Intenzív külpolitikai és nemzetközi programja volt szeptemberben köztársasági elnökünknek. A zentai csata évfordulós ünnepségén megállapodott szerb kollégájával, hogy hamarosan zárókonferenciát tart az 1944–45-ös magyarellenes atrocitásokat is vizsgáló akadémiai vegyes bizottság, Máltán részt vett a parlamentáris köztársasági elnökök konferenciáján, amelynek a témája a migráció és a szociális biztonság volt, majd a New York-i ENSZ-közgyűlés keretében szervezett több rendezvényen is felszólalt, aktív szerepet vállalt. De még mindezek előtt, augusztus végén Stockholmban részt vett a víz világhetén. A Figyelőnek adott exkluzív interjújában főként a migrációról és szívügyéről a klímavédelemről fejtette ki a véleményét.
– Ön nemzetközi téren igen aktív, de a belpolitikából mintha kivonult volna, holott itthon már kampányhangulat van. Hogy látja, milyen irányba mennek a dolgok?
– A kampány elindult, ezt mindenki tapasztalja, de a köztársasági elnöknek az Alaptörvény szerint nincs dolga a viaskodó felekkel. Abban bízom, hogy a pártok indulatok helyett érveket mérnek majd össze, a választópolgárok pedig nem a pillanatnyi érzelmeikre, hanem a józan eszükre hallgatnak, amikor döntésüket meghozzák.
– A jelenlegi választási törvényt annak idején ön dolgozta ki. Most a baloldali ellenzéki pártok összefogtak a jogszabály megváltoztatásáért, és polgári engedetlenséget helyeztek kilátásba, ha a Fidesz–KDNP többségű parlament erre nem hajlandó.
– Ez a vegyes – egyéni kerületi és pártlistás – választási rendszer 1990 óta működik. A törvényt egyrészt azért kellett módosítani, mert a parlament döntött a képviselők számának a csökkentéséről, 386-ról 199 főre. Másrészt az 1990-ben kialakított egyéni választókerületeket a belső népességmozgás aránytalanná tette az évek során, az Alkotmánybíróság pedig kimondta, hogy ezeket arányosítani kell. E két változtatáson kívül a jelenlegi választási rendszer alapelvei nem módosultak, és az a cél sem, amelyet 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztalnál megfogalmaztunk, hogy a szavazások eredménye stabil kormányzás legyen. Ha a korábbi és a mostani választási rendszert összehasonlítjuk, látható, hogy mandátumkiosztás szempontjából alig van eltérés közöttük.
– A napokban lesz a V4-ek államfői találkozója Szekszárdon. A környezetvédelem napirenden van?
– A találkozó három témája közül az egyik a körforgásos gazdaság. Egyre többen ismerik fel a világban, hogy az eddig problémának tekintett szemét nyersanyag, erőforrás is lehet. Ilyen például az elektronikai hulladék, amelynek minden eleme – a nemesfémektől a műanyagig – újrahasznosítható és komoly piaca van. A V4-országoknak érdemes lenne közös hasznosításban gondolkodniuk. Az infokommunikáció lehetőségei és veszélyei lesz a második, a balkáni országok európai integrációja pedig a harmadik téma. A Balkán ma is „puskaporos hordó”, s az ebből adódó veszélyt úgy tudjuk csökkenteni, ha az ott lévő országok EU-s csatlakozását minél inkább elősegítjük.
– Merre tart az Európai Unió? A bővítés ügyében az tapasztalható, hogy hitegeti a balkáni országokat, miközben ebben a folyamatban is elfáradt.
– Jogos a kritika. Az EU-nak ez a magatartása a balkáni államok vezetőinek a frusztrációját, kiábrándultságát váltotta ki. Jogosan érzik úgy, hogy újabb és újabb kifogásokkal húzza az időt az unió. Súlyos politikai, gazdasági, társadalmi, szociális és szomszédsági problémák halmozódtak fel, s ezzel a közösségnek valamit kezdenie kell. Másfél év van hátra az európai parlamenti választásokig, s kétlem, hogy addig lesz ebben előrelépés. Egy új, ambiciózusabb uniós vezetés talán le tud majd tenni egy világos menetrendet az asztalra. De az előkészítő munkát addig is folytatni kell Brüsszelben.
– Az EU megújulására vonatkozó elképzelésekről mi a véleménye? Sokat hallunk a mag-Európa koncepcióról, a kétsebességes unióról, euróövezetiekről és azon kívüliekről.
– Önmagában a felvetést is elfogadhatatlannak és az EU euróövezeten kívüli országai számára méltánytalannak tartom. A zónához való csatlakozásnak négy gazdasági feltétele van: alacsony inflációs szint, mérsékelt költségvetési hiány, árfolyam-stabilitás és a hosszú lejáratú kamatlábak alacsony szintje. Magyarország az elmúlt években e feltételek teljesítési szempontjából nagyot lépett előre, de az euró bevezetése alapos körültekintést igényel. A valutaárfolyam meghatározása kapcsán láttunk jó és rossz példákat is. Az ország minden polgárának az az érdeke, hogy az övezethez való csatlakozás semmilyen gondot ne okozzon.
