– Van annyi felszíni vizünk, ami kell az öntözésre?
– Van. Arról beszéltünk, és ebben nagy egyetértésre jutottunk az agrárkamara elnökségével, hogy én mindig is pártján voltam az öntözésnek. Tehát a döntést, az Alkotmánybíróság döntését sem szabad úgy értelmezni, hogy akár az Alkotmánybíróság, akár a beadvány kezdeményezője ellene lenne az öntözéses gazdálkodásnak. Szó nincs erről. Részben Magyarország adottságai miatt, részben a klímaváltozás következtében elkerülhetetlen az öntözött területek nagyságának növelése. Zöldségtermesztésnél mindenképpen, de ma már a gyümölcstermesztésnél is elkerülhetetlen. És aztán a szántóföldi kultúráknál növelnünk kell az öntözött terület nagyságát. Ez rendben van. Ebben egyetértettünk. Abban is egyetértettünk, és ez egy fontos dolog volt, hogy ezt kimondták maguk a gazdák, illetve a gazdákat képviselő agrárkamara, ahol a megyei elnökök is ott voltak, hogy az öntözött terület nagyságának bővítése fenntartható és ellenőrizhető módon történjen. Ők ezzel egyetértenek, méghozzá azért, mert látunk nagyon sok rossz nemzetközi példát. Indiától Mexikón át Ausztráliáig vagy Spanyolországig, ahol ez a fajta józan belátás nem érvényesült. Korlátlan mértékben szivattyúzták ki a felszín alatti vizeket, rossz technológiát alkalmaztak. Például árasztásos öntözést alkalmaztak, és ennek következtében olyan mértékben csökkent a talajvízszint, és olyan mértékben merültek ki a kutak, hogy például Indiában rövid időn belül a kutak harminc százaléka képtelen lesz elegendő mennyiségű vizet adni a gazdáknak arra, hogy a már kiépített infrastruktúrát használják, a földeket eredményesen megműveljék.
– De Magyarország nagyon jó helyzetben van, hiszen gazdag vízforrással, vízbázissal rendelkezik.
– Igen, de azért sajnos nálunk is folyamatosan csökken a talajvízszint. Tehát nem mindegy, hogy milyen mértékben vesszük ki a vizet, nem mindegy, hogy tudjuk-e figyelni, ellenőrizni azt, hogy a felhasznált vizet a természet hogyan és milyen módon pótolja. Nálunk csak két-három hónap az öntözéses időszak, és a természetnek van másik kilenc hónapja, hogy pótolja a kivett vizet. És ez általában jól is működik. De ha ezt felelőtlen módon csináljuk, akkor nálunk is csökkenhet a kutak vízmélysége. Erre van példa. Vagy ha nem megfelelő szakember végzi a kútfúrást, akkor a kutak elszennyeződhetnek, ami nemcsak az öntözéses gazdálkodás feltételeit nehezíti meg, hanem egyéb problémákat, például egészségügyi kockázatokat is jelenthet az ott élők számára.
– Lehet itt is feltenni a kérdést, hogy ezt ésszel, okosan csinálva akár egy jó befektetés is legyen? Vannak olyan innovációk Magyarországon például, amelyek azt szolgálják, hogy hatékonyabb legyen az öntözés? Azt a kicsi vizet, amit használunk, a lehető legjobb módon tudjuk használni?
