– Úgy látja, hogy Magyarországon kevés teljesítmény születik?
– Nem, egyáltalán nem! A tisztességgel boldogulni akaró emberek, családok, vállalkozások becsülettel küzdenek nap mint nap. Ez tartja meg országunkat. Ezért is különös számomra, hogy miért nem ez, egymás teljesítményének elismerése és megbecsülése jelenti az egyik legfontosabb igazodási pontot. Könnyű belátnunk, ha a mindennapok sokmilliónyi részteljesítményét a magyar embereket szorosan összekötő közösségi élményként sikerülne megélnünk, akkor mindannyian erősebbek lennénk, és még vitáinkat is értelmesebb keretekbe tudnánk szorítani.
– Biztos, hogy ez a legnagyobb probléma ma Magyarországon? Nem inkább többet és jobban kellene dolgoznunk?
– A magyar ember legendásan dolgos és tehetséges. Nem hiszem, hogy versenyképességünk legfőbb gátja az lenne, hogy nem dolgoznánk eleget vagy épp elég jól. Nem ezzel van a baj. Viszont sokkal kiegyensúlyozottabbak, derűsebbek, eredményesebbek és ezzel versenyképesebbek lehetnénk, ha alkalom adtán a közgondolkodásunkon változtatnánk valamicskét. Például ha több tisztelettel volnánk mások teljesítménye iránt, bizonyára a miénket is jobban megbecsülnék. Ha a teljesítményben követendő példát látnánk, akkor nyilván mások sikerei azoknak is önbizalmat és mintát adhatnának, akik keresik még a boldogulásuk útját.
– Jó, de mit tehet ezért egy köztársasági elnök?
– Egyedül, egy szál magában talán keveset. De ha lesznek, akik ebben a szövetségesükként tekintenek rám, és akikre én is szövetségesként tekinthetek, akkor már jóval többet. A magam részéről én minden tisztességgel boldogulni akaró magyar embert éppúgy természetes szövetségesemnek tekintem ebben, mint a médiát, a politikai pártokat, a kormányt, a civil szervezeteket, vagy épp az egyházakat, de ez nem jelenti azt, hogy bármilyen formában be akarnék avatkozni a pártok, az Országgyűlés vagy a kormányzat felelősségi körébe tartozó munkába. Beszédemben ezért tettem arra javaslatot, hogy legyen a teljesítmény az a legkisebb közös többszörös közgondolkodásunkban, amely döntéseinkben, az élethez való hozzáállásunkban ahhoz is hozzásegít minket, hogy a XXI. században is sikeres ország lehessünk.
– Ön pártpolitikusként került az államfői székbe, az ellenzék ezt sérelmezte. Előnynek vagy hátránynak tekinti a politikai múltat?
– Közel negyedszázados politikusi tapasztalattal rendelkezem, melyre hazánk és az Európai Unió politikai életében szerepet vállalva tettem szert. Úgy vélem, ez a tapasztalat sokkal inkább segít abban, hogy a jelenlegi, összetett hazai és kihívásokkal teli nemzetközi viszonyok között a köztársasági elnöki megbízatást képes legyek jól ellátni, mintsem hogy ez bárminemű hátrányt is jelentsen. Ráadásul arról sem érdemes megfeledkezni, hogy magát a köztársasági elnöki tisztséget az alkotmány is politikai megbízatásként definiálja. Ebből logikusan következik, hogy egy politikai tisztséget politikus is betölthet. És ha ez így van, az a politikus, akit felkérnek és megválasztanak erre a tisztségre, nem érkezhet a Holdról vagy a Marsról, csakis a magyar politikai élet erőteréből.
