Interjúk
2012. június 28.

Áder János köztársasági elnök interjúja az InfoRádiónak

Akkor jó étvágyat kívánok innen is egy időugrással. Miről tárgyal a köztársasági elnökkel?

A legfontosabb kérdés, amiért megyek, hogy erősítsem azt a tábort, amit úgy hívnak, hogy a kohézió barátai. Talán kicsit ilyen furcsán hangzik ez, miről is van szó? Most zajlik éppen, nyilván az önök híreiben is szerepel, hogy Brüsszelben állam- és kormányfők tanácskoznak, és a következő időszak pénzügyeiről váltanak eszmét, mi lesz az euróval, mi lesz az eurózónával, hogyan alakulnak az Európai Unió pénzügyei. És ennek egy nagyon fontos kérdése, hogyan zajlik egy új költségvetési időszak tervezése, ami a 2014 és 2020 közötti, tehát egy terjedelmes időszakot, nem egy szokványos parlamenti ciklusnyi időszakot, hanem ennél egy hosszabb időszakot ölel át, és ennek a költségvetési időszaknak a tervezése során már kiderült, hogy a kohéziós alapokat jelentősen, mintegy 19 milliárd euróval akarják csökkenteni. Ez Magyarországnak semmiképpen sem érdeke, és a volt szocialista országoknak sem érdeke, úgyhogy ezért Rióban például, amikor a bolgár köztársasági elnökkel találkoztam, akkor a riói ügyeken kívül alapvetően erről beszéltünk, és Bulgária teljes egészében egyetért azzal a törekvéssel, amit én megfogalmaztam, hogy a kohéziós alapok forrásait a válságkezelés egyik lehetséges eszközének kell tekinteni. Tehát egy más szemléletre, pontosabban a korábbi szemlélet kiegészítésére van szükség. Ugyanis, hogyha az az elképzelés valósulna meg, amit most a bizottság előterjesztett, akkor ez azt jelentené, hogy részben a fejlett országok felé csoportosítanánk át forrásokat, és olyan országok, mint Magyarország, a számítási mód megváltoztatása miatt igen jelentős többletforrásoktól, pontosabban kohéziós forrásoktól esnének el. Ez azt jelenti egyes számítások szerint, hogy legjobb esetben is húsz, rosszabb esetben akár harminc százalékkal is csökkenhet a kohéziós források nagysága, az, amit egyébként Magyarország majd lehívhat 2014 és 2020 között. Súlyos milliárdokról beszélünk. Az első esetben, tehát a kisebb rossz esetében ez mintegy ötmilliárd, a másik esetben egy 7,5 milliárd eurós kiesésről beszélünk. Aki nem nagyon járatos pénzügyekben, az is pontosan láthatja, hogy ez bizony nagyon hiányozna a magyar gazdaságnak.

Ha jól értesültem, erről az Európai Bizottság és a Tanács elnökével is beszélt.

Így van. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos kérdés, úgyhogy Barroso elnök úrral is és Van Rompuy elnök úrral is beszéltünk erről a kérdésről. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Varsóba már úgy mehetek, hogy azt tudom mondani, ebben a kérdésben Barroso elnök úr is Magyarország mellett áll. Innentől tehát arra kell odafigyelnünk, hogy az a csoport, amelyik érdekeiben ilyen módon sérülne, ezek a kohézió barátai, Bulgária, Lengyelország, Magyarország és még sorolhatnám, ezek egy egységes fellépést tanúsítsanak továbbra is, még akkor is, hogyha a részletkérdések tekintetében az érdekeik adott esetben eltérőek lehetnek. Ilyen értelemben például Lengyelország és Magyarország érdekei a fő célon túl eltérőek, hiszen ez alapján a számítási mód alapján Lengyelország jól, Magyarország pedig rosszul járna. Tehát nekem arról kell meggyőznöm majd a lengyel tárgyalópartneremet, hogy az alapcélt ne veszítsük szem elől, tehát a kohéziós források ne csökkenjenek. Lengyelország számára, ami kedvező, az maradjon meg, és egészítsék ki a szabályokat egy speciális, Magyarországra vagy a Magyarországhoz hasonló országokra vonatkozó szabállyal úgy, hogy Magyarország ne kerüljön rosszabb helyzetbe annál, mint az előző költségvetési ciklus idején volt.

Mit vár például a következő ciprusi elnökségtől? Ők szintén a szolidaritásra és a kohézióra számítanak, amit könnyű megérteni, mert lehet, hogy bedőlnek heteken, napokon belül, és nem a mi csoportunkban vannak.

Azt várom, hogy ez alatt a fél év alatt, a ciprusi elnökség alatt ez a kérdés nyugvópontra kerül. És azt várom, hogy eredményesen tudunk lobbizni. Nyilván én csak az egyik szereplője vagyok ennek a folyamatnak, és itt sokkal fontosabb munka vár a magyar miniszterelnökre, a külügyminiszterre, gazdasági miniszterre – nagyon sok háttérmunkára van szükség. Én a magam eszközeivel azokon a tanácskozásokon, ahol ezt a kérdést föl lehet vetni, természetesen megteszek mindent annak érdekében, hogy Magyarország érdekeit érvényesítsük, de azért pontosan tudom, hogy ez egy csapatmunka, és nagyon-nagyon sok háttérmunkára van még szükség ahhoz, hogy eredményről tudjunk majd beszámolni, akár a ciprusi elnökség végén, akár később.