– Készül egy Toldi rajzfilm is, ez is az emlékév keretében, ugye erre is külön van egymilliárd forintos forrás.
– Igen, és a rajzfilm az emlékév zárásáig nem tud elkészülni, mert ez egy nagyon nagy munka. De amikor döntenünk kellett arról, hogy támogatjuk-e ezt a rajzfilmet – és én ezt nagyon erősen támogattam –, akkor nem az volt az elsődleges szempont, hogy az emlékév zárása napján kész legyen, hanem az, hogy a magyar rajzfilmes hagyományoknak, méghozzá a legjobb magyar rajzfilmes hagyományoknak megfelelő színvonalú rajzfilm készüljön a Toldiból. A rajzfilm készítői számomra garanciát jelentenek, és őszintén remélem, hogy a nézőknek is nagyon fog majd tetszeni. Az eredeti tervek szerint sorozat lesz, mert a tizenkét ének tizenkét részben jelenik meg, és aztán ennek lesz egy mozifilm változata is. Úgyhogy már csak ezért sem tud befejeződni az Arany János-emlékév, pontosabban minden programja nem tud megvalósulni az egy év leteltével.
– Ha már itt említettük a Csöre Gábor-féle Toldi előadást és a rajzfilmet, ugye van egy Arany- lemez, amin Arany János versei, balladái mai, népszerű zenekarok által megzenésítve hallhatóak. Ez a modern korba helyezés is tudatos törekvés volt annak hangsúlyozására, hogy Arany ma is aktuális?
– Ez egy nagyon izgalmas része volt ennek az egyéves munkának, mert kiderült – én ezt nem tudtam korábban –, hogy Arany János maga is szerzett zenét, maga is zenélt. Ez számomra új információ volt. Ezekből a darabokból, dalokból jó néhány megmaradt. Részben ezeknek a felújított változatát hallhatjuk, részben ez adott ötletet másoknak, hogy a korábbi zenei hagyományoknak megfelelően – mert hiszen azért jó néhányan vannak, akiket Arany balladái megihlettek – néhány új balladát, néhány új Arany-verset megzenésítsenek. Nagyon izgalmas vállalkozás ez, és mi nagy lelkesedéssel támogattuk. Kíváncsian várom a produkciókat, amiket majd reményeink szerint a nagyközönség is láthat. És a színpadi megközelítések is nagyon különbözőek voltak, izgalmas kísérletek, amiket láthatott a közönség.
– Az emlékév programjaiból, meg hogy ennyi embert megmozgatott, az tűnik ki, hogy Arany János tényleg mindenkihez tud szólni, mindenkit, minden korosztályt meg tud szólítani. Mi ennek az oka?
– Szerintem a nyelvi gazdagsága, az a kifejező erő, az a nyelvi kifejező készség, ahogy Arany meg tudta fogalmazni a gondolatait, ahogy képszerűen tudott ábrázolni egy csatajelenetet… Mondom a példát: „Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel”. Mindenki előtt megjelenik ez a kép, amikor ezt halljuk. Vagy: „Feketén bólintgat az eperfa lombja”. Mindenki abban a pillanatban maga elé tudja képzelni azt az élethelyzetet, azt a szituációt, azt a képet, ami a személyes életéből, a személyes élményeiből visszatükröződik. Valószínűleg soha nem tudná így megfogalmazni a gondolatait, vagy legalábbis én nem lennék erre képes. De ha most itt elkezdenénk Arany Jánost idézni, akkor tudnánk egymásnak adni a végszót. Tehát ez mindenkinek ott van a fejében, aki az általános iskolában csak egy picit is foglalkozott Arany Jánossal, ha „csak” a Toldiig és néhány versig jutott is el. Gimnáziumban biztos, hogy kicsit többet foglalkoztak vele, és ha az egyetemen már nem is a tanagyag része, mondjuk a jogi egyetemen nem a tananyag része, az orvostudományin gondolom még kevésbé, de azért találkozunk vele. Évfordulókon megemlékezünk róla. Itt van velünk, és élő a nyelve. Annyira élő, annyira hihetetlenül kifejező, annyira gazdag. Nem véletlenül mondják Arany Jánosról, hogy a legtöbb szót ő használta. A legkifejezőbb az ő nyelvi készlete. És ne felejtsük el azért a saját versek mellett azokat a fordításokat, különösen a Shakespeare-fordításokat, amelyeket mind a mai napig olvasunk, legalábbis én még mindig ezeket olvasom. Jobbak nem nagyon készültek azóta sem.
– Elnök úr, köszönjük az interjút.
– Én köszönöm a lehetőséget.
(Szerkesztett változat.)
