November 29-én nyílik hazánk eddig legnagyobb fenntarthatósággal foglalkozó világeseménye, a Planet Budapest. A rendezvény fővédnökével, Áder Jánossal beszélgettünk éppen két hónappal a kezdés előtt.
– Elnök úr már – korábban is a téma mellé állt a Kék Bolygó Alapítvány alapítójaként és a Budapesti Víz Világtalálkozók védnökeként. Miben tud újat mondani most a Planet Budapest a témában?
– Három Víz Világtalálkozót szerveztünk már Budapesten. 2013-ban volt az első, ennek is már nyolc esztendeje. Sok olyan megállapítás, javaslat hangzott el itt, amelyek később különböző ENSZ-dokumentumokba, nemzetközi egyezményekbe is beépültek. Emellett bemutatkozhattak olyan magyar vállalkozások, amelyek egy része azóta nemcsak Európában, de a világ más tájain is sikeres lett.
Rendeztünk három vizes rendezvényt, majd jött az ötlet, hogy legyen Budapesten egy fenntarthatósági expó, ahol a víz és a szennyvíz is téma marad, de ezenkívül másik öt témakört is az érdeklődésünk középpontjába helyezünk.
A másik változás a Víz Világtalálkozókhoz képest az, hogy nemcsak tudományos tanácskozást és vállalati kiállítást szervezünk, hanem közönségprogramokat és ifjúsági „kalandparkot” is. Az egyik pavilonban tizenegy interaktív információs szigetet alakítunk ki, ahol az odalátogató felnőttek és gyerekek egyaránt gyarapíthatják tudásukat. Lesz egy olyan pavilon is, amely kifejezetten a fiataloknak szól, leginkább az általános iskola felsőbb és a gimnázium alsóbb osztályai számára. Ez olyan lesz, mintha a Csodák Palotáját, egy elvarázsolt kastélyt és egy szabadulószobát gyúrnánk egybe, mindezt megspékelve a klímához és a fenntarthatósághoz kapcsolódó kérdésekkel.
A harmadik jelentős változás, hogy nemcsak hazai kiállítókkal találkozhatunk, hanem a visegrádi országokból is érkeznek résztvevők, tehát lesznek szlovákok, csehek és lengyelek is. Szeretnénk megmutatni, hogy nemcsak a problémákról beszélünk, hanem a megoldásokról is, és nemcsak Magyarországon keressük a megoldást, hanem más országokban is. Lehet, hogy itt találnak majd egymásra leendő partnerek, akik aztán közösen egy új terméket tudnak létrehozni.
– Volt már ilyenre példa korábban?
– Több is, mondok egyet: a Wattay testvérpár VízŐr nevű terméke. Ha ezt a folyadékot kipermetezik a földre, akkor egy vékony, filmszerű réteg képződik a felszínen, amely a csapadékot átengedi, a párolgást viszont nehezíti. Így a talaj vízmegtartó képességét 30–40–50 százalékkal is javíthatja. Használata elősegíti, hogy a növény túléljen egy 2–3 hetes aszályos időszakot, és így ne csökkenjen jelentősen a termés. Ráadásul teljesen környezetbarát, lebomlása során semmiféle káros anyag nem keletkezik, nem szennyezi a vizeket. Ezt a terméket Ghánába és Kenyába is elvitték, mindkét helyen jól működik az innováció, a cég már a helyi gyártókapacitást építi ki.
– A hazai kihívásokról is ejtsünk szót! Magyarországot hagyományosan vízben gazdag országnak írják le, ám számos folyónk külföldről ered. A határainkon túlról érkező szennyeződések vagy akár vízhozamváltozások gondot jelenthetnek. Mit gondol, mit lehet tenni ezek ellen?
– Az állítás igaz, Magyarország vízben gazdag ország. Ha a felszíni vizekről beszélünk, láthatjuk, hogy ezek 90 százaléka külföldről érkezik. Ilyen értelemben kiszolgáltatottak vagyunk. Akkor is, ha elrekesztik őket mondjuk egy völgyzáró gáttal vagy például energiatermelési céllal, és akkor is, ha szennyezik őket. Vannak rossz példák: a ciánszennyezés a Tiszán, a Rába szennyezése osztrák részről, valamint az évenként visszatérő, mind a mai napig komoly gondot okozó tiszai műanyagszennyezés Ukrajna és Románia felől.
A PET Kupások nagyon fontos küldetést teljesítenek, most már nemcsak a Tiszán, hanem a Bodrogon is. Két hétig gyűjtik a hulladékot részben az ártérről, részben a folyó felszínéről. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy ha az 52 hétből 2 hetet fordítunk erre, az nem elég. Ezért állítottunk munkába 2019 őszén a Tiszán egy olyan gépsort, amely elrekeszti a külföldről érkező, felszínen úszó műanyag és egyéb hulladékot, és a part felé tereli, ahol egy megfelelő gépsorral kiszedik a folyóból, deponálják, aztán vagy újrahasznosítják, vagy hulladékégetőbe kerül. Ennek a gépsornak a munkába állítása több mint egymilliárd forintba került, de ez még mindig olcsóbb, mintha hagynánk a folyót teljesen elszennyeződni.
Mi mások szemetét takarítjuk el a saját költségünkön. Nem kis büszkeséggel szoktam elmondani nemzetközi fórumokon: a hazai folyók tisztábban hagyják el az országot, mint ahogyan hozzánk érkeztek. Ezt viszonylag kevés ország jelentheti ki Európában, a világ más pontjain pedig végképp nem ez a helyzet. Nekünk nincs szégyenkezni valónk.
– A klímaváltozás által komolyan sújtott területek esetében a történelem során egyetlen megoldást találunk: el kellett hagyni ezeket. Hazánkat tekintve – bízva a mai kreativitásban és technológiában – mit gondol, tehetünk valamit az Alföld elsivatagosodása ellen?
– Az Országos Vízügyi Főigazgatóság munkája során a Homokhátságot négy részre osztotta föl, mert az egyes régióknak eltérőek a földrajzi és a vízrajzi adottságai. A déli régióban még folyik a szakemberek közötti vita, hogyan oldják meg a vízpótlást. A másik három régióban, különösen a keletiben és a nyugatiban 2010-től különféle beruházásokat hajtottak végre: műtárgyfejlesztést, műtárgy-rekonstrukciót, csatornatisztítást vagy a csatorna vonalának meghosszabbítását, tározók építését.
Öt településen egy úgynevezett pilot projektet valósítottak meg, melynek keretében nem tározót építettek, hanem a talaj víztározását támogatták. Lényegében az ősi természetes megoldást alkalmazták újra. Mind az öt helyen jól vizsgázott a megoldás, ami jó példa lehet más települések számára is.
– Az egész terület vízügyi kezelése bizonyára elég sok pénzt és időt igényel.
– Ha tudjuk tartani az ütemtervet, és továbbra is rendelkezésre állnak a finanszírozáshoz szükséges súlyos összegek, akkor 2027-re minden vízpótlást segítő beruházás elkészülhet ebben a térségben. Fontos, hogy ez nem csak környezetvédelmi kérdés, hiszen 830 ezer ember lakik ezen a területen, így számos munkahely mellett a mezőgazdasági tevékenység is érintett. Célunk, hogy az emberek ott maradjanak, megtalálják a számításukat, és a természet is magára találjon.
