Tisztázódott, hogy mi történt a jeruzsálemi Wallenberg-ünnepség meghívotti listájával kapcsolatban?
Annyit tudok, hogy a tegnapi nap folyamán kaptam egy hivatalos meghívót Simon Perez elnök úrtól, Izrael köztársasági elnökétől, aki egy személyes tárgyalásra, egy hivatalos ebédre szeretne vendégül látni. Miután köztársasági elnökként vállaltam a Wallenberg-év fővédnöki tisztét, mi sem természetesebb, minthogy ezt a felkérést elfogadom, és nagy örömmel és nagy várakozással tekintek Simon Perez elnök úrral való izraeli tárgyalásaim elé.
Miért érezte szükségét, hogy olyan módon lépjen fel a Schweitzer professzort ért támadás ügyében, mint ahogy tette?
Erre legalább három okom volt. Először is Schweitzer professzor esetében az inzultus egy 90 éves idős embert ért. Ezt én aljasságnak tekintem. Másodszor: Schweitzer professzor esetében egy nagy hírű, világhírű tudóst inzultáltak, ezt meg ostobaságnak tekintem. Harmadrészt, a zsidó közösség vezetőjéről beszélünk, tehát a zsidó közösség vezetőjét érte az inzultus, ezt meg aljasságnak tekintem. Úgyhogy gyávaság, ostobaság és aljasság együtt, azt gondolom, hogy elegendő ok volt arra, hogy tiltakozzak, fölemeljem a szavamat ez ellen, és remélem, hogy ez még időben történt, hiszen szerencsére, hál’ Istennek fizikai inzultusra nem került sor, és remélem, hogy a jövőben sem fog.
Ha egy év múlva beszélgetünk, akkor ez alapján mit tekintene elnöki teljesítménynek? Mire mondaná azt, hogy ez sikerült, ezt akartam?
Látja, ezzel a kérdéssel most engem nagyon zavarba hozott, mert nehéz lenne erre válaszolni. Hogyha a magam számára is azt tudnám mondani, hogy tisztességgel, becsülettel elvégeztem azt a munkát, amire vállalkoztam, és ezt nemcsak én gondolnám így, hanem mások is, akik látják és értékelik a munkámat, azt gondolom, hogy akkor ez már legalábbis, ha nem is elégedettségre talán, mert ez talán önhittségre vallana, de a további munka szempontjából bizakodásra adna okot.
Még egy utolsó kérdést engedjen meg: 2009 áprilisában mint európai parlamenti képviselő-jelölt, országgyűlési alelnök ült itt. Akkor azt mondta, hogy tulajdonképpen minden Magyarországon megszerezhető politikai gyakorlatot már felszedett, most már csak az Európai Parlamenti hiányzik. Nem sajnálta otthagyni, miután jelentős sikereket ért el?
De, sajnáltam. Sajnáltam, és nem is így terveztem az életem. Azzal nagy meglepetést, azt gondolom, nem árulok el sem önnek, sem a hallgatóknak, hogy én a következő két évet még Brüsszelben terveztem, sőt, tulajdonképpen kacérkodtam a gondolattal, hogy még egy ciklust, a következő európai parlamenti ciklust is Brüsszelben töltöm. De hát érkezett egy felkérés, méghozzá egy tiszteletre méltó vagy megtisztelő felkérés, és bár sokat gondolkodtam…
