– Az elfogadott alkotmánymódosítás szerint a felsőoktatási tanulmányok állami finanszírozásának törvényi feltétele lehet a későbbi magyarországi munkavállalás. Ezt a diáktüntetéseken röghöz kötésnek nevezik. Egyetért a rendelkezéssel?
– Bár pontosan fogalmaz, de ez nem következik szükségképpen az Alaptörvényből. Itt megint arról van szó, hogy csak a kereteket jelöli ki az Alaptörvény, míg a megoldást éppen a mindenkori kormány, a felsőoktatási intézmények és a hallgatók képviselőinek kell megtalálniuk. Úgy látom, a feleknek sikerült is egyetértésre jutniuk ebben.
– Mi lehet az oka, hogy immár félmillió magyar állampolgár ment külföldre munkát vállalni?
– Az Európai Unió egyik fontos alapelve a munkaerő szabad áramlása. Miért lenne baj, ha az egyéni boldogulás lehetőségét keresve mi magyarok is élünk ezzel a lehetőséggel? Ez más országokban is így van. Természetesen az volna az optimális, ha elsősorban mindenki itthon találná meg a boldogulását, de úgy fest, hogy a gazdasági válság kicsit hosszabb ideig vendégeskedik Európában, amit az olyan nyitott gazdasággal rendelkező országok, mint a mienk, jobban megsínylenek. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy akik hosszabb-rövidebb időre külföldre mennek, azok sem szakadnak el a hazától. Magyarország mindig hazavárja őket, ők pedig tudhatják: itthon mindig várja őket a család, a barátok, a közösség.
– Ön komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy a választási regisztráció ne legyen törvényi előírás. Ha viszont a kormányfő vagy a kormánytöbbség holnap megváltoztatná a véleményét, és beleíratná akaratát az alkotmányba, akkor már nem lenne eszköz, ellensúly a regisztráció ellen. Ennek fényében kérdezem: demokratikusan működik még az államszervezet, amely felett önnek őrködnie kell?
– Eszköz mindig van. A szabad választás lehetősége. Magyarország szabad, demokratikus jogállam, amelyben a legfőbb hatalom a népé, és hatalmát a szabad választásokon megválasztott képviselői útján gyakorolja. Szabad a véleménynyilvánítás, vallásszabadság van, szabadon lehet újságot, internetes portált vagy más médiumot alapítani, biztosított a gyülekezés szabadsága, független az igazságszolgáltatás. A demokratikus Európában biztosított alapjogok mindegyike érvényesül nálunk is.
– Ön vasárnap Mauthausenbe utazik. Ennek kapcsán merül fel a kérdés: több elődje is a nemzet lelkiismereteként fogta fel szerepét. Ön hogyan gondolkodik erről?
– Nem hiszem, hogy szerencsés szerepértelmezés volna, ha egy államfő a nemzet lelkiismeretének tekintené magát. A lelkiismeret személyes ügy, az egyes ember felelőssége tükröződik benne, a nemzet lelkiismeretét pedig ezek összessége adja. De természetesen számos olyan helyzet van, amikor a köztársasági elnöknek indokolt megszólalnia, és ezekben a megszólalásaiban a nemzet egységének kell tükröződnie, bármilyen nehéz is legyen konkrétan meghatározni, hogy mit is jelent ez az egység. Én azt a célt tűztem ki magam elé, hogy próbáljunk meg olyan témákban szót érteni, amelyek kívül esnek a pártpolitika hatósugarán. A pártok mindig vitatkozni fognak, de kellenek dolgok, amikben egyetértünk, mert közös javunkat szolgálják. Ilyen a tisztelet, vagy a teljesítmény elismerése. Nem vagyok biztos, hogy jól állunk ebben. A nagy teljesítményeket, a Nobel-díjat, az olimpiai bajnoki címet, egy találmányt meg kell süvegelni, ebben egyetértés van. De abban már kevésbé, hogy a hétköznapok során születő teljesítmény is lehet legalább ennyire hősies és példaértékű. Ezért mentem el Belecskára, ahol önerőből oldották meg a falusi munkanélküliség problémáját. Ezért találkoztam a fiatal szakmunkások Európa-bajnokságának sikeres résztvevőivel. Ezért szerveztem találkozót az Abel-díjas Szemerédi Endre matematikaprofesszor és fiatal, tehetséges egyetemisták között. És ezért mentem el Afganisztánba, ahol katonáink kilenc éve dolgoznak, de még egyetlen magyar kormány- vagy államfő sem látogatta meg őket. Oda kell figyelnünk azokra, akik jó példát mutatnak szűkebb vagy tágabb közösségüknek. Emlékezzünk csak Gyurta Dániel emlékezetes gesztusára. Erkölcsi tettével egész Magyarországnak dicsőséget szerzett. Észre kell tudnunk venni és meg kell becsülnünk az ilyen teljesítményeket. Ha tudomásul vesszük ezt, ha nem, ezekből áll össze, ezeken múlik egy ország sikere.
– Az ön munkaköri leírása mennyi szabadságot tesz lehetővé?
– Ez a tisztség nem a szabadidőről, hanem a feladatokról szól. Ha mégis adódik pihenésre is lehetőség, azt meg kell becsülni. Bizonyos személyes életvitelemhez tartozó dolgokhoz természetesen államfőként is igyekszem ragaszkodni. A hozzám közelállókkal való eleven kapcsolat fenntartásához, a családi evezőstúrák és síelések évtizedes hagyományához, és persze ha nagy ritkán alkalom adódik rá, horgászni is szívesen ugrom ki Kisorosziba.
Újvári Miklós
