– Nem csak ebben volt az első. Rendszeresen ellátogatott például Csíksomlyóra.
– Valóban, a járvány két esztendejének kivételével minden évben a feleségemmel együtt ott voltunk a csíksomlyói búcsún. A zarándokok között elvegyülve azt tapasztaltuk, hogy jó néven vették a jelenlétünket.
– Ön az Afganisztánban lévő magyar katonáknak halászlét főzött. Kevés szó esett arról, hogy miképpen tudták ezt kivitelezni.
– Tíz év alatt lényegében minden olyan missziót meglátogattam, amelyikben jelentős számú magyar katona teljesített szolgálatot. Ezek közül a legnagyobb az afganisztáni volt. Karácsony előtt mentünk, és ha már advent idején látogatunk meg valakit, akkor nem érkezhetünk üres kézzel. Világos volt, hogy a katonák nagyobb része nem fog hazamenni az ünnepekre. Kapcsolatba léptünk a hozzátartozókkal, mindenkinek küldhettek ajándékot, de ezek inkább családi, személyes jellegű apróságok voltak. Ekkor vetette fel valaki, hogy készítsek halászlét, mi vigyünk azt. Mondtam, hogy jó, de hány személyről beszélünk? Nyolcvan-kilencven emberről lehet szó, derült ki, de mire híre ment a halászlének, megszaporodott a létszám, több mint százhúsz katona jelentkezett. Sosem főztem ennyi emberre, de húszra már igen, úgyhogy ebből kalkuláltam ki a hozzávalók mennyiségét. Három nagy méretű üstben álltunk neki az alaplé elkészítésének. Az egész receptet nem mondom el, de én azt szeretem, ha a bőrtől, zsírtól megtisztított színhús kerül vissza a hagymával együtt a passzírozás után az alaplébe. Végül hetven liter lett az alaplé, amit lefagyasztottunk.
– A fagyasztás ötlete volt a kulcs.
– Igen, gyakorlatilag így szállítottunk mindent, a levet, a rengeteg halszeletet és természetesen a hatkilónyi belsőséget, vegyesen ikrát és tejet. Kiérkeztünk, a misszió területén a katonák felállították a gulyáságyúkat. Mivel elég hideg volt, a tizenkét üstöt sátorba tették, ezért könnyeztünk is rendesen a megszorult füsttől. A főzés viszont innentől már egyszerű volt, az alaplébe bekerültek a szeletek, a belsőségek is, szóval hamar elkészült az étel.
– Nemcsak a magyar államfők között lehetett az első, aki százhúsz személyre főzött, vélhetően a világon is egyedülálló ez a fajta gesztus, karácsonyi ajándék a katonáknak.
– Én sem hallottam még hasonlót, de a lényeg, hogy a halászlé az utolsó kanálig elfogyott.
– Öt alkalommal találkozott Ferenc pápával. Kettőjük kapcsolatát is meghatározta a teremtésvédelem. Melyiket tartja a legemlékezetesebbnek?
– Ha lehet rangsorolni, akkor az elsőt és az utolsót emelném ki. Az elsőt azért, mert a látogatás egyik témája az évszázad egyik legnagyobb problémájának számító ivóvízvédelem volt. Egy üveg vizet vittem ajándékba az egyik legismertebb magyar búcsújáró helyként ismert mátraverebélyi forrásból. Kinyitotta az üveget, és egy keresztet rajzolt a homlokomra. A beszélgetésünk során jutottunk el oda, hogy a szentatya enciklikát készül kiadni a víz témájában.
Az utolsó pedig most, az eucharisztikus világkongresszus alkalmából történt, a járvány után. A Szépművészeti Múzeumban zajló beszélgetésünk egyik témája a teremtésvédelem volt, pontosabban, hogy amióta legutóbb találkoztunk, milyen döntéseket hoztunk meg ezen a területen, a másik téma pedig a családvédelemről szólt. Elismerő szavakkal nyilatkozott mindarról, amit hazánk a családok védelmében tett. Nagyon jó hangulatú beszélgetés volt, ezért talán nem véletlen, hogy a találkozót követően azt mondta, nagyon reméli, hogy hamarosan ismét ellátogathat Magyarországra. Úgyhogy szeretettel várjuk.
– Említette az eucharisztikus világkongresszust, amelyen nyilvános tanúságtételt tett. Mit jelentett ez önnek?
– Személyesen Erdő Péter bíboros úr kért fel a tanúságtételre, úgyhogy nem mondhattam nemet. Tudtam, hogy életem egyik legnehezebb beszédét, elmélkedését kell megírnom, majd elmondanom. Ez így is lett.
– A köztársasági elnöki poszt korábban az idős úriemberek sportága volt, ön pedig két ciklus után is fiatal politikusnak számít, ezért nem egyértelmű a hivatalból történő távozása után a nyugdíj. Mihez kezd a jövőben? Lehet egyáltalán ismét civil egy volt államfő?
– Aktív nyugdíjas leszek. A jogi helyzet világos. Két ciklus után nem lehet újra jelölni az elnököt, és ez szerintem rendben is van így. Az is helyes, hogy a törvény 1990 óta úgy gondoskodik a volt államfőről, hogy nem kerülhet méltatlan helyzetbe, nem kell például állásért kuncsorognia. Távozását követően az elnököt egyebek mellett megilleti a fizetés, a titkárság, a megfelelő infrastruktúra. Ha tehát a köztársasági elnök „leteszi a lantot”, az nem zárja ki, hogy a jövőben közéleti szerepet vállaljon. Ez nem parlamenti vagy kormányzati tisztséget jelent, a közéleti tevékenység ennél lényegesen szélesebb.
