Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Gyorsan változó világban élünk. A következő 30 évben – mindössze egy emberöltő alatt – annyival nő majd a Föld népessége, mint az emberi faj megjelenésétől a XX. század elejéig. Ha az elmúlt évtizedek tendenciája folytatódik, a népességnövekedéshez képest a vízfogyasztás kétszer, az energiafogyasztás háromszor gyorsabban nőne. Az elmúlt 60 évben olyan mértékűre növeltük a szén-dioxid koncentrációt a légkörben, amilyenre az emberi faj megjelenése óta nem volt példa. Évente egy olaszországnyi területű erdőt irtunk ki. Felelőtlen magatartásunk következtében elindult a hatodik kihalási hullám. Az Amerikai Hal-, és Vadvédelmi Szolgálat október elején jelentette be 23 újabb faj eltűnését. Rövidlátó társadalom- és gazdaságpolitikánkkal az emberi civilizációt veszélyeztetjük.
Egyre többen látják, hogy cselekednünk kell. Egyre többen látják, hogy közösen, összehangolt munkával még megváltoztathatjuk a kedvezőtlen folyamatokat. És azt is egyre többen látják, hogy sem a cselekvést bénító pánikkeltésre, sem a „Ki a zöldebb?” elnevezésű kommunikációs versenyre nincs szükségünk.
Tettekre annál inkább.
Mi a célunk? Növelni a jólétet, biztosítani a társadalmi stabilitást, közben csökkenteni tevékenységünk környezeti lábnyomát. Ehhez szemléletváltásra, technológiaváltásra és új finanszírozási formákra van szükségünk.
Közgazdasági szemléletünk megváltoztatása elengedhetetlen. Az eladott áruk és szolgáltatások hagyományos árazása mellett meg kell tanulnunk ”beszámítani” tevékenységünk környezeti, társadalmi hatásait. Az energiatermelésben, az energiaszállításban, az energiatárolásban új megoldásokra, technológiákra, infrastruktúrára lesz szükségünk. Ez nemcsak tudományos kutatásokat, innovációkat, felkészült mérnöki tudást igényel, de új finanszírozási formákat is.
Az energiaellátás mellett a vízválság megelőzése, a termőföldek minőségének megóvása, a közúti, légi, vasúti közlekedés „zöldítése”, az „úgynevezett” okos városok építésének elősegítése csak akkor valósulhat meg fenntartható módon, ha a befektetések társadalmi, környezeti hasznait és kárait is mérlegre tesszük döntéseink során.
Jó hír, hogy a társadalmi és környezeti hasznosságú befektetések volumene már ma is gyorsabban nő, mint a piac egésze. Ma már egyre több cég számára válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy aki hosszú távon a piacon szeretne maradni, annak vállalnia kell az általa, illetve a tevékenysége által kiváltott társadalmi és környezeti hatásokért viselt felelősséget.
Minden döntéshozónak – politikainak és gazdaságinak egyaránt – látnia kell, hogy ha az említett célok érdekében legalább a GDP 2%-át befektetjük, akkor ennél jóval nagyobb mértékű kártól óvhatjuk meg magunkat. A ma kezdődő konferencia segíthet a ránk leselkedő veszélyeket még plasztikusabbá, az érveket még egyértelműbbé tenni, és a hezitálókat meggyőzni.
Eredményes tanácskozást kívánok mindannyiuknak!