkodásra, nemzeti és nemzetek közötti együttműködésre. Ezért fontos a pártok egyetértése abban, hogy közös kezdeményezésünkre az ENSZ 2013-ban esedékes vízügyi tanácskozásának Magyarország adjon otthont.
– Ha Magyarország ennyire beleáll a témába, szembetalálja magát a globális víziközmű-biznisz amerikai és francia óriásszereplőivel, illetőleg a palackozottvíz-ipart uraló Nestlével vagy Coca-Colával. Kell ez nekünk?
– Az Európai Unió vízkeretirányelve világosan fogalmaz: „a víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit annak megfelelően óvni, védeni és kezelni kell”. Nem hiszem, hogy mélyreható szövegelemzés kellene e mondat jelentésének megfejtéséhez.
– Ha öt párt is deklarálja, hogy a víz nem kereskedelmi termék, annak azért van napi politikai olvasata. Méghozzá az, hogy ezen a területen sem a jobb-, sem a baloldal nem fog engedni a privatizációs kísérleteknek.
– Közös felelősségünk, hogy az egyik legfontosabb nemzeti értékünket, vizeinket – ahogy az Európai Unió irányelvei is tartalmazzák – jó állapotban tartsuk, és megőrizzük a jövő nemzedék számára.
– Önt az EU válsága közben találta meg az államfői feladat. Orbán Viktor szerint ma már az is kérdés, érdemes-e csatlakoznunk egy központosítandó, a nemzeti függetlenséget alapjaiban korlátozó eurózónához. Tényleg átok lenne az euró?
– Két dolgot érdemes rögzíteni. Magyarország 2003-ban olyan helyzetben volt, hogy 2007–2008-ra csatlakozhatott volna az euróövezethez, ám ezt a lehetőséget akkor elszalasztottuk. Ma ott tartunk, hogy bár az unióban van izgalom az euróövezet egyben maradása vagy szétbomlása ügyében, számunkra a csatlakozás lehetősége a közeli jövőben nem reális. A kép teljességéhez jó tudni: ha már négy-öt éve euróval fizetnénk, nem következett volna be a devizahitelesek válsága, illetve a valutában nyilvántartott államadósságunk sem lenne kitéve az árfolyam-ingadozásnak.
– Ellenben most finanszírozhatnánk Görögországot meg Spanyolországot…
– A közös pénz közös haszon és közös felelősség. Vajon mi a jobb: az hogy nekünk most nem kell osztoznunk ebben a felelősségben, vagy az, hogy mindeddig a hasznait sem élvezhettük? Abban pedig senkinek ne legyen illúziója, hogy csak azért, mert nincs eurónk, kimaradhatunk valutaunió esetleges válságának következményeiből…
