Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Van egy visszatérő álmom. Ebben az álomban a ma még meg nem született unokámmal beszélgetek. Időben 25 évet repülünk előre, ami emberi léptékkel ugyan jelentős, történelmi léptékkel mérve azonban jelentéktelen.
Ő így szól hozzám: Nagypapa, én egy olyan időszakban váltam felnőtté, amikor a klímaváltozás hatásai már közvetlenül veszélyeztetik az emberi civilizációt. Nem hagy nyugodni a kérdés. Vajon 25 évvel ezelőtt Ti megakadályozhattátok volna mindazt, ami mára bekövetkezett? Miért nem hallgattatok a tudósokra? Miért hagytátok figyelmen kívül a kutatási eredményeket?
Hiszen tudtátok, hogy az üvegházhatású gázok mennyisége már 2015-ben olyan magas volt, mint az azt megelőző 800 ezer évben sohasem. Tudtátok azt is, hogy 3 millió évvel ezelőtt a Föld történetében volt már ennél nagyobb mennyiségű széndioxid a légkörben, és azt is tudtátok, hogy mi volt mindennek a következménye. Mindössze 3 fokkal magasabb földfelszíni hőmérséklet, de 9 méterrel magasabb tengervízszint. Miért hagytátok figyelmen kívül mindazok előrejelzéseit, akik már a XX. század végén megjövendölték, ha az emberiség nem változtat felelőtlen magatartásán, annak súlyos következményei lesznek? Aszályok, árvizek, elsivatagosodás, pusztító természeti katasztrófák, éhínség, migráció, háborúk.
Pedig az ezredfordulót követően már ti is minden nap a saját bőrötökön érezhettétek a természet jelzéseit! A tudományos érveken túl ez hogyhogy nem volt elég meggyőző a számotokra? Hogyhogy nem olvastátok azokat az elemzéseket, vagy ha olvastátok, hogyhogy nem vontátok le belőlük a megfelelő következtetéseket, amelyek azt bizonyították, hogy a klímaváltozásnak súlyos gazdasági következményei is lesznek? Miért nem honosítottatok meg klímabarát technológiákat? Miért nem támogattátok nagyobb mértékben az erre irányuló kutatásokat? És hogyhogy nem hallottátok meg a világ vallási vezetőinek intéseit, amelyek a jövő generáció iránti felelősségre figyelmeztettek benneteket? Miért vártátok tehetetlenül, hogy bekövetkezzen mindaz, aminek mi már szenvedő alanyai vagyunk? Nagypapa, miért hagytátok, hogy így legyen? Miért nem cselekedtetek időben?
Az elkövetkező napokban eldől, hogy mit tudunk válaszolni ezekre a kérdésekre! Magyarország államfőjeként és négygyermekes apaként nekem az a célom – és remélem, hogy Önöknek is –, hogy 25 év múlva se az én unokáimnak, se az Önök unokáinak ne kelljen feltenniük ezeket a kérdéseket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez a beszéd közel hat évvel ezelőtt hangzott el Párizsban. Azóta megszületett az első unokánk. De a kérdések mindegyike ma is aktuális.
A konferencia résztvevői pontosan tudják, hogy a légkörben a szén-dioxid szint az elmúlt hat évben nem csökkent, hanem nőtt. És azt is tudják, hogy a klímaváltozás problémája mellé hasonló súlyú kérdések sorolódtak: vízválság, biodiverzitás hanyatlása, urbanizáció, körforgásos gazdaság.
A másfél fokos felmelegedési pálya ma már inkább csak álom. Sokkal inkább a három fokos pályán haladunk. Ha így folytatjuk, mire az unokám felnőtté válik – egy szeptemberi belga-német kutatói elemzés szerint – a hőhullámos napok száma ötszörösére, az aszályos időszakoké két és félszeresére nő. Ha nem cselekszünk, 2030-ban közel 60 százalékkal lesz magasabb a szén-dioxid kibocsátás, mint 1990-ben.
Tennivaló van bőven.
Magyarországnak sok európai országhoz képest jobb a startpozíciója. Hiszen míg nálunk 1990-hez képest 32 százalékkal csökkent a kibocsátás, addig 12 uniós országban ennél kisebb mértékű volt a csökkenés, 5 országban pedig nőtt az emisszió.
Jó hír, hogy az elmúlt 5 évben Magyarországon szinte minden esztendőben megdupláztuk a naperőművi kapacitást. Idén nyáron pedig – június-júliusban – a napenergiával megtermelt áram mennyisége meghaladta a szén égetésével előállítottét.
Szeptember elején – az Eucharisztikus Kongresszuson – bemutatkoztak azok az elektromos meghajtású buszok, amikből az évtized végéig 1300-at állítunk forgalomba, lecserélve a városi közlekedésben használt járműveket.
Jó hír az is, hogy az erdőtelepítés új lendületet vett. Háromszor annyi erdő telepítésére érkezett igény, mint a korábbi esztendőkben.
Kevesebb, mint 30 évünk van arra, hogy átálljunk a körforgásos gazdaságra. Hogy Magyarország klímasemleges legyen. Hogy átalakítsuk energiarendszerünket. Hogy megteremtsük az okos városok építésének és a fenntartható közlekedésnek a feltételeit. Hogy megállítsuk a biodiverzitás hanyatlását. És hogy kialakítsuk mindennek a finanszírozási feltételeit.
Önök ma arra vállalkoznak, hogy ezekről a kérdésekről eszmét cseréljenek. Az előadók személye garancia arra, hogy tartalmas, színvonalas és izgalmas beszélgetéseknek legyenek szemlélői vagy résztvevői. Tudásukra, elkötelezettségükre a következő években is nagy szükség lesz.
Nagy munka vár mindannyiunkra. Sok sikert!