Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
„A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára.” – írta Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas tudósaink egyike. Jelenünk és jövőnk alapkérdése tehát az: mi, emberek milyen kapcsolatban vagyunk a természettel?
Az a 15 esztendővel ezelőtti katasztrófa, amelyre ma emlékezünk, arra figyelmeztet, hogy súlyos árat kell fizetni azért, ha ez a kapcsolat önzésre, önhittségre, felelőtlenségre épül. A pusztító mérgezést okozó 100.000 köbméternyi cianidos víztömeg 2000. január 30-a fekete vasárnapján szabadult el a romániai Nagybánya közelében működő Aurul bányaipari vállalat zagytározójából.
A cianidos víztömeg két nappal később érte el hazánkat, és a Szamoson át a Tiszába érkezve minden idők legsúlyosabb halpusztulását idézte elő kontinensünkön. A mérgezés nyomában a Tisza víztükrét mindenütt elborították a haltetemek. Az ökológiai katasztrófa azonban nemcsak a vízi élőlényekre, hanem a folyómenti élővilág egészére is veszélyt jelentett.
A levonuló hatalmas kiterjedésű méreghullám azonnal ölt.
A folyóban mért cianidkoncentráció számos helyen sokszorosa volt annak a mennyiségnek, amely minden élőlény, így az ember elpusztítására is képes. Belegondolni is szörnyű, mi történhetett volna, ha a magyarországi vízügyi és katasztrófavédelmi hatóságok nem korlátozzák idejében a Tiszából történő vízkivételt.
A gyors és szakszerű cselekvésnek és a bajban megmutatkozó példás összefogásnak köszönhetően az emberi életeket sikerült megóvni, de magán a folyón segíteni akkor nem lehetett. Ismét bebizonyosodott, hogy a természettel szembeni önzés, önhittség és felelőtlenség felbecsülhetetlen károk okozására képes, miként a mai nap arra is figyelmeztet, hogy ezek a katasztrófák nem ismernek országhatárokat.
A mai szomorú évforduló számos tanulsággal szolgál.
Ezek közül az egyiket az Európai Parlament is levonta, amikor több mint négyötödös többséggel elfogadta azt a cianidos bányászati technológiák európai tilalmáról szóló határozatot, amelyet Áder János és Tőkés László terjesztett be.
Ilyen egységre kevés ügyben volt eddig példa az Európai Parlament történetében. Azoknak, akik szívügyüknek tekintik a Tisza és természeti értékeink sorsát, sokat kellett dolgozniuk azért, hogy ez az egység létrejöjjön. És ebben az összefogást segítő munkában fontos szerepe volt annak a kiállításnak is, amely a 10. évfordulón „A megmérgezett folyó” címmel drámai erővel elevenítette fel a Tisza 2000 februárjában elszenvedett tragédiáját.
Ez a kiállítás Brüsszelben, az Európai Parlament épületében Áder János kezdeményezésére jött létre. Nagy érdeklődéssel kísért megnyitójára pedig a Tisza-menti települések képviseletében Szalay Ferenc, Szolnok akkori és mostani polgármestere is meghívást kapott.
Ezért is öröm és megtiszteltetés számomra, hogy most, a pusztító ciánszennyezés 15. évfordulóján polgármester úr jelenlétében jelenthetem be Önöknek, hogy Áder János köztársasági elnök úr Szolnok városának adományozza a Brüsszelben nagy érdeklődéssel kísért figyelemfelhívó emlékkiállítás teljes, magyar nyelvre is átdolgozott anyagát.
Elnök úr biztos abban, hogy a kiállítás itt, ebben a gyönyörű Tisza-parti városban lesz a legméltóbb helyen. Ezért az ő üzenetét is tolmácsolva azt kívánom, hogy amikor megnyílik majd, ez is egyike legyen majd azoknak a mementóknak, amelyek abban is segítségünkre vannak, hogy csakugyan a vérünkbe ivódhasson mindaz, amire Szent-Györgyi Albert bölcs szavai is figyelmeztetnek minket.
