– Egyes nézetek szerint a természeti erőforrások túlhasználata ellen a növekedésfókuszú kapitalista berendezkedés nem tud hatékonyan tenni, paradigmaváltásra van szükség. Magyarország – ahol egyszerre szeretnénk az életszínvonalunkat magasan tartani és a hazai környezeti értékeket is megóvni – milyen esélyekkel néz a jövőbe?
– Készülünk egy tanulmánnyal, amelyet szándékaim szerint már az expón be tudunk mutatni. A lényege éppen az, hogy át kell alakítani a közgazdasági gondolkodásunkat. Idáig GDP-számításról beszéltünk, ám ezt túlhaladta az idő. Ha az úgynevezett externáliákat nem kalkuláljuk be, például egy új gyár létesítésének káros hatásait, a levegő, a víz, a talaj szennyezését vagy az egészségügyi hatásokat, akkor önmagunkat csapjuk be. Bartus Gábor környezetgazdász vezetésével dolgozik egy csapat, amely egy új számítási módra tesz majd javaslatot.
Nagy küzdelem lesz, de a világon másutt is foglalkoznak a kérdéssel, mert a hagyományos közgazdasági gondolkodáson túl kell lépni. Ez előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz.
– Személyesen miben hisz inkább, mi hozhat változást: az alulról jövő kis lépések, vagy inkább egy felülről jövő, átfogó szabályozás?
– Szerintem is-is. Nem lehet különválasztani a kettőt, és nem is érdemes. Először is szükség van szemléletváltásra az állam, a vállalatok és a magánemberek oldaláról egyaránt. Fontos, hogy ez a kérdés szerepeljen a mindennapi életünkben. 50 évvel ezelőtt még azt gondoltuk, hogy a természeti erőforrások korlátlanul rendelkezésünkre állnak, és a végtelenségig használhatjuk őket. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van. Ennek a szemléletnek az oktatásban is meg kell jelennie akár már kisgyermekkortól egészen a felsőoktatásig, hiszen számtalan szakma képviselőinek lesz dolga később fenntarthatósági és környezetvédelmi kérdésekkel, legyen szó mérnökökről, közgazdászokról, mezőgazdasági, vízügyi, közlekedési szakemberekről.
Második: a szabályozóváltás. Az állami és az uniós szabályozó rendszernek is változnia kell. Lehet, hogy újabb nemzetközi megállapodásokat is kell kötnünk annak érdekében, hogy a további szennyezést megelőzzük. Ezt mindenki tudja és el is mondja, de ma még nem mindig ennek megfelelően cselekszünk. Fontos lenne például, hogy csak úgy adjanak ki engedélyt egy új üzem létesítésére, ha világos és egyértelmű, hogy az onnan kijövő szennyvíz vagy bármilyen káros anyag megfelelően semlegesítve lesz még a gyár területén. Tehát nem szennyezheti a környezetet.
A harmadik pedig a tudományos kutatás, a műszaki megoldások keresése. Megoldásra váró feladat például a napelemek energiahatékonyságának növelése, a napenergia vagy a szélenergia hosszú távú tárolása. Jó néhány területen további ötletekre van szükség.
Tehát a három fontos dolog: a szemléletváltás, a szabályozóváltás és a tudományos kutatás.
– Elnök úr, itt a hivatalban mit tudnak tenni a fenntarthatóságért? Az olvasóknak elmondom, hogy idényjellegű hazai gyümölcsökkel fogadtak: szőlő és szilva van az asztalon. De vajon hová kerülnek egy ekkora intézmény ételmaradékai, lecserélt eszközei?
– Jó, hogy feltette ezt a kérdést, mert én ezt eddig nem vetettem fel a hivatalnak, de most igen. Kaptam egy hosszú listát, és nagy örömmel nyugtáztam, hogy nem kell azt mondanom magunkról, hogy vizet prédikálunk, és bort iszunk. Ha vendégek jönnek – és ez igaz a fogadásokra is –, a zöldséget, a gyümölcsöt a piacról vesszük, igyekszünk magyar termékeket beszerezni. Kérdezte az ételmaradékot: nálunk a Magyar Honvédség főz, az ételmaradékot elviszik, és megfelelő módon hasznosítják, tehát itt gyakorlatilag nincs ételpazarlás.
Az elektronikai hulladékokat is megfelelően gyűjtjük, és olyan helyre visszük, ahol biztosan tudjuk, hogy fel is dolgozzák őket. Igyekszünk olyan eszközöket vásárolni, amelyek energiatakarékosak, ugyanakkor hosszú élettartamúak. Törekedtünk visszaszorítani a műanyag-felhasználást, PET-palackot nem használunk. A Budapesten belüli szállításokat elektromos autókkal oldjuk meg. Aktívan próbáljuk a Köztársasági Elnöki Hivatal környezeti lábnyomát csökkenteni.
– Saját háztartásában is szem előtt tartja ezeket a szempontokat?
– Szelektíven gyűjtjük a hulladékot már jó ideje: külön a műanyag kupakot, külön a fém-, az üveg-, a papírhulladékot, külön a használt olajat, külön a zöldhulladékot. Van két kutyánk, így nálunk ételmaradék nem nagyon marad. Nem túl igényesek, gyakorlatilag mindent szívesen elfogyasztanak, amit mi meghagyunk.
– Kertészkedik is? Beszélgetésünk nem hivatalos részében úgy tűnt, hogy Ön igazi gyümölcsrajongó.
– Pár éve kaptam 50 szép gyümölcsfát, ősi magyar fajtákat a Tündérkertből. A rezidencia kertjébe ültettem ki őket. Nem permetezek, így persze van veszteség is, darazsak is jönnek, le is hullik pár szem, de az első termés már beérett.
Ugyaninnen jött jó pár tő málna is. Ismerem a málnatermesztés rejtelmeit, gyerekkoromban a málnát eladásra is termesztettük. Mégis újdonságként ért, hogy most olyan fajtákat kaptam – fehér, rózsaszín és piros málnát egyaránt –, amelyek gyakorlatilag még most is teremnek. Szeptember vége van, és még mindig tudok szedni pár maroknyi friss málnát. Nagyon meglepett.
Hadd meséljem még el a legfrissebb élményem a hazai fajtákról! Kisorosziban van egy kis kertünk, amelyet elkezdtem átalakítani gyümölcsössé. Ültettem oda egy Jonatán almafát. Csornán, gyerekkoromban sok Jonatánunk volt, én pontosan tudom, hogy milyen az igazi. Ez a kis fácska még csak hároméves, de termett már körülbelül három kiló almát. A feleségem, aki nem kedveli különösebben az almát, megkóstolta, és azt mondta, hogy ő még ilyen jót nem evett. Olyan hihetetlenül zamatos, kicsit savanykás, de mégis édes. Nem túl nagy, az igaz, de az íze verhetetlen.
– Elnök úr, zárásképp hadd kérdezzem meg, ha lenne három kívánsága, milyen környezeti problémákat oldana meg?
– Ha valaki ezzel a témával kicsit behatóbban foglalkozna, akkor az ő három kívánsága valószínűleg ugyanúgy hangozna, mint az enyém: tiszta levegő, tiszta víz, jó termőföld.
Forrás: greendex.hu
