Hogy épül föl a magyar külpolitika képviselete a köztársasági elnök, a Külügyminisztérium, miniszterelnök között? Hogy osztják meg a munkát, ki jelöli ki az irányokat, ki mit hajt végre?
A külpolitikai irányát Magyarországnak alapvetően a kormány határozza meg, ez így van 1990 óta, sőt, nyugodtan mondhatom, ez történelmi hagyományokra nyúlik vissza. Tehát a Külügyminisztérium, a külügyminiszter, nyilván a miniszterelnökkel egyetértésben határozza meg a külpolitikai irányvonalat. Ebben vannak olyan elemek, amik 20-22 év óta mindenki által elfogadottak, például Magyarország euroatlanti integrációja és orientációja, tehát az, hogy csatlakozzunk a NATO-hoz, a NATO-nak legyünk aktív tagjai, hogy csatlakozzunk az Európai Unióhoz, és próbáljuk meg az Európai Unión belül érvényesíteni érdekeinket. Ebben gyakorlatilag nem volt vita az elmúlt 22 esztendőben, tehát ebben volt egy világos politikai konszenzus. Ezen belül aztán, hogy mit kell tenni, kétoldalú kapcsolatok, például a jószomszédi viszony fenntartása érdekében, a határon túli magyarok érdekében, a bilaterális kapcsolatok, tehát, mondjuk Magyarország és Németország, Magyarország és az Egyesült Államok viszonyában, nos, ebben adott esetben lehetnek véleménykülönbségek az egyes politikai szereplők között, de azt gondolom, hogy kormányzati ciklusoktól függetlenül itt a mindenkori kormánynak és a mindenkori köztársasági elnöknek egységes külpolitikai irányvonalat kell tartani, különben nem tudjuk az érdekeinket érvényesíteni.
Tervez már utat Romániába, Szlovákiába, Szerbiába? És ha igen, akkor milyen sorrendben? Ebből majd hosszú következtetéseket lehet írni.
Most próbálom értelmezni a kérdését, egy kicsit segítsen nekem ebben!
Romániába utaznak magyar politikusok, időnként kényes helyzetet átélve. Ön, ha jól emlékszem, még nem volt köztársasági elnöki tisztsége alatt.
A két hónap meglehetősen rövid idő azért ahhoz, hogy minden zegét-zugát bejárjam a világnak. Elmentem múlt hét kedden Rióba, aztán szombaton visszaérkeztem Brüsszelbe, hétfőn Brüsszelben tárgyaltam, visszajöttem Budapestre, közben volt egy kis belecskai kirándulás, ugye ez volt az első kérdése, és délután pedig már Varsóban leszek. Lehet, hogy valaki még ennél többet is tudna vállalni, de én azt nem tudtam megtenni, hogy két hónap alatt minden szomszédos országot meglátogassak.
Nyilván a magyarok lakta területekre gondolok elsősorban.
Persze, de én azt gondolom, hogy mindenre sor kerül majd. Minden olyan kérdéssel foglalkozom majd, ami terítékre tehető és teendő, és az én hatáskörömbe tartozik. Az első szomszéd ország meglátogatásán túl vagyunk, Ausztriába vezetett az első utam, ugye ennek vannak hagyományai. Fischer elnök úrral egy jó hangulatú beszélgetést folytattunk. Egyébként a lobbizást a kohéziós források tekintetében ott kezdtem el. Azért volt fontos Ausztria ebből a szempontból, mert Ausztria úgynevezett donor országnak számít, nettó befizető, Németországgal és más országokkal, Egyesült Királysággal együtt adja azt a pénzt, amit aztán kohéziós forrásként más országok, például Magyarország, Csehország vagy Lengyelország fölhasználhat. És én arról győzködtem Fischer elnök urat, azt gondolom, hogy nem teljesen eredménytelenül, hogy nemcsak magyar érdek és nemcsak kelet-európai vagy az újonnan csatlakozott országoknak az érdeke, hogy a kohéziós források megmaradjanak, hanem ez legalább annyira érdeke a donor országoknak és Európának is. Miért?
