És mégis vannak konfliktusok.
Igaza van, többet kell tennünk azért, hogy kölcsönösen megértsük egymást. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a Kárpát-medence országainak konszenzusra kellene jutniuk a tekintetben, hogy az úgynevezett magyar kártyát sehol ne játsszák ki, mint a legnagyobb belpolitikai adut. Ausztriában ez például még Burgenlandban sem merülne fel, és Szlovéniában sem tapasztalni ilyet. Érdemes követni a jó példákat. Az idegengyűlölet nem európai érték.
A demokrata Antall József nyugaton kritikát váltott ki azzal a mondattal, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének érzi magát. Hogyan definiálja Ön a magyar államfő illetékességét?
Ebben segítségemre van az alkotmány, mely szerint a köztársasági elnök a nemzet egységét fejezi ki. Úgy gondolom, ez mindent elmond. Ezt nem kell tovább fejtegetni. Akinek van füle arra, hogy ez a mondat mit fejez ki, az pontosan érti, aki pedig nem akarja megérteni, annak lábjegyzetekkel sem tudom kiegészíteni. Lehet eltérő a hitünk, eltérhet a politikai meggyőződésünk, más lehet az értékrendünk, de egy politikai nemzetet alkotunk.
Magyarország tekintélye az elmúlt két évben erősen sérült. Ön első beszédében mondott néhány olyan dolgot, amit a kormánytól való távolságtartásként lehetett értelmezni, például azt a mondatot, hogy Ön nem ír majd alá hibás törvényeket – ami elég erős annak a ténynek a fényében, hogy a törvényalkotás egyedül az Ön korábbi pártjának kezében van. Hogyan akarja Ön Magyarország hírét javítani?
Ez valójában két kérdés: az első az én alkotmányfelfogásomra irányul. Az Alaptörvény és az elnök jogállásáról szóló törvény pontosan körülhatárolja az államfő mozgásterét. Én e szerint végzem munkámat. Már az első pillanatban mindenki számára világossá tettem: ha száz jó törvényt terjesztenek elém, akkor százat fogok aláírni; ha száz rosszat kapok, akkor százat küldök vissza. Ha másképp cselekednék, megsérteném az eskümet.
A másik kérdés az, hogy mi a helyzet Magyarország nemzetközi reputációjával. Úgy gondolom, itt sem árthat a kölcsönösség elvét követni. Súlyos hibát követnénk el, ha ezt szem elől tévesztenénk. Biztosan van néhány kérdés, ahol nagyobb körültekintéssel és a másik szempontjainak és helyzetének megértésével kevesebb konfliktus keletkezett volna. A reputáció és a tisztelet ugyanazon a törvényen alapul. Mindig pontosan annyi illet meg bennünket, mint amennyit másoknak adunk. A hangsúly itt is a kölcsönösségen van. Ha valaki arra törekszik, hogy egy számunkra megalázó helyzetet idézzen elő, akkor azzal kell számolnia, hogy végső soron saját megalázását indítja el. És ugyanez vonatkozna ránk is, ha mi törekednénk ilyesmire. A kettős mérce e tekintetben is elfogadhatatlan.
Honnan ered akkor a kritika?
Mondok egy példát. Mind az Európai Parlamentben, mind a sajtóban komoly vita volt arról, hogy megadhatja-e a magyar állam a választójogot a határon túl élő magyaroknak. A több hónapos felháborodás csak akkor apadt el, miután bizonyítottuk, hogy a 27 tagállamból 24 ezt már ma is megteszi. Ma már erről senki nem beszél, nem tesz semmit. Ezekből a vitákból azt is megtanuljuk, hogy még egy olyan közösségben, mint az EU, sem elegendő, hogy igazunk van, hanem arról is gondoskodnunk kell, hogy ezt meg is értsék, és meg is kell védenünk.
