– Magyarország már korábban vállalta, hogy 2050-ig klímasemleges lesz és a szénalapú energiatermelést is hamarosan háttérbe szorítjuk. Tartható ez, vagy várható némi csúszás?
– Van egy világos cél, hogy 2025 és 2030 között az utolsó szénerőművet is bezárjuk. A kieső áramtermelést pótolni kell, ezért gázerőművet, hulladékégető művet építünk és létrehozunk napelemparkokat, valamint átképezzük az embereket, hogy a munkahelyek se vesszenek el. Megépítjük Paks két új blokkját, duplájára növeljük a naperőművi kapacitást. Már 2030-ra az áramtermelésünk 90 százaléka szén-dioxid-mentes lesz.
– De kell attól tartani, hogy a jól hangzó klímacélok teljesítésének árát a végén mégis az emberek fizetik meg?
– Minden kormánynak az a törekvése, hogy az átmenet a lehető legkevesebb fájdalommal járjon. Az új iparágak felfuttatása, például a naperőművek telepítése új munkahelyeket fog létrehozni, hiszen azokat telepíteni, karbantartani, javítani kell. Több munkahely jön majd létre, mint amennyi megszűnik a hagyományos energiatermelő ágazatok leállításával.
– Ha itthon megkérnék az embereket, hogy mondjanak egy ismert klímaaktivistát, sokan Greta Thunberg említenék. Mit gondol az ő munkásságáról és arról a szimbólumról, amit sok fiatalnak jelent?
– A fiatalok türelmetlensége, hogy a jövőjük ne legyen veszélyben, érthető és indokolt. Az ilyen típusú nyomásgyakorlás teljesen természetes része a politikai életnek. Azt ugyanakkor látnunk kell, hogy a tüntetéseken nem fogjuk tudni megoldani a problémát. A megoldásokat a tudósok találják meg, a vállalatok alkalmazzák azokat, a politikai döntéshozók pedig úgy alakítják a szabályozókat, hogy az új ipar térnyerése minél hamarabb megtörténjen. Ennek az együttműködésnek a révén lehet elérni, hogy a fiatalok jogos törekvése megvalósuljon.
– Többször hangoztatták a környezetvédők, hogy a klímavédelem, mint téma, háttérbe szorult a Covid-járvány alatt. Lehet ennek már érezni a negatív hatásait?
– Ez azért érdekes felvetés, mert egy előadáson itt az expón épp az ellenkezőjét állították. Azt mondták, részben a fenntarthatóság, részben a klímavédelem kérdése nagyobb hangsúlyt kapott. Nem tudom, melyik állítás az igaz, de azt gondolom, covidtól függetlenül ez a probléma létezik és a járvány során is nagyon sokan keresték azokat a megoldásokat, amik közelebb visznek minket a fenntarthatósági célokhoz.
– A koronavírus okozta súlyos károkat a nemrég alapított Regőczi István Alapítvánnyal próbálja enyhíteni, amely covid-árvákat támogat. Eddig hány gyermeken sikerült segíteni?
– Körülbelül ezer gyermekről és több mint hatszáz érintett családról tudunk, a szám sajnos a negyedik hullámban valamelyest nő. A legfrissebb számok alapján 711 gyermek esetében már született döntés egyszeri vagy folyamatos támogatásról és 152 millió forintot folyósítottunk. A legfontosabb, hogy kialakulóban van az a hálózat, ami az alapítvány munkáját segíti, így pontosabb képet kapunk arról, hol és milyen segítségre van szükség. Az idei esztendőben a céljainkat tudjuk teljesíteni, talán még a jövő évi forrásokat is elő lehet teremteni, de minden az adakozókon múlik. Azt a célt fogalmaztuk meg a kezdet kezdetén, hogy a gyerekeknek legalább 18 éves korukig, de lehetőség szerint a szakma vagy a diploma megszerzéséig nyújtsunk segítséget. A szülői szeretetet az alapítvány nem tudja pótolni, de biztosíthatjuk, hogy a gyermekek be tudják fejezni a tanulmányaikat és megálljanak a saját lábukon.
– A koronavírus számos, a társadalmat nagyon megosztó dilemmát kreált, ezek közül kettőt emelnék ki: az egyik, hogy lehet-e az oltatlanokat plusz korlátozásban részesíteni, a másik pedig az oltás kötelezővé tétele. Milyen álláspontot képvisel ebben a két kérdésben?
– A kormány egy közbülső álláspontot képviselt a kötelező oltás vonatkozásában. Csak néhány helyen tette kötelezővé, egyébként azt mondta, döntsék el a munkaadók. A korlátozásokról azt gondolom, teljes mértékben jogosak. Szabad volt a nyarunk, de pontosan lehetett tudni, hogy jön a negyedik hullám és csak az oltás jelenthet védelmet. Mindenki választhatott a vakcinák közül. Ingyenes volt az oltás, várni sem kellett, mégis eltelt fél év és nem oltatta be magát körülbelül kétmillió felnőtt. Elfogadható, ha azt mondják az oltástagadók, én különböző okok miatt – mert hittem az álhíreknek, hittem a szomszédomnak, egyébként is okosabbnak gondolom magam mindenkinél – nem oltattam be magam, de elvárom, hogy az is korlátok közé legyen szorítva, aki viszont beoltatta magát? Az ő felelőtlenségük miatt kellett a kórházak kapacitását átalakítani, műtéteket elhalasztani, ily módon akár a saját rokonukkal, barátjukkal babráltak ki. Azt is látni kell, hogy amikor lezárás volt itthon, Magyarország vesztesége – és ez mindannyiunk vesztesége – napi 35 milliárd forint volt.
– Nemsokára lejár az elnöki mandátuma. Tudja már, mivel szeretne foglalkozni utána?
– Tudom.
– És mivel?
– Aktív nyugdíjas leszek.
– Horgászni fog?
– Ahhoz nem kell nyugdíjasnak lenni, hogy horgásszon az ember. (nevet) Van egy másik alapítványom, a Kék Bolygó Alapítvány, amely egyre markánsabb szereplőként jelenik meg a fenntarthatósági témakörben és nagyon jó csapatot sikerült összetoborozni. Ez a munka még jó néhány évig ad feladatot nekem is, szóval nem fogok unatkozni.
Balázs Barnabás
Forrás: blikk.hu
