Az Egyesült Államokban is járt.
Az Egyesült Államokban: ott magyarokkal találkoztam. Az Egyesült Államok, ez egy egészen más út volt. Ott alapvetően a célja az volt ennek az útnak, hogy méltó módon az amerikai magyarokkal megemlékezzünk 1956-ról. Hiszen az utazásom az október 22-e és 30-a közé esett. És minden egyes alkalommal a beszédeimet hozzá tudtam kötni egy éppen azon a napon évfordulós eseményhez – a mosonmagyaróvári sortűzhöz, a Parlament előtti sortűzhöz, és így tovább. Hogy találkozzak… – ez volt az első része az amerikai útnak. A második része, a második oka, hogy találkozzunk kint élő, kint dolgozó magyarokkal, megkérdezzük, hogy miben tudunk mi segíteni ahhoz, hogy hatékonyabban tudjanak Magyarország érdekében tevékenykedni. Hiszen nagyon sokan közülük ingáznak – Magyarországon is dolgoznak, Amerikában is dolgoznak, vagy Amerikában élnek ugyan, de magyar gyökereiket megtartották, a magyar kapcsolataik megvannak –, és nagyon sokat tudnak segíteni nekünk. Nem a kormánynak alapvetően, hanem Magyarországnak, hogy Amerikában a megítélése az országnak jobb legyen, és az üzleti kapcsolatok erősödjenek, erősebbekké váljanak. És fiatalokkal is szerettem volna találkozni, hogy lássam, hogy az ő életük hogyan alakul. És különböző kulturális, vallási közösségek képviselőivel, hogy hogyan tudják egy egészen más kulturális környezetben, Amerikában – amit ugye „olvasztótégelynek” szoktak nevezni – hogyan tudják megőrizni magyar identitásukat, zsidó identitásukat, református identitásukat, katolikus identitásukat, és hogyan tudják ezeket a hagyományokat ápolni.
Amikor a tengerentúlon járt, akkor állampolgársági eskütételen is ott volt – de gondolom, nem ez volt az első eset. Ez gesztus, vagy elnöki kötelesség?
Kézenfekvő, hogy ha olyan helyen járok – és valóban, ez így volt Brüsszelben, így volt Berlinben, és most így volt Amerikában is, és sorolhatnám még az alkalmakat –, hogy ha ott pont egyidőben amúgy is állampolgársági esküre kerül sor a nagykövetség vagy a konzulátus szervezésében, akkor hogyha a köztársasági elnök ott van – és ez most nem az én személyemről szól, azért mondom, hogy ha más lenne az én helyemben, ugyanezt megtenné –, akkor illő, hogy részt vegyen. És hogyha van ideje felkészülni, esetleg néhány szóval még köszöntse is azokat, akik vagy ismét magyar állampolgárok lettek, vagy újonnan magyar állampolgárok lettek – hiszen azok közül, akik állampolgársági esküt tesznek, tettek, azok között van ilyen is és olyan is. És megható, megrendítő pillanatai vannak ezeknek a találkozásoknak, hiszen különösen az idősebb generáció tagjai, akik lehet, hogy egész életükben erre a pillanatra vártak, könnyeikkel küszködve – sőt, időnként hát bizony könnyeiket vissza sem tartva – vesznek részt ezeken a megemlékezéseken, és megható történetekkel. Utána amikor mindig van egy-egy kis fogadás, beszélgetés, megható történetekkel, személyes élményekkel erősítik meg, teszik még gazdagabbá azt az élményt, amit egy-egy ilyen találkozás, egy-egy ilyen eskütétel ad az embernek. Érdemes, hogy ha valaki nem volt még ilyenen, érdemes egyre-másikra elmenni.
Térjünk vissza Magyarországra, mégpedig a következő évre! Mivel ismerem a jogszabályokat, ezért nem fogom arra kérni, hogy beszélgessünk a választás időpontjáról, de azt már most is el tudja mondani egyrészt, hogy milyen választásra, milyen kampányidőszakra számít? Illetve azt is, hogy mik azok a szempontok, ami alapján az államfő dönt arról, hogy mikorra írja ki a választásokat? És most nem elsősorban jogszabályi szempontokra gondolok csak.
