Tisztelt torontói Magyarok!
Minden nemzet és minden nemzedék elképzeli vagy megteremti a maga hőseit. Ezek a hősök többnyire érdekes regényekből, izgalmas filmekből, történelmi korokat idéző legendákból válnak személyes ismerőseinkké. A hősök legendáriuma azonban ritkán szól arról, hogy valójában egyetlen hős sem születik hősnek.
A hősöket a hősiességet kívánó helyzetek teremtik meg. Azok a helyzetek, amelyek önmaguk jelentőségén túlmutatnak. A hősöket tetteik teszik hőssé. A helytállás és önfeláldozás pillanatai. Döntéseik, amelyek életre-halálra szólnak.
A hősökre nem úgy tekintünk, mint akik mindennapjaink szereplői volnának. És mégis, vannak pillanatok, amikor egyszer csak különös dolgok történnek. Amikor egyszer csak igazi hősök vesznek körül minket.
Az utcában lakó fiú, a szomszéd gépsoron dolgozó munkás, az új tanár az iskolából, a reggeli buszt vezető sofőr.
Ők azok, akiknek arca nem a mozivászonról vagy a címlapok fotóiról ismerős számunkra. Ők azok, akik mindennapi életünkből toppannak elénk.
1956 ilyen hősöket adott nekünk, magyaroknak. Hétköznapi emberek megszámlálhatatlan sokaságát, akik nem készültek forradalmárnak, nem vágytak vértanúságra. Olyan embereket, akik a diktatúra rabsága helyett szabad emberhez méltó életre vágytak.
Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy 56-os forradalmunk hősei és tanúi közül sokan még ma is itt vannak közöttünk. Köztünk élnek szülőföldünk városaiban és falvaiban. És ott vannak a világ megannyi pontján, ahol szabadságszerető magyarok találtak új otthonra 1956 után. Sokan közülük épp itt, Torontóban leltek menedékre. Sokan érkeztek ide az egyetemek, a Nyugati pályaudvar, a Corvin köz és Magyarország más forradalmi helyszíneinek szabadságharcosai közül.
Tisztelt ünneplő Közösség!
A mai napnál keresve sem találhatnánk jobb alkalmat arra, hogy kifejezésre juttassuk, mennyi hálával és köszönettel tartozunk az akkori befogadó országoknak. Köztük Kanadának is, amely az új élet reményét és a szabadság földjét jelentette a szabadság nemzetéhez tartozóknak.
De ugyanilyen hálával és köszönettel tartozunk 1956-os forradalmunk hőseinek is. Mindazoknak, akik életüket is készek voltak feláldozni azért, hogy nemzetünk ismét szabad lehessen.
Sokszor elmondtuk már, 1990-ben visszanyert szabadságunk sok tekintetben 1956 megannyi közös és személyes hősi erőfeszítéséből fakad.
Aki most körünkben van, az vagy személyes élményből, vagy a történelem lapjairól, vagy szülei és nagyszülei elbeszéléseiből tudja, hogy milyen is volt az a világ, amikor még áthatolhatatlan vasfüggöny választott el embert az embertől, országot országtól, egész világrészeket egymástól.
A magyar szabadság ügye azonban erősebbnek bizonyult a vasfüggöny halálos szorításánál. 1956-os forradalmunk, majd az 1989-ben és 90-ben megvívott demokratikus küzdelmeink méltán tették a magyarságot a szabadság nemzetévé.
Szabadságszeretetünknek jelentős szerepe van abban, hogy a korábban kettéosztott világ ismét egyesülhetett. Mindabban, hogy a szabadság ügye, a hazánk szabadságához való hűségünk ismét összeköthessen bennünket.
Ez az, ami mindennél szorosabb kötelék közöttünk, magyar nemzethez tartozók között, éljünk bár az anyaországban vagy bármely más táján széles e világnak, és ez az, ami mindennél szorosabban összeköti országainkat is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar emigráció története minden időben megmutatta, hogy itthonról elmenni éppoly nehéz lehet, mint maradni. „…a nemzet nem föld, hanem történelmi rendeltetés” – írta Németh László, akinek a leánya, Magda szintén itt, Torontóban kereste a boldogulást a forradalom után.
Németh László tudta, hogy bármilyen földön, a világ bármely pontján nemzet marad a nemzet, magyar marad a magyar.
Mindszenty József élete utolsó nyilvános levelében, maga is távol az anyaországtól, arra biztatta honfitársait, hogy ne felejtsék el szüleik nyelvét, igyekezzenek „lelkileg, szellemileg is megmaradni magyarnak”.
A 20. század nagy történelmi kataklizmái során Kanadában új hazát kereső magyarok ezt mindig, minden időben igyekeztek betartani. A távolságokat, nehézségeket is leküzdve.
Ennek köszönhető, hogy van Torontóban magyar templom magyar nyelvű misével. Van magyar iskola, könyvesbolt és kávézó. Van magyar cserkészet, és van magyar kórus is.