– Van ilyen. Amiben a kamarával egyetértettünk, hogy először is lehetőség szerint a felszíni vizeket használjuk. Ahol erre nincsen lehetőség, ott használjuk a felszín alatti vizeket az öntözésre. Van egy öntözési stratégia ma már arra, hogy ahol ez lehetséges, ott a korábban kialakított, de mára elhanyagolt infrastuktúra felújításával a legkisebb befektetéssel viszonylag rövid időn belül az öntözés feltételeit teremtsük meg. Erre mondta azt Győrffy Balázs kamarai elnök, hogy erre évente 17 milliárd forint áll mostantól a gazdák rendelkezésére. És remélem, hogy jól fogják fölhasználni ezt a forrást. Ezen kívül vannak olyan technikák és technológiák, amelyeket én magam láttam a legutóbbi Víz Világtalálkozón a magyar kiállítóknál, és láttam az Ökoindustria Kiállításon tavaly, például új, csepegtetős öntözési technológiákat. De van egy új magyar találmány, amit már sok helyen, sok területen kipróbáltak. Nagy szerencsém volt, mert az agrárkamaránál folytatott beszélgetéskor két gazdálkodó is jelezte, hogy kipróbálták már ezt a találmányt, és nekik nagyon bevált. Mi a találmány lényege? Ez egy speciális folyadék, úgy hívják, hogy VízŐr, ami a talajra kijuttatva egy vékony gélréteget képez, és így nem párolog el a víz. Azzal a tulajdonsággal bír, hogy a csapadék be tud jutni a talajba, viszont a talajból sokkal nehezebben párolog el a nedvesség, ennek következtében a talaj vízmegtartó képessége harminc-ötven százalékkal nőhet. Aki gazdálkodik, annak nem kell mondani, hogy ez mit jelent.
– De nem nagyon drága?
– Nem drága. Egy hektárra ennek a költsége a mostani számítások szerint mindössze negyven euró. És a termésátlag növekedése, illetve az aszálykárok csökkentése révén ez gyakorlatilag pillanatokon belül megtérül.
– Köztársasági elnök úr, jövőre lesz a Víz Világtalálkozó, háromévenként tartják ezt meg. Hogyan szeretnék, miről szóljon, milyen utat vázoljon föl, mi legyen a cél?
– A címe, illetőleg a témája a vízválság megelőzése, elkerülése. A Földön lévő víz 97,5%-a sós. És az édesvíznek is egy nagy része vagy fagyott állapotban van, vagy mélyen a talaj alatt. Most már a tudósok és a vízügyi szakemberek is egyetértenek abban, hogy figyelünk kell arra, hogyan használjuk a vizeinket, különösen a rendelkezésünkre álló, rendkívül kevés édesvizet. Tehát, hogy hogyan tudjuk ezt használni, és hogyan tudjuk elkerülni a vízválságot. Amikor az ENSZ tanácsadó testülete befejezte a munkáját, és letette a javaslatát az asztalra – ugye ennek a tanácsadó testületnek én is a tagja voltam –, akkor azt írtuk ebbe az anyagba, hogy három dráma bontakozik ki a szemünk előtt. A víz drámája. Három stáció látható. Az egyik a sok víz drámája.
– Amikor elárasztja ugye a lakott területet?
– Amikor hihetetlen nagy mennyiségű eső zúdul le, korábban soha nem látott mennyiségű csapadék, és soha nem látott intenzitással érkezik ez a csapadék. Lásd, mondjuk, most a Florence hurrikán, lásd Vietnam, Laosz, Kína egy része most árvíz alatt van. Ez a sok víz drámája. Másik a kevés víz drámája, akár ezzel egyidejűleg. Más területeken viszont ez a csapadék hiányzik, aszály van, tönkremennek a gazdák. Németországban csak az idén több mint hárommilliárd eurós aszálykár keletkezett, több mint hárommilliárd euró. Ez még a német gazdaság számára is komoly összeg. És a harmadik pedig a szennyezett víz drámája. Ez jelenti az ipari szennyezést, jelenti a kommunális vizek tisztítatlan visszabocsátását a különböző víztestekbe. Ez ma a fejlődő világban azt jelenti, hogy szennyvíz kilencven százaléka tisztítatlanul kerül vissza a folyókba, ami óriási károkat okoz. És jelenti természetesen az egyre durvább mértéket elérő műanyagszennyezést. Ennek a mértékéről és veszélyéről az utóbbi időben viszonylag sokat lehetett olvasni. Tehát hogyan tudjuk ezt a három drámát megelőzni. A sok víz drámáját, a kevés víz drámáját és a szennyezett víz drámáját. Mi erről szeretnénk beszélni jövőre, hogy mik azok a megoldások, részben hazai, részben más országokból származó megoldásokat bemutatva, hogy igenis ott a megoldás a kezünkben. Politikai szándék, elhatározás, szorgalom és költségvetési források kérdése is természetesen, hogy ezt meg tudjuk-e valósítani.
– Köszönöm. Áder János köztársasági elnököt hallották.
(Szerkesztett változat.)