Hát ugye két kérdést kell vizsgálnunk. Lehet, hogy elkerülte a kedves hallgatóknak a figyelmét, nagy nyilvánosságot a dolog nem kapott, hogy valamikor szeptemberben egy nyílt levéllel fordultam a pártok vezetőihez, mindenkihez. És arra kértem őket, hogy ne kezdjék még el a kampányt. Hiszen világos, hogy az alkotmányos szabályok szerint Magyarországon, hacsak nincs előrehozott választás – márpedig 1990 óta sosem volt előrehozott választás –, akkor április vagy május hónapban kell az országgyűlési általános választásokat megtartani. És én azt kértem, hogy mindenki – kormánypártok is és ellenzékiek is – tegyék a dolgukat.
Az ország már ugye a jelentések szerint – ugye az imént erről kérdezett, hogy milyen az ország megítélése –, a különböző jelentések szerint úgy tűnik, hogy az ország elindult kifelé a válságból, túl van a nehezén, de munka van bőven. Bőven van munka, és mindenkitől azt kértem, hogy tegye a dolgát: dolgozzon, ne kampányoljon. A kampány az egy fontos időszaka egyébként egy parlamenti demokráciának, de az a jó, ha minél rövidebb időre szűkül ennek az időtartama, és a hasznos munkától nem veszi el az időt. Én úgy látom, hogy hát, ha azt mondom, hogy süket fülekre talált ez a felszólítás vagy felkérés, javaslat, akkor azt hiszem, nem nagyon járok messze a valóságtól. A kampány bizony elindult. Ennek voltak durvább és kevésbé durva formái, amit én most ennél részletesebben nem is nagyon akarnék, szeretnék taglalni. És akkor azt kell felmérni, amikor a választások időpontjának a kitűzését fontolgatja az ember, azt kell végiggondolni, hogy mi a jó az országnak, mi a jó a választópolgároknak: egy hosszú, elhúzódó kampány, ami elveszi az energiát a napi ügyektől, vagy az, hogy ha azt gondoljuk, hogy minél hamarabb tiszta vizet kellene önteni a pohárba, és a választóknak – akiknek négyévente van csak lehetőségük arra, hogy beleszóljanak az ország ügyeibe – lehetőséget adni arra, hogy eldöntsék, hogy a jelenlegi kormánykoalíciónak szavaznak bizalmat, és azt mondják, hogy „Kérem, folytassa! Adunk önöknek még négy évet, hogy befejezzék a programjukat, kiteljesítsék a programjukat”, vagy azt mondja, hogy „Kérem szépen, ennyi elég volt! Jöjjön egy következő politikai formáció, próbálkozzanak ők!”.
A választók ezt a döntést az a jó persze, ha minél több információ birtokában teszik meg, de nem hiszem, hogy 8-9-10 hónapos kampányra van szükségük ahhoz, hogy erre a kérdésre meghozzák a választ. Hiszen a végén egy egyszerű igennel és egy nemmel lehet válaszolni. A kérdés az úgy hangzik: „Akarom-e én, mint egyszerű választópolgár, akinek csak 4 évenként van beleszólásom az ország ügyeibe, hogy ez a kormány maradjon”? „Igen.” Vagy: „Azt szeretném, hogy távozzon és egy új jöjjön”, akkor pedig „Nem”. Ide egyszerűsödik le a kérdés. Én azt gondolom, hogy ehhez nem kell 9 hónapos kampány, kevesebb is erre elég. És ezeket a szempontokat, amiket – még ezen kívül még nagyon sok olyan szempont van, amit érdemes mérlegelni, Húsvétnak a közelsége például, ami egy szempont. Az európai parlamenti választások időpontja, amit tudunk, az május 25-e lesz ugye, hiszen ezt nem Magyarország dönti el, hanem az Európai Bizottság ezt az időpontot már eldöntötte, hogy május utolsó hétvégéjén legyenek az európai parlamenti választások. Ősszel még egy önkormányzati választás is előttünk van. Közben kalkulálni kell azt a szempontot, hogy azért jó lenne, hogyha minél hamarabb egy teljes felhatalmazással rendelkező kormánya lenne ismét az országnak. Most is az van természetesen, de egy választási kampány azért a kormány tagjainak az energiáját is leköti. Nyilván nem tudnak annyi figyelmet fordítani a napi ügyek intézésére. Tehát ezek azok a szempontok, amiket mérlegelni kell. És aztán előbb vagy utóbb a törvényes határidő letelik – vagy elérkezik –, és meg kell hoznom a döntést, és utána ezt a nyilvánosság elé kell tárnom.
