Magyarán rosszul állunk az édesvízkészletek tekintetében.
Így van, az édesvízkészletek tekintetében rosszul állunk. Súlyos háborús konfliktusok fenyegetnek – adott esetben nem Európában, de a Föld más részein –, amikor a vízhiány majd súlyos problémává válik. Márpedig az ENSZ azt mondja, hogy 2025-ben – ez már nincsen nagyon-nagyon messze, 13 évre vagyunk ettől az időponttól – a Föld lakóinak kétharmada azzal fog majd szembesülni, hogy tartós vízellátási gondjai lesznek. 25 éven belül – az sincs olyan nagyon messze már – minden második ember a Földön nem jut megfelelő mennyiségű ivóvízhez. Súlyos problémák ezek. Ráadásul a vízellátáson túl a vízkezelés is nagyon súlyos gondokat okoz. Ott, ahol rablógazdálkodást folytatnak, ott lehet, hogy ideig-óráig, 10-15-20 évig meg tudják oldani a lakosság ellátását édesvízzel, de olyan mértékben károsítják a vízbázisokat, amik hosszú távon már nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy egy természetes regenerálódás történjen. Ennek következtében olyan gondokkal találkoznak például, hogy Mexikóváros folyamatosan süllyed, Pekingben most már az elmúlt 60 évben ötven métert süllyedt a talajvíz, tehát egyre mélyebbre kell fúrni, hogy vízhez jussanak. Ez a második probléma. A harmadik pedig a szennyvízkezelés. Ez Európában nem olyan súlyos probléma, mint a fejlődő országokban, ahol viszont a felmérésnek az az eredménye, hogy 90 százaléka a szennyvíznek tisztítatlanul kerül a folyókba. Ez azt jelenti, hogy olyan folyók, amelyek mellett korábban virágzó kultúrák éltek, olyan folyók, amelyek korábban sok-sok százezer embernek adtak megélhetési lehetőséget, azokban az élet teljes egészében kipusztult. Az elmúlt negyedszázadban minden ötödik vízi élőlény vagy már kipusztult, vagy a kipusztulás határára jutott. Riasztó adatok ezek.
Nem akarom elriasztani, de mit tud mindezekkel a problémákkal kezdeni egy legjobb esetben is közepes nagyságú alvízi ország elnöke?
Mindjárt mondom önnek, csak van még egy probléma, ami közvetlenül az embereket is érinti, hiszen a korábbi hibás döntésnek megvannak a mindannyiunkat érintő személyes konzekvenciái is. Két adatot szeretnék mondani, és akkor tényleg válaszolok utána a kérdésére. A világ kórházi ágyainak felét olyan betegek foglalják ma el, akik a szennyezett víz miatti betegségben szenvednek.
Pestis, kolera, hastífusz.
Így van. Minden nap tízezer, öt év alatti gyermek hal meg azért, mert nem jut egészséges ivóvízhez, tehát a szennyezett víz által terjesztett betegségek miatt halnak meg ezek a gyermekek. És akkor vissza a kérdésére, hogy mit lehet ez ügyben tenni? Nemzetközi fórumokon, az ENSZ fórumain is az most már világos, hogy a probléma súlyos. A tudósok elég világosan föltárták ezt, leírták, könyvtárnyi irodalma van ennek. Részben ismerjük azokat az eszközöket és technikákat is, hogy hogyan lehet ezen a helyzeten változtatni. Mi hiányzik? A politikai szándék és a politikai akarat. És az volt az én egyik kezdeményezésem Rióban, hogy ezzel a kérdéssel külön foglalkozzunk, ENSZ-fórumokon is, ezért kezdeményeztem, hogy jövő ősszel tartsunk egy ENSZ-konferenciát csak a vízről Magyarországon.
