Hadd térjek oda, az alkotmányos jogintézmények tiszteletére is felhívta a figyelmet. Mit kíván tenni, hogyha egy kormány az érdeke, jól felfogott érdeke miatt egy alkotmányos jogintézményt félretol az útból?
Mire gondol?
Alkotmánybíróság hatáskörének megváltoztatása.
Az a kérdés, hogy egy alkotmányos intézmény hatáskörének megváltoztatása, bármelyik intézményről van szó, az alkotmányos keretek között történik-e vagy sem. Ha az alkotmány elfogadása megfelelő tartalmi és formai kritériumoknak megfelel, akkor a köztársasági elnöknek, akár az alkotmányos szabályok megváltoztatása miatt, volt már ugye egy alkotmánymódosítás, alaptörvény-módosítás, akár az alkotmány által meghatározott alkotmányos intézményrendszerekre vonatkozó szabályok átrajzolása miatt, nincs lehetősége politikai vétóra. Ezt világosan kimondja az alaptörvény. Úgyhogy, ha én következetes akarok lenni ahhoz, amit a Parlamentben mondtam, és nem akarom megsérteni az eskümet, és nem utolsósorban nem akarom megsérteni a rám vonatkozó alkotmányos szabályokat, akkor nekem ezt figyelembe kell vennem.
Beszédében a nyugatos polgárosodás kifejezést használta. Ebbe az irányba haladunk, és jól?
Hát definiáljuk akkor ezt, hogy mit gondolok én erről.
Erre vagyok kíváncsi.
Három szóval lehetne jellemezni: teljesítmény, tudás, szorgalom. Vagy mondhatom azt is, hogy tudás, teljesítmény, szorgalom. De ez a három szó, azt gondolom, ami igazából ezt jellemzi, és nem véletlenül beszéltem ennek az egyik eleméről hangsúlyosabban a parlamenti beszédem és a beiktatási beszédem során. A beszélgetésünk elején erről a kérdésről már váltottunk néhány szót, és örülök, hogy ezt még egyszer szóba hozta. Lássuk azt meg, hogy a mindennapok teljesítménye nélkül ez az ország nem működne, képtelen lenne arra, hogy működjön. És lássuk meg, hogyha ez nem is a mi teljesítményünk, hanem másé, akkor az nekünk is segít. Tanuljunk meg örülni mások teljesítményének, ne csak sajnálkozzunk, ne csak irigykedjünk emiatt, hanem örüljünk, hogy igenis, másnak sikerült valami. Legyen ez nekünk példa, legyen példaadó, vegyük észre az ebben rejlő lehetőséget, okuljunk belőle, és próbáljunk mi is arra törekedni, hogy hasonló teljesítményt nyújtsunk. És ezért mondtam, nem szabad egy olyan mércét alkalmazni, ami egy elérhetetlen szintet jelent a választópolgárok, vagy a honfitársaink számára, hanem hogy kinek-kinek a saját képességei szerinti teljesítményről beszéljünk. Ez nagyon fontos, nem kell mindenkinek világcsúcsot úsznia, nem kell mindenkinek Nobel-díjas professzorrá válnia, ez lehetetlen, ez nem reális célkitűzés. De kinek-kinek, például a belecskaiaknak, annak a problémának a megoldásában, hogy hogyan lehet a 30 százalékos munkanélküliséget lecsökkenteni, az egy teljesítmény. És még egyébként, ha majd figyelemmel fogja kísérni a következő hetek-hónapok munkáit, akkor látni fogja, hogy nagyon sok ilyen teljesítmény lesz, és ez a szándékom, hogy ezekre a mások által észre nem vett, a médiában kellő súllyal, kellő eréllyel meg nem jelenített teljesítményekre szeretném ráirányítani a figyelmet. Sok van belőle, higgye el, sok van belőle, és az a tapasztalatom – legalábbis az első egy-két hét próbálkozása után -, hogy az emberek ezt örömmel veszik és örömmel értesülnek róla. Tehát amit én mondok, hogy örüljünk mások teljesítményének, erre úgy látom, hogy van fogadókészség.
Például a Sándor-palota ablakai mögül figyelemmel kíséri a földbérletek körüli nagyon éles vitákat? Mert hát az is a polgárosodáshoz tartozik, hogy kié a föld, ki használja.
Ez nem az a kérdés, amivel nekem köztársasági elnökként foglalkozni kellene. Hogy ezeknek mi lesz a vége, és ki milyen teljesítmény nyújt, azt majd évek múltán tudjuk megítélni. Sokkal inkább a már meglévő, mások számára például felmutatható vagy példaként szolgáló teljesítményeket szeretném bemutatni olyan emberek és közösségek esetében, amik, azt gondolom, segíthetnek abban, hogy mások, akik még csak keresik a közös boldogulás útját, a bemutatott példa segítségével rá is találjanak a helyes megoldásra, arra, amit már lehet, hogy évek vagy hónapok óta keresnek.
