– Nem becsülnénk le a fenntartható fejlődés jelentőségét, mégis: kevésbé távlatos ügyekben is bátorítani fogja a kormány–ellenzék-párbeszédet?
– A kormány és az ellenzék párbeszéde a kormány és az ellenzék dolga. Ebben nem akarok részt venni, alkotmányos jogköröm sincs erre. Mindazonáltal örömömre szolgált, hogy minden párt egyetértett velem abban, bár a Rio+20 világkonferencia a fenntartható fejlődésről szól, maga a fenntartható fejlődés rólunk szól. Rólunk és gyermekeinkről, az életünkről, jövőbeli életesélyeinkről, életminőségünkről. Hogy mindez mennyire aktuális, jól mutatja, hogy alig egy bő évtized választ el minket 2025-től, amikorra egyes ENSZ-tanulmányok szerint az emberiség kétharmada olyan területen fog élni, ahol folyamatos vízellátási gondok lesznek. Huszonöt éven belül a Föld lakóinak fele nem jut majd megfelelő mennyiségű édesvízhez. Bármilyen megdöbbentő, mégis tény: a világ kórházi ágyainak felét a rossz minőségű víz okozta betegségekben szenvedők foglalják el, és naponta tízezer öt év alatti gyermek hal meg a világban a szennyezett víz okozta betegségek miatt. Nem véletlen, hogy a víz kérdése Európában is a legfontosabb stratégiai kérdések egyikévé válik – nekünk, magyaroknak pedig eminens érdekünk, hogy erre a területre odafigyeljünk. Ne feledjük: alvízi országként igen nagy a kitettségünk itt a Kárpát-medencében, ívóvízbázisaink hatékony védelme pedig nemzeti érdek.
– Ugyan milyen munícióval tudták önt ellátni vízügyben a pártok?
– Ne becsülje le őket: mindenki hozott fontos szempontokat. Ki az erdőgazdálkodás, ki a földhasználat ügyét, ki a vízbázis-védelem egyes részkérdéseit. Tény például, hogy ha a Kárpátok faállományát rablógazdálkodással termelik ki – van, ahol ez történik –, az erdők nem képesek hűteni a levegőt, azaz csökken a védettségünk a felmelegedéssel szemben. Ennél súlyosabb, hogy a hosszú száraz időszakokat követő hirtelen esők a kopár felületen talajpusztulást okoznak. A nagy mennyiségű csapadék miatt rekordokat döntő árvizek pedig emberi katasztrófákhoz és súlyos anyagi károkhoz vezetnek. A földhasználatnál hasonló a helyzet: ha nem biztosítjuk a talajvíz természetes újratermelődését, vagyis rablógazdálkodást folytatunk, 10-15 évig extraprofitunk lesz ugyan, ám később a terület elsivatagosodik. Több riasztó példa is áll előttünk: Mexikóváros folyamatosan süllyed a túlzott talajvíz-kitermelés miatt. Kína egyes területein pedig hatvan év alatt ötven métert süllyedt a talajvízszint. A történelemből is ismerünk ijesztő példákat a víz eltűnésének következményeire. Elég, ha az indiai halott városra, az egykor mesésen gazdag Fatehpur Szíkrire gondolunk.
– Nem gondoltuk volna, hogy Sólyom László után ön is „zöld elnökként” mutatkozik be…
– Bár nem pályázom semmiféle „zöld elnök” címre vagy címkére, valószínűleg köztudott, hogy az elmúlt években az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságában dolgoztam, így módom volt több sikeres, egész Európát érintő kezdeményezés alkotó résztvevőjévé válni.
