– Megférhet-e egymás mellett az egyre gyorsuló ütemű urbanizáció és a klímavédelem? Vagy utóbbi térnyeréséhez az előbbi visszaszorítása szükséges?
– Az urbanizáció visszafordítása nem reális. A világon hetente több mint egymillió ember költözik városokba. A Föld lakóinak többsége már ma is városokban él, és 2050-re a népesség legalább 70 százaléka városlakó lesz. Ezért egyértelmű ma már, hogy a klímavédelem – csakúgy, mint a fenntarthatósági fordulat – a városokban fog eldőlni. A népesség ilyen koncentrációja a természeti erőforrások soha nem látott szintű koncentrálását igényli, ami nem kevés megpróbáltatással jár mind az embereknek, mind a környezetnek. Az urbanizáció a klímavédelem szempontjából azonban nem szükségszerűen csak kedvezőtlen folyamat. Ennek oka, hogy egy városban az energiafelhasználás sokkal hatékonyabb lehet, mint vidéki környezetben. Kisebb a távolság az otthon és a munkahely, az iskola között, ráadásul ezt könnyebben lehet megtenni akár autó nélkül – például tömegközlekedéssel, kerékpárral vagy gyalog. Elvileg egy nagyvárosi lakás fűtési-hűtésienergia-igénye is kisebb, mint egy családi házé. Persze a világban zajló urbanizációnak csak egy része olyan jellegű, amit látni szeretnénk. A fejlődő országok egy részében a vidéki szegény lakosság kiépítetlen, ad-hoc módon kialakuló bádogvárosokba, nyomortelepekre (Dél-Amerikában favellákba) költözik, ahol a CO2-kibocsátásuk ugyan alacsony marad, de a vízügyi infrastruktúra, az energiaellátás, az alapvető szolgáltatások és higiénia hiányában ez aligha tekinthető fenntartható megoldásnak.
– Elnök Úr nemrégiben arról beszélt egy konferencián, hogy „a járványok egyharmada a Föld-használat változásához köthető”. Magyarország mit tesz, mit tehet a biodiverzitás megőrzése, erősítése érdekében? Mekkora a felelősségünk a klímaváltozásban?
– Sajnos a biodiverzitás hanyatlása világszinten tapasztalható, óriási gond. A tudósok szerint olyannyira felgyorsulóban van a fajok egy részének eltűnése a föld színéről, hogy megkezdődött egy újabb kihalási hullám. Európában is aggasztó a helyzet. Például a vándorló édesvízi halak populációja 93 százalékkal zuhant az 50 évvel ezelőtti állapothoz képest. Magyarországon is megfigyelhető mind az édesvízi, mind a szárazföldi biodiverzitás romlása, de természeti gazdagságunk még így is meghaladja az európai átlagot. Minek köszönhetjük ezt? A 11 létező európai biogeográfiai régió közül az egyik leggazdagabb a pannon régió, amelynek több mint háromnegyede Magyarországhoz tartozik. Számos olyan növény és állatfaj él nálunk, amelyek sehol máshol nem található meg a világon. Az ország területének 21 százaléka a Natura 2000 hálózat része. Ezen belül az ország területének 9 százaléka külön természetvédelmi oltalom alatt álló terület. Az ország 10 nemzeti parkkal, 39 tájvédelmi körzettel, 172 természetvédelmi területtel, valamint 90 védett természeti emlékkel rendelkezik. Ehhez képest globálisan a szárazföldek 15,1 százaléka és a tengerek 7,9 százaléka védett. A biológiai sokszínűség hanyatlásának mozgatórugóit a pálmaolaj-termelés előretörése jól példázza. A 2008 óta létesített pálmaolaj-ültetvények 45 százaléka kivágott esőerdők helyén létesült. Sajnos nemcsak az őserdők védelmével van baj, hanem bizonyos szabályzókkal is. Sok országban azért vásárolják a pálmaolajat, hogy bioüzemanyagként használják. A jelenlegi elszámolási rendszerben ugyanis a bioüzemanyagból keletkezett égéstermék nem számít bele a klímaváltozás megfékezését célzó határértékekbe. Csak az EU-ban 100-szor annyi pálmaolaj égett el autókban 2019-ben, mint amennyit a világszerte fogyasztott Oreo kekszekhez felhasználtak. Az EU pálmaolaj alapú dízeltermelésének zöme (81 százaléka) 3 országra koncentrálódik – Spanyolországra, Hollandiára és Olaszországra. Ehhez képest Magyarországon 2019-ben a biodízelben nem volt pálmaolaj. 50 százaléka repcéből, 40 százaléka használt sütőolaj újrahasznosításából, 10 százaléka pedig szójából származott.
– Mostanra kiderült: a 2015-ben Párizsban megszületett klímamegállapodás „bajban van”, a számok nem tarthatók. Ráadásul úgy tűnik: a koronavírus-járvány megtörte az európai klímavédelem lendületét. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nemrég arról beszélt: az uniónak egyelőre kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a harminc év múlva esedékes klímasemlegesség elérését szorgalmazza a tagállamoknál, amelyek modern történelmük legsúlyosabb gazdasági visszaesésének hatásaival küszködnek. Közben szakértők a vészharangot kongatják. Ez elhozhatja az „öko-világvégét”?
– Valóban. A párizsi céloktól ma távolabb vagyunk, mint az aláírás pillanatában. Mióta 2015-ben megszületett a megállapodás, az üvegházhatású gázok kibocsátása 4 százalékkal emelkedett. Igaz, az idén némi visszaesés következhet be a kibocsátások terén a vírushelyzet miatt, de a gazdaság visszapattanásával várhatóan a kibocsátások is visszatérnek a korábbihoz hasonló szintre – fenntarthatósági fordulat nélkül. Az EU szerencsére felismerte ezt, és gazdaságélénkítő csomagjának a középpontjába helyezte a fenntarthatóságot. A 750 milliárd eurós kilábalási csomag (NextGenerationEU) 37 százalékát kifejezetten az úgynevezett Európai Zöld Megállapodásban foglalt célokra kívánja fordítani. A csomag előteremtéséhez szükséges források 30 százalékát is zöld kötvények formájában kívánja biztosítani az Unió. Magyarán a Bizottság úgy vesz majd fel kölcsönt a piacról, hogy annak elköltése „zöld” feltételekhez lesz kötve. Ígéretes az a bizottsági terv is, amely új iparstratégia kidolgozására irányul, és amelyen belül prioritást élvez a hidrogén felhasználása a nehéz-, ezen belül például az acéliparban). Fontos, hogy a „zöld” beruházások, tőkeinjekciók úgy történjenek, hogy az egyes tagállamokra nehezedő terhek elviselhetők maradjanak. Ugyanis az Európán kívüli versenytársaink egy része éppen a környezeti és a társadalmi ráfordításokon spórolva kíván versenyképesebbé válni. Ha jól csináljuk, Európa és annak tagállamai nemcsak utat mutatnak az életszínvonal megőrzése és a természeti környezet megóvása terén, de erősíthetik a tudományos és gazdasági versenyben elfoglalt pozíciójukat is. Magyarországnak van keresnivalója ebben a történetben. Zalaegerszeg jó példa arra, hogy lehetséges alacsony klímalábnyomú fejlesztéssel, magas hozzáadott értékkel versenyképes pozíciót kiépíteni.
Szerző: Varga Lívia
